szenteste

Hungarian

szent (“saint, holy”) +‎ este (“evening, night”)

szenteste (plural szentesték)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szenteste	szentesték
accusative	szentestét	szentestéket
dative	szentestének	szentestéknek
instrumental	szentestével	szentestékkel
causal-final	szentestéért	szentestékért
translative	szentestévé	szentestékké
terminative	szentestéig	szentestékig
essive-formal	szentesteként	szentestékként
essive-modal	—	—
inessive	szentestében	szentestékben
superessive	szentestén	szentestéken
adessive	szentesténél	szentestéknél
illative	szentestébe	szentestékbe
sublative	szentestére	szentestékre
allative	szentestéhez	szentestékhez
elative	szentestéből	szentestékből
delative	szentestéről	szentestékről
ablative	szentestétől	szentestéktől
non-attributive possessive - singular	szentestéé	szentestéké
non-attributive possessive - plural	szentestééi	szentestékéi

Possessive forms of szenteste
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szentestém	szentestéim
2nd person sing.	szentestéd	szentestéid
3rd person sing.	szentestéje	szentestéi
1st person plural	szentesténk	szentestéink
2nd person plural	szentestétek	szentestéitek
3rd person plural	szentestéjük	szentestéik