Lenti

	Lenti
	Római katolikus templom
; Lenti címere	; Lenti zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Lenti
Jogállás	város
Polgármester	Horváth László (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	8960
Körzethívószám	92
Testvértelepülései	Lista Bad Radkersburg; Lendva; Muraszerdahely;
	Népesség
Teljes népesség	6955 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	99,58 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	73,79 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 37′ 25″, k. h. 16° 32′ 45″46.623611°N 16.545833°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 25″, k. h. 16° 32′ 45″46.623611°N 16.545833°E
	Lenti Pozíció Zala vármegye térképén
	Lenti weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lenti témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lenti város Zala vármegyében, a Lenti járás székhelye. A Kerka folyó mellett fekszik a megye nyugati részén, közel a szlovén határhoz. A városban polgárőrség működik.^[3]

Története

A város területén fellelhető legkorábbi nyomok a római korból valók. Valószínűleg lakott település is volt itt, amit a borostyánút közelsége is bizonyít.

Lenti első említése 1237-ből való még Nemith alakban írva. A település mellett azonban jóval nagyobb jelentőséggel bírt a település határában a 13. század elején elkészült mocsárvár, amely a Kerka árterében szigetekre épült, és nehezen bevehetőnek számított. IV. Béla a környéket elvette addigi birtokosától, Buzádtól. 1275-ben már mint királyi vadászfalu ismeretes. 1343-ban Nagy Lajos király Lendvai Miklósnak adományozta a várat a faluval együtt. Halála után a birtok hosszú időre a alsólendvai Bánffyak birtokába került.

1381-ben mezővárosi rangot kapott a település. Ekkortájt ismeretes Lenti tagozódása a vár körüli Belső-Lentire és a tőle nyugatra lévő Külső-Lentire. Lenti vára a törökök által többször ostrom alá került, ám elfoglalni nem sikerült, viszont ez idő tájt az alsó települések nagymértékben elnéptelenedtek.

1768-ban Esterházyak egy földesúri rendelkezéssel eltörölték a város privilégiumait, így fejlődése jó időre megtorpant. 1770-ben épült az elemi iskolája. Ekkor Lenti lélekszáma 567 fő volt.

1890-ben készült el a Zalaegerszeg–Lenti–Csáktornya vasútvonal, amely komoly gazdasági fellendülést hozott a településnek. Az első világháború során a kevert nemzetiségű településen komoly ellentét alakult ki a magyarok és a horvátok között. A trianoni békeszerződés során meghúzott új határ közvetlen Lenti közelében húzódott, amely egyben azt is jelentette, hogy az Alsólendvai járás székhelye is a határon túlra, a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz került, így a térség irányításának feladata Lentire hárult. 1925-től járásszékhely lett, aminek azonban megfelelő intézményrendszer hiányában egészen 1950-ig nem tudott jól eleget tenni.

Az 1920-as években indult meg az iparosodás Lentiben. 1922-ben megalakult a Kerkavölgyi Faipari Rt. fűrészüzem, amely ekkor a térség legnagyobb vállalata volt. 1923-ban pótkávégyár is létesült itt. 1924-ben ipari iskola, 1928-ban óvoda, 1933-ban polgári, 1938-ban négytantermes katolikus iskola nyitotta meg kapuit a járásszékhelyen.

A második világháborút követően Lenti nem indult komolyabb fejlődésnek, egészen az 1960-as évekig, amikor is megyei határozat alapján Zala megye harmadik ipari központját kívánták itt létrehozni. Ekkor épültek a Zalaegerszegi Ruhagyár és az Erdőgazdaság Fűz- és Kosáripari Vállalat helyi üzemei. Szintén jelentős volt a térségben az olajipar, illetve az erdőgazdálkodás. 1961-től gimnázium is működik a településen, amely végül 1969-ben kapta meg a nagyközségi rangot. 1965-ben hozzácsatolták Mumort, 1977-ben Lentiszombathelyt. 1978. december 31-én városi rangot kapott a település, egyúttal még három községet (az 1941-ben Bárhely és Kerkaszentmihályfa egyesülésével keletkezett Bárszentmihályfát, továbbá Lentikápolnát és Máhomfát) is hozzácsatoltak.^[4] A hozzácsatolt települések Lenti mai területének több mint ¾ részét teszik ki, népességük viszont csupán a város összes lakosságának egynegyedét.

A település életében komoly szerepet játszott az 1951-ben létrehozott Bottyán János Laktanya, amelyben harckocsizó és lövészegységek állomásoztak. A laktanyában dolgozók és családjaik kiszolgálására a városban infrastrukturális fejlesztések kezdődtek és lakótelepek épültek. Az utolsó alakulat a MH 26. Bottyán János Gépesített Lövészdandár 1997-es felszámolásával lezárult egy fejezet a város történetében.^[5]

Lenti gazdasági életében jelentős visszaesést okozott a rendszerváltás időszakában a laktanya bezárása, illetve az olajipar fokozatos megszűnése. A város és a kistérség számára a legfontosabb bevételi forrást napjainkban az erdőgazdálkodás mellett egyre nagyobb mértékben az idegenforgalom jelenti. A szlovén, osztrák és horvát határ közelsége komoly gazdasági lehetőségeket rejt: a határok jelképessé válása nyomán megélénkült a kereskedelmi és turisztikai tevékenység a térségben.

A város környékén fekvő kitűnő vadászterületen 1972-ben világrekorder trófeájú szarvasbikát ejtettek el.

Közlekedés

Vasút

A településen található Lenti vasútállomás, Lentiszombathelyen pedig Lentiszombathely megállóhely. Mindkettő a 23. számú Zalaegerszeg–Rédics-vasútvonal megállója, amelyen elsősorban elővárosi szerelvények közlekednek. Lenti továbbá az ágas-bogas keskeny nyomtávú Csömödéri Állami Erdei Vasút egyik végállomása, amelyen a város és Kistolmács között van rendszeres személyszállítás.

Közút

Lenti központja, csakúgy, mint az attól 2 kilométerre keletre fekvő Mumor városrésze is a 75-ös főút mellett fekszik, így jó összeköttetésben áll a Balaton vidékével, Zalaegerszeggel és Budapesttel, valamint Szlovéniával is. A város egyben közúti csomópont is, így innen indulnak a környező településekre vezető mellékutak is.

Ez utóbbiak közül a két legfontosabb a kilométer-számozása tekintetében itt véget érő, Letenye központjában induló 7538-as út, illetve az innen induló és a bajánsenyei határátkelőig tartó 7416-os út. Utóbbiból ágazik ki a város belterületértől északra a 7426-os út, a városhoz csatolt Lentikápolna, valamint Kerkabarabás és Zalabaksa központjai felé.

Több, korábban önálló község is tartozik a mai Lentihez, ezek közül a városközponttól keletre és északra fekvőket, Mumort, Bárhelyt, Bárszentmihályfát és Lentikápolnát a 7422-es út kapcsolja össze, míg a délkeletre fekvő Lentiszombathely a Borsfától Mumorig húzódó 7537-es úton érhető elé a város központja irányából.

A városban autóbusz-pályaudvart működtet a Volánbusz, ahonnan a környező településekre, Zalaegerszegre, Nagykanizsára, Keszthelyre, Veszprémbe és Budapestre járnak járatok.

Közélete

Polgármesterei

1990–1994: Horváth József (független)^[6]
1994–1998: Kollár Gyula (MSZP-Fidesz-Agrárszövetség)^[7]
1998–2002: Kollár Gyula (MSZP)^[8]
2002–2006: Nógrádi László (Fidesz-MDF-MKDSZ)-Kisgazda Polgári Egyesület)^[9]
2006–2010: Nógrádi László (Fidesz-KDNP)^[10]
2010–2014: Horváth László (Fidesz-KDNP)^[11]
2014–2019: Horváth László (Fidesz-KDNP)^[12]
2019–2024: Horváth László (Fidesz-KDNP)^[13]
2024– : Horváth László (Fidesz-KDNP)^[1]

Gazdasága

Lenti a helyi "Szabadság" Vadásztársasághoz tartozik a vadászati jogok terén.^[14]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1990 és 2024 között

Lakosok száma	8779	8625	8024	7756	7615	7509	7348	7195	7056	6955
	1990	2001	2011	2016	2017	2018	2019	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,5%, német 1,38%, cigány 1%, szlovén 0,2%. 64,4% római katolikusnak, 2,4% reformátusnak, 0,46% evangélikusnak, 7,5% felekezeten kívülinek vallotta magát (24,3% nem nyilatkozott).^[15]

2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% németnek, 0,6% cigánynak, 0,3% szlovénnek, 0,1-0,1% horvátnak, románnak, ruszinnak és ukránnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,4% volt római katolikus, 2,8% református, 0,6% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 6,5% felekezeten kívüli (37,2% nem válaszolt).^[16]

Nevezetességek

Szent Mihály katolikus templom a város főterén. Freskóit ifj. Dorfmeister István festette.
Lenti vár: Kerka partján, a 75-ös főút mentén álló épület. Védelmi funkciói megszűnése után a 18. században barokk stílusú magtárrá alakították át. Eredeti részeit a folyó felől lehet szemügyre venni; valamint jól látható egyik bástyája is lőrésekkel. Az épület melletti várárokban kis horgásztó működik, de a vár épülete jelenleg üresen áll.
Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark
Lenti két városrésze: Lentiszombathely és Bárszentmihályfa értékes haranglábakkal rendelkezik.

A település híres szülöttei

Tantalics Béla író (1923. március 4.)
Sári József zeneszerző (1935. június 23.)
Péntek Imre^[17] költő, irodalmi lapszerkesztő (1942. február 27.)
Lackner László író (1943. október 26.)
Horváth József író, Lenti régi tanácselnöke, majd polgármestere
Joós Tamás előadóművész (1962. február 11.)
Horváth Valéria színésznő, ügyvéd (1965. január 4.)
Magyar Bálint színész, szinkronszínész (1977. május 10.)
Seres Dóra fuvolaművész (1980. július 18.)

Testvérvárosok

Sportélete

A város futballcsapata az 1980-as években a nemzeti bajnokság második vonalában volt, s olykor gyakran több ezer néző előtt játszott rangadókat Lenti város és kerülete, Lentikápolna futballcsapata. 2009 óta a megyei első osztályban szerepel a gárda, legjobb helyezése 2013-ban volt (2.).^[18] A település futballcsapatának utánpótlásképzése az egyik legjobb a hasonló Zala vármegyei települések közül, a Lenti TE több volt játékosa játszott az NB I-ben szereplő Zalaegerszegi TE-nél. Lenti városa négy nagyobb labdarúgó tornának is helyet ad: Kerka Kupa, Sporttigris Kupa, Lenti Teremtorna és a Négy Város Tornája. Ez utóbbi az 1979-es évben városi rangot kapott települések - Lenti, Barcs, Celldömölk, Körmend - sportbarátságának fenntartása. A tornát minden év augusztus első hétvégéjén rendezik meg és minden évben másik város ad otthont az eseménynek.

2016-ban újjáalakult a Lenti Kosárlabda Klub. A megyei bajnokságban szerepel.

A település az irodalomban

Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 6. és a 27. fejezetben).