Ikarus 556
Az Ikarus 556 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár első önhordó karosszériájú, 1965 és 1973 között gyártott városi busza. Távolsági változata az Ikarus 557-es, a csuklós változata a 180-as. Ennél a három típusnál hangsúlyt helyeztek az egységes arculatra, mely a későbbiekben a 200-as család egyik alapelve lett.
Ikarus 556 | |
Gyártási adatok | |
Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár |
Gyártásban | 1965–1973 |
Legyártva | 5651 db |
Típus | szóló |
Utasparaméterek | |
Szállítható személyek száma | 100 fő |
Méretek | |
Hosszúság | 10 855 mm |
Szélesség | 2500 mm |
Magasság | 2950 mm |
Tengelytáv | |
A-B | 5500 mm |
Tömeg | 8200 kg |
Műszaki adatok | |
Motor | Csepel D-619, Rába-MAN D2156 HM 6U |
Hengerszám | 6 |
Teljesítmény | 192 LE / 141 kW |
Rugózási rendszer | Laprugós+légrugós kombináció |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 556 témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésAz 5 darabos, Csepel motorral rendelkező nullszéria (GA-81-01 – GA-81-05) 1963-ban készült el, majd 1964-ben forgalomba is állt a 4-es busz vonalán. A jelentkező problémák miatt (kipukkant légrugó, kiszakadt vagy lógó hátsó ajtó) ezt követően kisebb darabszámban szerezték be őket. Nagyobb változást a RÁBA-MAN D2156 motor jelentette, mivel csendesebb és erősebb volt a korábbi Csepelhez képest. 1964 és 1972 között 275 autóbusz állt forgalomba Budapesten a FAÜ, majd a BKV égisze alatt.
Az Ikarus 556-os érdekes altípusa volt az 556.70, mely JÁFI P1-619.00 típusú közvetlen befecskendezéses dízelmotorral rendelkezett.
Az emeletes 556-os
szerkesztés1964 decemberében a FAÜ számára beszerzett GA-81-16 és GA-81-17 rendszámú autóbuszt a BKV 1968-ban átadta a 20. AKÖV részére, hogy egy emeletes autóbuszt építsen belőle. A GA-81-16-ból készült a busz felső, míg a GA-81-17-ből az alsó része, és ez utóbbi rendszámot használta tovább. A busz ezt követően Pécsen szolgált 1976 júniusáig. 2020-ban megszerezte a Volánbusz Zrt. és felújítása, restaurálása 2022 májusára elkészült.
Jellemzői
szerkesztésAz 556-os újdonsága volt a két tengely közötti, padló alatt elhelyezett motor, mely jelentősen csökkentette az utastér zajszintjét. A korábbi típusokhoz viszonyítva tágabb utastérrel rendelkezett, viszont ezzel együtt csökkent a vezetőfülke mérete, mely az utastérből nyílt. A busznál középső ajtót is alkalmaztak, így az ajtóelrendezés (1-2-2) lett, viszont az ajtóméretek nem feleltek meg: az első ajtó 800 mm, a középső 1100 mm, míg a hátsó 1600 mm széles volt. Az első ajtó egy utas számára széles, a középső kettőnek szűk, míg a hátsó ajtó két utasnak széles, de háromnak keskeny volt.
A busz nagyméretű ablakokkal rendelkezett, melyek jó bevilágítást és komfortosabb utazást biztosítottak. Három fajta ablaktípust terveztek, attól függően, hogy az autóbusz milyen éghajlatú országban fog közlekedni:
- Eltolható oldalablak a trópusi éghajlatú városoknak
- Vízszintesen osztott, alsó kétharmadban eltolható, felül egyharmadban fix üveg a mérsékelt éghajlatú városoknak
- Vízszintesen osztott, alsó kétharmadban fix, felül egyharmadban befelé billenő ablak a hidegebb éghajlatú városoknak
Források
szerkesztés- Ikarus 556 városi szóló autóbusz (magyar nyelven). buszok.freeweb.hu. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 30.)
- Az első harmonikás - Ikarus 180-as (magyar nyelven). www.origo.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
- Ikarus 556 – gyári prospektus (magyar nyelven). www.old-ikarus.hu. (Hozzáférés: 2016. január 30.)
- Ikarus 556 (magyar nyelven). www.old-ikarus.hu. (Hozzáférés: 2016. január 30.)
- Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. 339. o. ISBN 9789639005853