Podbablje Gornje
| Podbablje Gornje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Podbablje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21262 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 459 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 448 m |
| Terület | 11,13 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 23′ 34″, k. h. 17° 10′ 45″43.392849°N 17.179201°EKoordináták: é. sz. 43° 23′ 34″, k. h. 17° 10′ 45″43.392849°N 17.179201°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Podbablje Gornje (1931-ig Podbablje, 1991-ig Gornje Podbablje) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 61, közúton 83 km-re keletre, Makarskától légvonalban 16, közúton 36 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városával szemben 8 km-re délnyugatra, az Imotski-mező déli oldala felett emelkedő Baba-hegy aljában fekszik.
Története
[szerkesztés]Nevét felette emelkedő 546 méteres "Baba" nevű hegyről kapta. Jelentése Baba alatti hely. A „gornje” (felső) jelző az alatta fekvő Donje Podbabljétől, azaz a mai Drumtól különbözteti meg jelezve, hogy magasabban fekszik. A térség első ismert népe az illírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédos Zmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a 6. századból származnak. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. A török uralom idején „Donba”, illetve „Dobablje” volt a neve. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend a közeli Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-tól újra az osztrákoké lett. A falunak 1857-ben 1521, 1910-ben 2008 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 523 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.521 | 2.157 | 1.341 | 1.500 | 1.891 | 2.008 | 3.451 | 1.814 | 1.098 | 928 | 961 | 978 | 910 | 731 | 559 | 523 |
(Az adatok 1857-től 1921-ig Grubine, 1857-ben és 1869-ben Podosoje, 1857-ben, 1869-ben és 1921-ben Kamenmost, 1869-ben és 1921-ben Drum lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Mihály és Szent Simon tiszteletére szentelt temploma 1941-ben épült. A második világháború után hittanteremként működött, ekkor bővítették és felújították. A templomban Szent Simon, Szent Mihály és Szűz Mária szobrai találhatók. Minden második vasárnapon mondanak szentmisét benne.
- Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt templomát a környező települések hívei építették és 1993. április 25-én Szent Márk ünnepén szentelték fel. A templomban Szent Márk és Szűz Mária szobrai találhatók.
- Védett építmény az Imotski-mező déli részén, Jaruga medrén Mračajnál átvezető kőhíd.[4] A Jaruga-csatorna a Prološki blatoból ered és a Vrljika folyóba ömlik. A híd egy két boltíves kőhíd, amelyet a 19. század végén építettek helyben faragott kőtömbökből. A boltívek hosszúkás kőgerendákon fekszenek, amelyek a nyugati és a keleti oldalon félkör alakú kiemelkedésekben végződnek. A híd hossza 11,10 m, az útburkolat szélessége mellvédekkel 6,10 m.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7207.
Források
[szerkesztés]- Podbablje község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A község információs portálja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Podbablje – turistainformációk (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)
