Karvalysas

A karvalysas (Morphnus guianensis) a madarak osztályának és a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Morphnus nem egyetlen faja.

Karvalysas
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Telluraves Csoport: Afroaves Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Vágómadárfélék (Accipitridae) Alcsalád: Hárpiaformák (Harpiinae) Nem: Morphnus Faj: M. guiaensis
Tudományos név
Morphnus guianensis (Daudin, 1800)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Karvalysas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Karvalysas témájú médiaállományokat és Karvalysas témájú kategóriát.

A hárpia (Harpia harpia) legközelebbi rokon faja. Azzal azonos élőhelyeken fordul elő, de mivel testnagysága kisebb, így kisebb zsákmányokra vadászik, így nincs közvetlen táplálékkonkurencia a két faj között.

Előfordulása

Ez a sajátos ragadozómadár elsősorban Brazília esőerdeit lakja, de egész Dél-Amerikában megtalálható. Guatemalától délre egészen Argentína északi részéig előfordul.

Alfajai

• Morphnus guianensis guianensis
• Morphnus guianensis taeniatus

Megjelenése

Nagysága és ereje a sasokra, de alakja a héjákra hasonlít. Testhossza 70 cm, szárnyfesztávolsága 150 cm. Teste vaskos, feje nagy, csőre kissé megnyúlt, alacsony, de aránylag gyönge felső kávája éles horogban hajlott, a káva széle kissé kiöblösödő; a csüd legalább kétszer akkora, mint a középső ujj; szárnya rövid, a farka széles és hosszú. A feltűnő jegye a laza bagolyszerű tollazat, amely a fej hátsó részén 15 cm hosszú tollbóbitává hosszabbodik.

Életmódja

Madarakra és fán élő emlősökre (például oposszumokra vagy majmokra vadászik.

Források

• Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000” 
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe