Tulun
Tulun (oroszul: Тулун) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Tuluni járás székhelye.
| Tulun (Тулун) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Irkutszki terület | ||
| Járás | Tuluni | ||
| Irányítószám | 665220 | ||
| Körzethívószám | 39530 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 38 440 fő (2021) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+8 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Tulun
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 54° 34′, k. h. 100° 34′54.566667°N 100.566667°EKoordináták: é. sz. 54° 34′, k. h. 100° 34′54.566667°N 100.566667°E | |||
Tulun
Pozíció az Irkutszki terület térképén
| |||
| Tulun weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tulun témájú médiaállományokat. | |||
Lakossága: 44 611 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
szerkesztésAz Irkutszki terület délnyugati részén, Irkutszk területi székhelytől 390 km-re északnyugatra, a Irkutszk–Cseremhovói-síkságon, az Ija (az Angara mellékfolyója) partján terül el. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonal Tajset–Irkutszk szakaszán. Közúti csomópont a Krasznojarszk–Irkutszk főút és a Tulun–Bratszk–Uszty-Kut országút találkozásánál.
Nevének jelentése burját nyelven: bőr- vagy kőzsák. A várost a folyó szinte zsák formájában öleli körül.
Története
szerkesztésA 19. század végéig kis falu volt a Moszkvából Szibérián át vezető úton. A vasútvonal megépülése után, a 20. század elején kereskedelmi forgalma és ipara is fellendült. Innen indultak a Léna vidékére az aranymosók csoportjai, és innen indították az Angara és a Léna partvidékére áruikat a kereskedők. Fűrészüzem, szesz- és sörfőzde, gőzmalom épült. A környéken 1903-ban szénbányát nyitottak a vasút céljára. Tulun 1922-ben kapott először városi rangot; 1924 elvették, majd 1927-ben visszaadták.
A település a Nyizsnyeugyinszk–Irkutszk között húzódó Irkutszki-szénmedence északi részén fekszik, ahol főként barnaszéntelepek vannak. Ipari méretekben a város környéki szénbányászat 1946-ban kezdődött (a tuluni külfejtés azóta kimerült). 1969-ben kezdték a termelést a közeli Azej falu mellett, az 1980-as évek végén pedig Mugun mellett. Mindkét helyen barnaszenet bányásznak, külszíni fejtéssel[2]
A szovjet korszakban Tulunban jelentős faipar (fakitermelés, fafeldolgozás) és építőanyagipar települt, üveggyár és nagy hidrolízisüzem működött. Az üzemek mellett lakótelepek épültek. A mezőgazdasági kísérleti fajtagazdaságban többek között új szibériai búzafajtákat nemesítettek.
A 21. században
szerkesztésAz 1990-es években a tulajdonformák változása, a gazdasági válság következtében a korábbi üzemek többsége bezárt. A régi hidrolízisüzem helyén 2008-ban biotechnológiai kombinátot alapítottak, de a város számára is rendkívül fontos létesítmény működése már a következő évben kérdéses volt. A biobutanol beharangozott gyártását egyre halasztották.[3][4] Végül elhatározták, hogy a kombinátot áthelyezik Uszty-Ilimszkbe. 2014-ben a szénbányászat részleges visszafejlesztése is napirendre került az azeji külfejtésnél, ami további munkahelyek megszűnésével járt.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 4.)
- ↑ Razrez „Tulunugol” Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Kvsu.ru)
- ↑ AEnergy.ru (2009-09-18.)
- ↑ RosTeplo.ru (2009-01-16.)
- ↑ Vibori mera Tuluna (2014-05-13, archivált)
Források
szerkesztés- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6
- Tulun (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 19.)