Ruzitska Béla

Ruzitska Béla (Kolozsvár, 1867. augusztus 24. – Kolozsvár, 1942. augusztus 2.) vegyész, egyetemi tanár, a zeneszerző Ruzitska György unokája.

Ruzitska Béla
Született	1867. augusztus 24. Kolozsvár
Elhunyt	1942. augusztus 2. (74 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	vegyész, egyetemi tanár
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Édesapja Ruzitska Béla Adalbert Károly (1825 – 1890), édesanyja Raczek Zsófia. A kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett vegytani és természetrajzi diplomát. A diploma megszerzése után az egyetemen maradt tanársegédként, utóbb adjunktus és egyetemi tanár lett. Az egyetem bezárása után az Állami Vegyvizsgáló Állomáson dolgozott vegyészként, majd a Marianum Leánynevelő Intézetben tanított kémiát és áruismeretet. 1940-től haláláig az egyetem kémia-technológia tanszékének vezetője volt. Tagja volt az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek; egyik túrája közben lefényképezte Vasvári Pál ma már nem fellelhető sírját. A Gyilkos-tónál geológiai kutatás közben szakadékba zuhant. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Művei

• Bevezetés az elméleti chemiába, Kolozsvár, 1894
• A szénvegyületek égési hőjének caloriméteres meghatározása és azok egyidejű mennyileges elemzése. A m. tud. Akadémia megbízásából és támogatásával, saját vizsgálatai alapján. Budapest, 1904. (Mathem. és Természettud. Közlemények XXVII. 2.)
• Az élelmiszerek chemiai vizsgálata, Budapest, 1905
• A természetes festőanyagok abszorpciós-spektrumos vizsgálata és kimutatása (MTA pályamunka, 1913)
• Fabinyi Rudolf emlékezete, különnyomat az Erdélyi Orvosi Lapból, Kolozsvár, 1923
• Az atomelmélet újabb fejlődése, székfoglaló az Erdélyi Katholikus Akadémia 1931. február 10-ei felolvasóülésén, Kolozsvár, 1931

Cikkei a Természettudományi Közlönyben jelentek meg: (XXIII. 1891. A saccharinról és mennyileges meghatározásáról, A ptomainokról vagy állati alkaloidákról, 1892. Tanulmányok az elektrolizis köréből, 1893. Hofmann Ágoston Vilmos, a nitrogén égése, A gyémánt mesterséges előállítása, Az üveg oldhatósága vízben. Pótfüzet. a chemia legfontosabb vívmányai évszázadunk utolsó negyedében Wislicenus után, 1895. Elméleti chemia, 1896. Tanulmányok a calorimetria köréből, 1897. A petroleum képződése, 1898. Alkoholos erjedés élesztősejt nélkül, Meyer Viktor emlékezete, 1899. Világításunk az utolsó huszonöt év alatt, 1900. A sütőpataki Vilma-forrás vizéről, Az erdélyi múzeum-egyletből).

Források

• Ajtay Ferenc: A kolozsvári Házsongárdi temetőben pihenő természettudósok. Természet Világa, CXXXI. évf. 12. sz. (2000. december) arch Hozzáférés: 2007. július 16.
• Az Erdélyi Kárpát Egyesület: Múlt és jelen. Összeáll. Ajtay Ferenc et al. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1996. arch Hozzáférés: 2007. július 16.  
• Daday János: Vasvári sírja nyomában. Természetbarát Híradó, 79. sz. (1998) arch Hozzáférés: 2007. július 16.
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.