II. Musztafa oszmán szultán
II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6. – Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még abban az évben elhunyt).
| II. Musztafa | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1695. február 6.[1] – 1703. augusztus 22.[1] | |
| Elődje | II. Ahmed |
| Utódja | III. Ahmed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1664. február 6. Drinápoly |
| Elhunyt | 1703. december 29. (39 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | Isztambul |
| Édesapja | IV. Mehmed |
| Édesanyja | Emetullah Rábia Gülnus szultána |
| Testvére(i) |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| II. Musztafa aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésIfjúsága
szerkesztésMusztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed és Emetullah Rábia Gülnus szultána fiaként.
Trónra lépése
szerkesztésMusztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.[1]
A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.[1]
Orosz háború
szerkesztésA magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.[2][3]
Családja
szerkesztésAsszonyai:
Afife Kadin
Bahitiyar Kadin
Ivaz Kadin
Fülane Kadin
Gyermekei:
Ayse szultána (1696-1752) - Alicenab Kadintól
Emine szultána ( 1696-1739) - Alicenab Kadintól
Safiye szultána (1696-1778) - Alicenab Kadintól
I.Mahmud oszmán szultán ( 1696-1754) - Saliha szultánától
Rukiye szultána ( 1697-1698) -Saliha szultánától
Szulejmán herceg ( 1697-1697) - Afife Kadintól
Mehmed herceg ( 1698-1703) - Afife Kadintól
III.Oszmán szultán (1699-1757) -Sehusvar szultánától
Hatice szultána ( 1698- 1710) - Bahitiyar Kadintól
Hasan herceg ( 1699-1733) - Bahitiyar Kadintól
Hüseyn herceg ( 1699-1700) - Bahitiyar Kadintól
Fatma szultána ( 1699-1700) - Saliha szultánától
Selim herceg ( 1700-1700) - Afife Kadintól
Ismihan szultána ( 1700-1700) - Ivaz Kadintól
Ümmügülsüm szultána ( 1700-1701) - Fülane Kadintól
Zeynep szultána (1700-1705) -Fülane Kadintól
Emetullah szultána ( 1701-1727) - Ivaz Kadin
Ahmed herceg ( 1703-1703) - Afife Kadintól
Trónfosztása, halála
szerkesztésA kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, ezek fellázadtak és letették a trónról.[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.
A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g Musztafa (II.). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Archivált másolat. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
- ↑ Mathias Schreiber: Peter der Große: Drang zum Meer, Speiegel-Online, 2012. január 31.
| Elődje: II. Ahmed |
Utódja: III. Ahmed |
| Elődje: II. Ahmed |
Utódja: III. Ahmed |
