Kuzmica
Kuzmica (1900-ig Orljavica) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pleterniceszentmiklóshoz tartozik.
| Kuzmica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pleterniceszentmiklós |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34311 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 369 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 138 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 38″, k. h. 17° 45′ 16″45.327222°N 17.754444°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 38″, k. h. 17° 45′ 16″45.327222°N 17.754444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kuzmica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésPozsegától légvonalban 5, közúton 6 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Pleterniceszentmiklósra vezető út mentén, Dervišaga és Srednje Selo között, az Orljava jobb partján fekszik.
Története
szerkesztésA „Krčevine” régészeti lelőhely leletei szerint itt már a történelem előtti időkben is emberi település volt. Ugyanitt középkori leleteket is találtak. A falut eredetileg Orljavcinak, illetve Orljavacnak hívták, melyet arról az Orljava folyóról kapott amely mellett fekszik. A 20. század elején azonban nevét templomának védőszentje után megváltoztatták, a falu templomát ugyanis Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelték.[2] A település már a középkorban is létezett. Csánki Dezső bizonytalanul az 1500-ban „Oryawa” néven említett településsel azonosítja, mely Podversa várának tartozéka volt.[3] Több hasonló nevű birtok, köztük egy vár és mezőváros is szerepel a középkori okiratokban. Ezidáig nem sikerült hitelt érdemlően azonosítani egyik középkori településsel sem.
Középkori családjai a 18.-19. századra kihaltak, vagy elvándoroltak. A török uralom idején katolikus és muzulmán hitre tért horvátok lakták. A török kiűzése során a muzulmán lakosság Boszniába távozott. Helyükre Likából, a Tengermellékről és a Hegyvidékről, majd később Boszniából érkezett katolikus horvátok települtek. 1698-ban „Orlyavczi” néven 5 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] A 18. században 5-8 ház állt a településen.[2] Ekkor építették fel Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt katolikus templomát.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Orlyavacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orljavacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orljavacz” néven 46 házzal, 329 katolikus és 52 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] Orljavica a 19. században uradalmi központként a Kušević család birtoka volt, akiknek szép parkkal övezett kastélyuk is állt a településen. Itt volt Svetozar Kušević ügyvédnek és országgyűlési képviselőnek és Szerém vármegye főispánjának a sírboltja. Amikor 1894-ben megépült a Pleternica-Pozsega vasútvonal Kuzmica közelében létesítették annak egyik, Blacko-Jakšić nevű vasútállomását.
A településnek 1857-ben 57, 1910-ben 185 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 4%-a olasz, 3-3%-a magyar és szerb, 2%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. 1912-ben az Orljaván vízművet építettek, melyhez Pozsegáról csatornát vezettek. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között itt élt az Agának is nevezett Ivan Samrdžija nagyvállalkozó, akinek üzlete és malma is volt a településen. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 198 lakosa volt. A faluban idősotthon, kultúrház, önkéntes tűzoltóegylet működik.
Lakossága
szerkesztés| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 57 | 84 | 94 | 127 | 124 | 149 | 163 | 165 | 173 | 175 | 267 | 526 | 566 | 533 | 525 | 454 |
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt római katolikus templomát[9] a 18. században építették barokk stílusban. 1968-ban teljesen megújították. A barokk templomból maradtak fenn a kórus faragott padjai (17. század második fele) és egy templomi füstölő. Mai formájában egyhajós, barokk épület, melynek alaprajza latin keresztet formáz. Apszisa sokszögű. A homlokzat egyszerűen kidolgozott és lizénák tagolják. A magas attika fölött barokk sisakkal ellátott harangtorony emelkedik. Az ablakok téglalap alakúak, melyek mély nyílásokban helyezkednek el, félköríves áthidalással.
- A Kušević-kúria[10] valószínűleg a 18. században épült, bár stílusjegyei inkább a 19. századra utalnak. Egykori tulajdonosa Svetozar Kušević 1847 és 1906 között a Horvát Néppárt színeiben Pozsega városának országgyűlési képviselője volt. Az épületen többféle építészeti megoldás látható. Az épület alapvetően barokk stílusú a klasszicista stílus jegyeivel. Barokk stílusban megtervezett egyik fele a csehsüveg boltozatos központi részhez csatlakozó csarnokkal és egy szűk folyosóról nyíló kisebb helyiségekkel. A másik részben a központi termet és oldalhelyiségeit találjuk a homlokzati részen szögletes kiugrásokkal, melyek a 19. századi átépítésekor kerültek kialakításra. Az épület régebbi részein kulcslyuk alakú puskalőréseket találunk. Az uradalmat 1767-ben vásárolta meg Ljudevit Hranilović pozsega megyei jegyző. Ugyanez a zsumberki származású család Pozsegán értékes barokk-klasszicista kastélyt épített.
- A kuzmicai „Munjara” vizierőművet 1912. október 6-án helyezték üzembe. Ez abban az időben rendkívül fontos gazdasági és társadalmi esemény volt mind Pozsega városának, mind a Pozsegai-medence települései számára. Az erőmű működését egy 200 lóerős dízelaggregátor és egy 3560 lóerős viziturbina biztosította, melyek egy 155 és egy 295 kilowattos generátorral voltak felszerelve. A hálózatba hat transzformátorállomást építettek 8-60 kilowattos kapacitással. 1929-ben az erőművet egy további 350 lóerős dízelaggregátorral erősítették meg. Az erőmű megépítésével biztosították Pozsega városának villamos energiával történő ellátását, melyet elsősorban a világításhoz használtak fel. 1944-ben az erőművet teljesen megsemmisítették, de 1946-ban újjáépítették. Ugyanebben az évben megépült a Kuzmicát Pleternicával összekötő távvezeték. Az erőmű működése 1966-ban szűnt meg.
Oktatás
szerkesztésA településen a pleternicai elemi iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.]
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 481. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 28. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-399.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2718.
Források
szerkesztés- A település honlapja (horvátul)
- Pleternica város hivatalos oldala (horvátul)
- Pleternica turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Pleternica kulturális emlékei (horvátul)
További információk
szerkesztés- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Katarina Botić: Neolitička naselja na prostoru Sjeverne Hrvatske Zagreb, 2017. (doktori disszertáció)[halott link] (horvátul)
- Hrvatski arheološki godišnjak 7/2010. (horvátul)
- Vjesnik Požeške kotline Slavonska Požega 2-3. Slavonska Požega, 1979. (horvátul)
