Ugrás a tartalomhoz

Vera Georgijevna Dulova

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vera Dulova szócikkből átirányítva)
Vera Georgijevna Dulova
Életrajzi adatok
Született1909. január 27.
Moszkva
Elhunyt2000. január 5. (90 évesen)
Moszkva
SírhelyKuncevói temető
SzüleiMariya Dulova
Georgy Dulov
IskoláiMoszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Pályafutás
Hangszerhárfa
Díjak
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • a Szovjetunió népművésze
  • Barátság Rendje
  • Munka Veteránja Érdemérem
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic
  • Barátságért Érdemrend
Tevékenységzeneművész, hárfatanár
SablonWikidataSegítség

Vera Georgijevna Dulova (oroszul: Вера Георгиевна Дулова; Moszkva, 1909. január 27.Moszkva, 2000. január 5.) orosz hárfaművész, hárfatanár, az ún. Dulova-iskola névadója.

Élete

[szerkesztés]

Az államalapító Rurik-dinasztiához tartozó hercegi családba született. Nagyanyja Alekszandra Zograf-Dulova zongoraművész és zongoratanár volt, akinek Csajkovszkij szalonpolkát ajánlott (op. 9), és aki Nyikolaj Rubinstejnt is tanította. Apja, Georgij Nyikolajevics Dulov hegedűművész 1896-1901 között a Mecklenburg Herceg Kvartett második hegedűseként szerepelt, majd a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. Anyja, Marija Dulova (Bukovszkaja) a Mariinszkij Színház szoprán énekese volt. Szülei 1900 körül TBC-ben megbetegedtek, ami a művészi karrierjüket tönkre tette. A család ekkor Szentpétervárról Moszkvába költözött.

Dulova testvéreivel együtt magas szintű zenei képzést kapott. Kezdetben zongorázni és csellózni tanították, de ezeket a hangszereket nem kedvelte meg. Szülei ekkor elvitték Kszenyija Erdeli hárfatanárhoz, aki vállalta a tanítását, és így 1920-ban a Moszkvai Konzervatórium hallgatója lett. Első koncertjét 12 évesen adta. Keresetével hozzájárult a család megélhetéséhez, ami a háborús körülmények miatt megnehezült.

A szinte még gyermek Dulova sikereit a jól kezelte. Még többet tanult, koncertekre, múzeumokba járt, és más gyerekeket is tanított. Hárfatanulmányait később Berlinben folytatta. 1922-től 1925-ig Maria Korcsinszkaja tanítványa volt, 1929-ben pedig Max Saale oktatta.

Miután visszatért a Szovjetunióba, a Bolsoj Színházba került, ahol 1934-1985 között a zenekar szólistájaként működött. Férje a Sztálin-díjas énekes, Alekszandr Baturin (1904-1983) volt, a harmincas években házasodtak össze.

Hercegi származása ellenére Dulova nem emigrált a Szovjetunióból, büszkén képviselte a hazáját külföldön, és a szovjet hatalom megbecsülte.

Munkássága

[szerkesztés]

1935-ben a II. Összunióbeli zenei versenyen megosztva első díjat nyert Marija Gorelova hárfással. Ezután számtalan koncertet adott a Szovjetunióban – férjével közösen is –, és ismert és népszerű művész lett. 1942-ben a Nagy Honvédő Háború idején közreműködött a Bolsoj menekítésében. 1955-ben megkapta a „Tiszteletbeli Sarkkutató” címet, amikor művészeti akciót szervezett, hogy egy „sodródó kutatóállomás” munkáját segítse.

Kezdetben az Állami Zenei és Pedagógiai Intézet tanára volt. 1943-ban a Moszkvai Konzervatóriumba került, ahol 1958-ban tanári címet kapott. Tanítványai között volt Emilija Moszkvityina, Olga Ortenberg, Natalija Samejeva és más neves hárfások. Diákjai kb. 30 versenyt és fesztivált nyertek meg a Szovjetunióban és világszerte. 1948-ban egykori tanítványai, Alekszej Kapljuk és Szergej Majkov megtervezte az első szovjet hárfát, és Dulovát szakértőnek kérték fel.

1964-ben az egyik alapítója volt az Összoroszországi Hárfa Társaságnak. 1997-ben ő volt az elnök az első Moszkvai Nemzetközi Hárfaversenyen.

A II. világháború után egy ideig nem utazhatott külföldre. Miután utazni engedték, bejárta az egész világot, hangversenyezett és számos hárfaversenyen zsűrizett. 1964-ben például Würtzler Arisztid meghívására Hartfordba ment. A hatvanas évektől kezdve Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Magyarországon, Bulgáriában, Kínában, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Venezuelában és másutt is ún. Dulova-iskolák alakultak, ahol speciális hárfatechnikáját sajátították el a hallgatók. Az iskolákba rendszeresen ellátogatott és mesterkurzusokat is vezetett. A magyar hárfaművészek közül Felletár Melinda és Lelkes Anna Moszkvában Dulova-tanítvány volt.

Repertoárja 300 darabból állt, és maga is készített átiratokat, illetve tankönyvet és hárfagyakorlatokat is írt. Számos szovjet és külföldi kortárs szerző – pl. Alekszandr Moszolov, Szergej Vaszilenko, Lev Knipper, Jevgenyija Golubeva, Paul Hindemith, Heitor Villa-Lobos, Benjamin Britten és André Jolivet. Sosztakovics évtizedeken át bensőséges barátja volt.

1973-ban Szovjetunió állami díjas lett, 1976-ban a Szovjetunió Népi Művésze elismeréssel tüntették ki.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]