Szemfoltos sivatagigyík

Szemfoltos sivatagigyík
	Fiatal példány
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Család:	Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae);
Nem:	Eremias;
Faj:	E. arguta;
Tudományos név
	Eremias arguta; (Pallas, 1773)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szemfoltos sivatagigyík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szemfoltos sivatagigyík témájú kategóriát.

A szemfoltos sivatagigyík (Eremias arguta) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa sivatagos, sztyeppés területein őshonos, a Fekete-tenger partvidékétől egészen Kirgizisztánig és Tádzsikisztánig. Legnyugatibb előfordulási helye Románia dobrudzsai része, a Duna-delta torkolatvidéke (Letea, Caraorman, Sărăturile), egy elszigetelt populációja pedig Moldvából, a Hanul Conachi homokdűnéiről ismert. Élőhelyét tekintve a száraz, nyílt területeket kedveli, ritkás növényzettel vagy bozóttal, amelyet rendszerint olyan szárazságtűrő növényfajok alkotnak mint a kutyatej (Euphorbia), a tamariska (Tamarix), a homoktövis (Hippophae), a szittyó (Juncus) és a kúszófűz (Salix repens). Jellegzetes élőhelyei a sztyeppék, félsivatagok, tengerparti homokdűnék.

Megjelenése

Kis testű gyíkfaj, 10-18 centiméter hosszúra nő. Teste zömök, lábai rövidek és izmosak, orra elkeskenyedő, a farok a hossz háromötödét teszi ki. A hátoldal alapszíne homoksárga, sötétbarnán szegélyezett fehér foltok tarkítják, amelyek hét hosszanti sávba rendeződnek. Egyes példányok fakóbbak lehetnek, a fiatal egyedekről olykor hiányoznak a világos foltok. A hasoldal egyöntetű világosszürke.

Alfajai

Hat alfaja ismert:

E. arguta arguta: nyugat-Kazahsztánban
E. arguta deserti: az Uráltól a Fekete-tenger partvidékéig Oroszországban, Romániában, Moldovában és Ukrajnában.
E. arguta transcaucasica: a dél-Kaukázusban
E. arguta uzbekistanica: Üzbegisztánban és a környező országokban
E: arguta darevskii: a kirgizisztáni Iszik-köl tartományban
E. arguta potanini: Kazahsztánban a Balkas- és Zaysan-tavak vidékén.

Életmódja

Nappal aktív. Nagyon ügyes ásó, alagútjait rendszerint tamariska, homoktövis és egyéb cserjék tövében fúrja a homokba. Veszély esetén villámgyorsan a legközelebbi fedezékhez rohan. A talajon vadászik, étrendjét apróbb gerinctelenek (egyenesszárnyúak, bogarak, pókok) alkotják, vízszükségletét a harmatból nyeri. Legfőbb természetes ellenségei a különféle ragadozó madarak. A párzás tavasszal történik, a nőstény június-július között rakja le 3-5 tojását. Élőhelyétől függően 5-6 hónapos téli álmot alszik.

Védelme

Elsősorban az élőhelyek pusztulása következtében a faj állománya csökkenőben van. A Duna-deltai populációra többek között nagy veszélyt jelent a fácán (Phasianus colchicus) múlt században betelepített, jelentősen megnövekedett állománya. A Természetvédelmi Világszövetség a fajt a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolja.

Hivatkozások

Források

Kiss J. Botond: Kétéltűek, hüllők. Kolozsvár: Dacia könyvkiadó 1985
Kiss J Botond: A Delta könyve. Bukarest: Kriterion könyvkiadó 1982
https://www.iucnredlist.org

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap