Hólyagmoszat
A hólyagmoszat (Fucus vesiculosus) a Sar szupercsoport és a sárgásmoszatok (Stramenopila) törzsének egyik faja.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hólyagmoszatok a dél-angliai Wight-sziget tengerpartjainál
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Fucus vesiculosus Linnaeus, 1753 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hólyagmoszat témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hólyagmoszat témájú médiaállományokat és Hólyagmoszat témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésA Brit-szigetek partjain, a hólyagmoszat a legelterjedtebb algaféle.[1] Ez a barnamoszat még megtalálható Európa atlanti-óceáni partjain, Oroszország északi részén, a Balti-tengerben, Grönlandon, az Azori- és Kanári-, Madeira-szigeteken és Marokkó partján.[2][3] Észak-Amerika keleti partjain is fellelhető, az Ellesmere-szigettöl és a Hudson-öböltől egészen Észak-Karolináig.[4]
Alakjai, változatai
szerkesztés- Fucus vesiculosus f. gracillimus F.S.Collins, 1900
- Fucus vesiculosus f. mytili (Nienburg) Nienhuis, 1970
- Fucus vesiculosus var. compressus Kjellman, 1890
- Fucus vesiculosus var. foliaceus
- Fucus vesiculosus var. linearis (Hudson) Kützing, 1849
- Fucus vesiculosus var. vadorum Areschoug, 1868
- Fucus vesiculosus var. volubilis Goodenough & Woodward, 1797
Megjelenése
szerkesztésA moszat nyúlványain, jól kiemelkedő, majdnem teljesen gömb alakú hólyagok vannak. A fiatal példányoknak hiányozhat a hólyagja. A nyúlványok sima szélűek és párosan nőnek. A faj könnyen összetéveszthető a Fucus spiralisszal, amellyel keveredik is.[5]
Életmódja
szerkesztésA hólyagmoszat a védett árapálytérséget kedveli.[4] A nyílt helyeken nem telepszik meg, mivel ott könnyen megsérül és elveszti hólyagjait.[6] Ezt az algát néhány állat igen kedveli, mivel búvóhelyet és táplálékot biztosít számukra. Ilyenek például: a Spirorbis spirorbis (mészcsőféreg), a Idotea-fajok (növényevő ászkarákok) és a Littorina-csigák. A Littorina obtusata[5] és a közönséges particsiga (Littorina littorea) nagy hólyagmoszat fogyasztók, emiatt az alga phlorotannint termel, támadói ellen.[7]
Szaporodása
szerkesztésA hólyagmoszat nem egynemű lény, hanem a különböző nemeket más-más példány képviseli. Az ivarsejteket a csendes tengervízbe bocsátják ki a moszatok. A petesejtek külső megtermékenyítéssel termékenyülnek meg.[5] A Maine partjain végzett kutatások szerint, a megtermékenyítés 100 százalékos, úgy a védett helyeken, mint a nyíltabb helyeken is.[5][8]
Képek
szerkesztés-
Egyéb algák társaságában -
A Littorina obtusata támadása alatt -
A hólyagok a nyúlványokon nőnek
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ F. G. Hardy & M. D. Guiry. A Check-list and Atlas of the Seaweeds of Britain and Ireland [archivált változat]. London: British Phycological Society (2003). ISBN 0-9527115-1-6. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 20. [archiválás ideje: 2011. július 25.]
- ↑ M. D. Guiry & Wendy Guiry: Fucus vesiculosus Linnaeus. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway, 2007. január 12. (Hozzáférés: 2012. április 22.)
- ↑ Charlotta A. Nygård & Matthew J. Dring (2008). „Influence of salinity, temperature, dissolved inorganic carbon and nutrient concentration on the photosynthesis and growth of Fucus vesiculosus from the Baltic an Irish Seas”. European Journal of Phycology 43 (3), 253–262. o. DOI:10.1080/09670260802172627.
- ↑ a b W. R. Taylor. Marine Algae of the Northeastern Coast of North America. University of Michigan, Ann Arbor (1957). ISBN 0-472-04904-6
- ↑ a b c d Marine Life Information Network. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ C. S. Lobban & P. J. Harrison. Seaweed Ecology and Physiology. Cambridge University Press, Cambridge (1994). ISBN 0-521-40897-0
- ↑ J. A. Geiselman & O. J. McConnell (1981). „Polyphenols in brown algae Fucus vesiculosus and Ascophyllum nodosum: chemical defenses against the marine herbivorous snail, Littorina littorea”. Journal of Chemical Ecology 7 (6), 1115–1133. o. DOI:10.1007/BF00987632.
- ↑ E. A. Serrao, G. Pearson, L. Kautsky & S. H. Brawley (1996). „Successful external fertilization in turbulent environments”. Proceedings of the National Academy of Sciences 93 (11), 5286–5290. o. DOI:10.1073/pnas.93.11.5286. PMID 11607682. PMC 39237.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fucus vesiculosus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Fucus vesiculosus Linnaeus, 1753 WoRMS
- Linnaeus, C. (1753). Species plantarum, exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas cum differentiis specificis, nominibus trivialibus, synonymis selectis, locis natalibus, secundum systema sexuale digestas. Stockholm., available online at http://dx.doi.org/10.5962/bhl.title.59734
További információk
szerkesztés- F. Bunker: Fucus vesiculosus Linnaeus Le Jolis. British Isles Seaweed Images. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)
- M. D. Guiry: Fucus vesiculosus Linnaeus. North Atlantic Seaweeds. [2010. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)
- Bladder wrack (Fucus vesiculosus). ARKive. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)
