Szaisz

ókori egyiptomi város, ma falu
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. szeptember 20.

Szaisz (az óegyiptomi Szau) ókori egyiptomi város a Nílus rosettei-ágának jobb partján, a mai Szán el-Hagar falutól északra. (El-Hagar arabul "a kő") A település és istennője, Néith már az egyiptomi történelem kezdete óta ismert, fontos kultikus központ volt, Hór-Aha egyik felirata alapján Neith istennő templomát már az I. dinasztia legelején megalapították a városban. Emellett az ókori Egyiptomban közigazgatási szerepe mint az 5. alsó-egyiptomi nomosz székhelye is jelentős. Sőt a XII. dinasztia koráig a tőle délre eső területet, a későbbi 4. nomoszt is magában foglalta. Néith istennő temploma a temetési rituáléban is szerepet kapott a halott túlvilági zarándoklásának célállomásaként. („szaiszi út”). A város politikailag a harmadik átmeneti korban került előtérbe, amikor a XXIV. dinasztia uralkodói, Tefnaht és Bokkhórisz (i. e. 8. század) és a XXV. „núbiai” dinasztia fáraói kerültek összeütközésbe egymással. A XXVI. dinasztia alatt aztán Szaisz lett az ország fővárosa és ennek a dinasztiának a temetkezőhelye. Ezért ezt a korszakot szaiszi kor (sokszor szaita kor) néven említik. Az i. e. 450-ben idelátogató Hérodotosz még látta a királyi palotát és Neith templomát. Sőt a római korban is élt az istennő kultusza, ez időre már Szaiszban is az athéni Pallasz Athéné nevén és képében tisztelték.

Szaisz
NévváltozatokSza el-Hagar, Szau, Zau, Σάϊς
Ország Egyiptom
Tszf. magasság10 m
Elhelyezkedése
Szaisz (Egyiptom)
Szaisz
Szaisz
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 30° 57′ 53″, k. h. 30° 46′ 06″30.964722°N 30.768333°EKoordináták: é. sz. 30° 57′ 53″, k. h. 30° 46′ 06″30.964722°N 30.768333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaisz témájú médiaállományokat.
Lepsius térképe

Az ókori város műemlékeiből ma már nem sok látható. Az egykori épületeket már a középkorban felhasználták a közeli falvak és városok építkezéseinél építőanyagként. Bár az 1850-es években a híres francia egyiptológus Auguste Mariette is végzett ásatásokat, a falmaradványokról a Lepsius-féle expedíció örökítette meg. Szán el-Hagart a régészek később is csak kevéssé kutatták. A környező településeken azonban nagy számban találhatók szobrok, sztélék, szarkofágok, melyek szaiszi eredetre engednek következtetni, s többségük a XXVI. dinasztia idejéből származik.