VIII. Kónsztantinosz bizánci császár
| VIII. Kónsztantinosz | |
 | |
| VIII. Kónsztantinosz solidusa, az előlapon Jézus Krisztus, a hátlapon a császár látható | |
| Ragadványneve | Porphürogennétosz (bíborbanszületett) |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1025. december 15. – 1028. november 11. | |
| Elődje | II. Baszileiosz |
| Utódja | III. Rómanosz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Makedón-dinasztia |
| Született | kb. 961 Konstantinápoly |
| Elhunyt | 1028. november 11. (67 évesen) Konstantinápoly |
| Nyughelye | Szent Apostolok temploma (Konstantinápoly) |
| Édesapja | II. Rómanosz bizánci császár |
| Édesanyja | Theophanó bizánci császárné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helena császárnő |
| Gyermekei | Eudokia Zoé Theodóra |
 A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Kónsztantinosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
VIII. Kónsztantinosz (görögül: Κωνσταντίνος Η΄, kb. 961 – 1028. november 11.) a Bizánci Birodalom császára (uralkodott ténylegesen 1025. december 15-től haláláig), a Makedón-dinasztia hetedik tagja, II. Rómanosz és kocsmároslányból császárnévá lett felesége, Theophanó kisebbik gyermeke, II. Baszileiosz öccse volt.
Társcsászársága
[szerkesztés]Hivatalosan bátyjával, II. Baszileiosszal egyszerre lett társcsászár még 963-ban meghalt atyja életében, ezt követően – császári rangjukat végig megőrizve – fivérével együtt Niképhorosz Phókasz, majd Ióannész Tzimiszkész gyámsága alatt állt. Bátyja 976-ban vette át a hatalmat, és annak ellenére, hogy fivére ideje nagy részét hadjáratain, a fővárostól távol töltötte, Kónsztantinosz ekkor sem játszott jelentős szerepet a birodalom irányításában. Luxusban tobzódott, és semmilyen tisztséget nem vállalt. Kedvelt időtöltését a lóversenyek és lakomák jelentették.
Egyeduralma
[szerkesztés]
Kónsztantinosz 1025 decemberében, immár hatvanöt évesen örökölte meg bátyjától a konstantinápolyi trónt. Uralkodása alatt sem szakított korábbi életvitelével, és nem is fűződik jelentős politikai tett a nevéhez; Baszileiosszal ellentétben háborús terveket sem dédelgetett. Az ügyek intézését átengedte a kormányzatnak. Legnagyobb gondját a trónöröklés megoldása jelentette, mivel fivéréhez hasonlóan neki sem volt fia. Három lánya közül a himlő sújtotta Eudokia apácának vonult, így csak Zóé és Theodóra jöhetett számításba. A császár csak halálos ágyán döntött a frigyről: Zóét három nappal halála előtt, 1028. november 12-én feleségül adta Rómanosz Argüroszhoz, a tekintélyes és előkelő származású eparkhoszhoz, így ő követte a trónon.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6
- Magyar István Lénárd: Bizánc a makedón dinasztia idején. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp. 282–288
| Előző uralkodó: II. Baszileiosz |
Bizánci császár 1025 – 1028  |
Következő uralkodó: III. Rómanosz |
