Magyar ábécé
A magyar ábécé a magyar nyelv írására használatos ábécé, amely 40 latin betűből áll:
Ismeretes továbbá az úgynevezett kiterjesztett magyar ábécé is, amely 44 betűs, mivel tartalmazza a Q, W, X, Y betűket is – melyek a magyar nyelvben családnevektől és idegen szavaktól eltekintve nem szerepelnek:
Mondat elején és tulajdonnevekben a két- és háromjegyű betűknek mindig csak az első eleme lesz nagybetűs (mozaikszókban viszont mindegyik elemük nagybetűs,[1] ahogy természetesen végig nagybetűs szövegben is az).
A betűk megnevezése/olvasása a következő: a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, ef/eff, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, el/ell, elipszilon/ellipszilon, em/emm, en/enn, eny/enny, o, ó, ö, ő, pé, kú, er/err, es/ess, esz/essz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé, iksz, ipszilon, zé, zsé.
Az ly betű nevének helyesírása nincs rögzítve,[2] az elipszilon[2][3][4][5][6] vagy ellipszilon[2][6][7][8][9][10][11][12] mellett más nevei is vannak: ej,[2][6] ejj,[6][8][10][11][12][13] elj,[2] elly,[10][11] sőt nevezik még ipszilonos jének[2][14] vagy gyereknyelven akár gólyás jének[12] is. Ugyanígy a w betűt is nevezik még kettős vének,[15] vagy a fizikában/matematikában akár vevének is, elkerülendő a dupla/kettős jelentését egy v-vel jelölt mennyiség kétszeres értékére a dupla vé betű helyett.[forrás?]
Sajátosságai más nyelvekhez képest
szerkesztésAlapvető jellegzetessége, hogy a latin ábécében nem létező hangok közül a mássalhangzókat több betű összetételével fejezi ki, míg a magánhangzókat az eredeti betű mellékjeles kiegészítésével. További sajátossága, hogy a legtöbb nyelvben s-sel írt hangot a magyarban sz jelöli, valamint a j sem a sokfelé megszokott [zs]- vagy [dzs]-szerű hangot, hanem a palatális zöngés réshangot jelöli. A külföldiek számára az is gyakran nehézséget okoz, hogy az y nem önálló betű, hanem a g, l, n, t után kettős betűt alkotva (digráf) kiejtésmódosító (lágyító, palatalizáló) hatású (turistáktól gyakran hallani például [kirali]-t a Király [utca] helyett). Ezek közül is kivételes a gy, amely valójában nem a g, hanem a d lágyított megfelelője. Az s kiejtésmódosító szerepe szintén szokatlan külföldiek számára a cs és zs összetételében, a cs-t a legtöbb külföldi x-nek ejti.
Betűrendbe sorolás
szerkesztésBetűrendbe soroláskor a két- és háromjegyű mássalhangzókat különállóknak kell tekinteni (azaz például a Czentár után következik a Csaba), valamint az ékezetes magánhangzókat ékezet nélküli változatukkal együtt – például az á-t az a-val együtt – soroljuk be. Ez alól kivétel az ö/ő és az ü/ű, amelyek két külön szakaszba kerülnek az o/ó-tól, illetve az u/ú-tól szétválasztva). Idegen szavakban a ch is előfordul, amely kétjegyű betű (kiejtése többféle lehet eredetétől függően), de az ábécében elemei szerint rendezzük (c + h-ként).
Azokban a listákban, amelyekben jelentős részben szerepelnek idegen nevek is (pl. lexikonok, atlaszok névmutatójában), a nemzetközi ábécét szokták alkalmazni, így az ó/ö/ő-t az o alá, az ú/ü/ű-t az u alá, valamint a többjegyű mássalhangzókat is kezdőbetűjük szerint sorolják be (pl. cs a c alá).[forrás?]
Elválasztás és kettőzés
szerkesztésA kettős (cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs) és hármas (dzs) betűk nem választhatók el (ez leginkább a dz és dzs betűknél lényeges, amelyeket korábban két betűként tartott számon a helyesírás: ezek elválasztása tehát ma-dzag, bü-dzsé). Kettős betűként fogható fel a ch is, amely egyes idegen eredetű magyar szavakban megtalálható (pl. technika). Hosszú (kettőzött) változatuknál írásban csak első jegyüket kettőzzük meg (pl. loccsan, meggy), elválasztáskor pedig sor végén és a következő elején a teljes alak ismétlődik meg (pl. higy- / gyen). Szintén teljes alakjukban ismétlődnek meg szóösszetételekben (pl. fénynyaláb, kulcscsomó). Kettőnél több azonos mássalhangzó vagy mássalhangzójegy nem kerülhet egymás mellé (pl. tollal); azonban a személyneveknél és az összetett szavak határán kötőjellel tagoljuk (pl.Kiss-sel, Bernadett-tel, sakk-kör, plüss-szamár). A magánhangzók terén ugyanakkor nem áll fenn hasonló korlátozás (azonos és eltérő magánhangzókra vonatkozóan sem, pl. Neeeem! vagy fiaiéi).
Történeti vonatkozásai
szerkesztésA magyar latin betűs írás történetét két részre szokták bontani, a régi magyar írásra és a magyar írásra.[16]
A zárt e hangot több más nyelv (angol, francia, román stb.) írásában eltérő betűk, betűkapcsolatok jelölik. A magyar köznyelvből kiveszőben van, de a legtöbb nyelvjárás az e és é hangoktól is jól megkülönböztetve ejti. A zárt e hang ë betűjele nem része a magyar ábécének, azonban A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja (illetve az előző, 11. kiadás 90. pontja) kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (régebben ė-t is használtak).[17] Tízből hat nyelvjárási régióban különbséget tesznek a kétfajta e között, míg a dél-alföldi nyelvjárásban ö-t ejtenek a helyén.[forrás?]
Az I. világháború után Atatürk magyar nyelvészeket is meghívott, működjenek közre a török írás megreformálásában, a latin betűs írás létrehozásában.[18]
A betűk sorszáma az ábécében elfoglalt helyük szerint
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ A magyar helyesírás szabályai, AkH.12 258. a), „betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk”
- ↑ a b c d e f Az ly megnevezése = Balázs: Miért érdekes? (2006). „…sajnálatos, hogy helyesírása nincs rögzítve. Még ez a fránya helyesírás-ellenőrző program is aláhúzza, ha ekképp írom: elipszilon. Talán szívesebben látná így: ellipszilon? (Nem, ezt is aláhúzza, bár a Nyelvművelő kézikönyv ezt a formát ajánlja.) Maradjunk az egy l-es változatnál!”
- ↑ A magyar nyelv nagyszótára – elipszilon
- ↑ Nyelv és Tudomány – elipszilon (előfordulások a Nyelv és Tudomány cikkeiben)
- ↑ Magyar Nyelvőr – elipszilon, 117.évf./1.sz., 1993, (Timár György: Csevej? Csevely!, 23–25. o.)
- ↑ a b c d Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012, ISBN 9786155219269, (Ej, haj, gyöngyvirág…! – elipszilon/ellipszilon, ej/ejj Archiválva 2020. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben)
- ↑ A magyar helyesírás szabályai (12. kiadás), (88.) – ellipszilon
- ↑ a b Helyesírás, Osiris kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-389-541-3, 1017. o. (ellipszilon/ejj)
- ↑ A magyar nyelv nagyszótára – ellipszilon
- ↑ a b c A magyar nyelv értelmező szótára – ly (ellipszilon/ejj/elly)
- ↑ a b c Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára – ly Archiválva 2020. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (ellipszilon/ejj/elly)
- ↑ a b c gólyás jé (vagy gólyás ly) (e-nyelv, 2010. XI. 13.)
- ↑ A magyar nyelv nagyszótára – ejj
- ↑ Sebestyén Árpád: Értsünk szót!, KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen, 1994, ISBN 963-471-978-3 (Ipszilonos jé, 25. o., Hajdú-Bihari Napló '86. III. 8.)
- ↑ A magyar nyelv értelmező szótára – w
- ↑ Kniezsa István: A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959. = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek,
- ↑ Helyësen – ë-jelölő eszköz. www.morphologic.hu. Budapest: MorphoLogic Kft. (2006) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML)
- ↑ Vecdet Erkun: Magyarországról és a magyarokról visszaemlékezés. Magyar Tudomány, (2004)
Források
szerkesztés- Balázs Géza (2006. április). „Miért érdekes? A gondolkodás fejlődése és egyéb nyelvészeti furcsaságok” (PDF). Édes Anyanyelvünk XXVIII. (2006) (2), 5. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
- Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1952. = Nyelvészeti Tanulmányok, 2. kötet. ISSN 0078-2858 (Tankönyvkiadó, 1959, 2., javított kiadás = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek, ISSN 0230-0079)
További információk
szerkesztés- A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás). mek.oszk.hu. Budapest: Akadémiai Kiadó (1985) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (PDF)
- Simon Ager: Hungarian (magyar). www.omniglot.com. (angolul) Omniglot.com (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Magyar írások
- Magyar kiejtés
- Magyar hangtan
- A magyar ábécé betűinek hanganyagai
- Magyar betűzési ábécé
- X-SAMPA magyar nyelvhez
- Magyar helyesírás
- A magyar helyesírás szabályai
- Székely–magyar rovásírás
- Kárpát-medencei rovásírás