Az egyik első ismert említése a családnak egy 1290. évi, ép és gyanútól mentes nyílt oklevél[2] valamint a a zobori konvent1394. október 24-i jegyzőkönyve.[3] 1462-ben Hontmaróton volt birtokos a család.[4] 1482-ben ZenthIwan-i Kothon János a Nógrád megyei ZenthIwan possessióban[5] fél birtokrészt és nemesi kúriáját életfogytiglan Pazala-i Gergelynek és feleségének Zsófiának adta.[6] Már az 1549-es Nyitra vármegyei nemesi összeírásban feljegyzésre kerültek.[7] Tagjai szerepet kaptak különböző vármegyék tisztikarában, igazságszolgáltatásában és közigazgatásában. Több királyi ember, szolgabíró, katona, teológus, jogász, egyetemi tanár, parlamenti képviselő és nagykövet található soraik között. Az évszázadok során – török háborúk befejeztével a hódoltság megszűnte után – átszármaztak Nógrád, Somogy, Tolna és Pest vármegyékbe. Az 1677-es nemesi összeírásban is, majd az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskorNyitra vármegyében György és Balázs, Nógrád vármegyében György, János, Sándor, Antal és Pál, Csongrád vármegyében György szerepeltek. A törzsökös és kihirdetett nemes családok között szerepeltek Somogy vármegyében - 1825–1843, *1816, 1833; Nógrád vármegyében 1732, 1734, 1770–1771; Pest vármegyében 1762-ben; Tolna vármegyében 1816-ban. Báró kesselekőiMajthényi László bárói rangja és címere 1883. október 16-án átruháztatott Paczolay Antalra.[8]
A Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék[14] tagjainak kötelességük volt az országért[15] és a királyért fegyverrel harcolni az esztergomi érsek ( nemesi felkelés alkalmával azon zászlaja[16] alatt is)[17] vezetésével.[18] Az adományosok azonban nemespanni birtokrészüket elcserélték mártonfalvi birtokrészekre a Pallya családdal, akikhez eredetileg feleségeik révén kerültek a mártonfalvi Bacskády birtokrészek.[19] A Paczolay család ezen adomány előtt, már az 1677-es[20] nemesi összeírásba feljegyzésre került a királyi nemesek által lakott Martonfalván (Paczolay János és Szeghő Zsigmond[21] - Rudnyánszky-családdal rokon - Nyitra megyei szolgabíró felesége Paczolay Bora).
1658-ban I.Lipót Bécsben, birtokot (Alsóvéghpaczolay) ruház át Paczolay Zsigmond részére.Pacola (Patzola) Első Katonai Felmérés (1763-1787).Nyitra 1690 körül
1660-ban Nógrádban Szügyön és Megyeren Paczolay György szerez birtokokat.
A egyházzal való közvetlen kapcsolatra a 16. században következő esetek utalnak (leszámítva azokat az eseteket amikor királyi emberként az egyházi élöljárókat támogatják):
Nyitra vármegyei nemesi felkelők zászlaja 1660-ból - "Magyar nemzeti jelképek - A magyar történelmi zászlósor"
1526 A nyitrai káptalan előtt Paczolay Jakab eltiltja Paczolay Miklóst, I. Ferdinándot, Szeptnecki Bálintot[25] és Györgyöt, valamint Füssi Tamást, Jánost és Ferencet.[26]
1569 A nyitrai káptalan előtt Paczolay Miklós özvegye, Apollónia a gyermekei gyámjául, védőjéül nevezi meg férjét, Tosztjánszky Tamást
1648 Esztergomi káptalan;[27] birtok átruházása; Paczolay Zsigmond r1:Anna ennek ö:Vizkelethy János r2:Magdolna ennek f: Nagyváthy Ferenc,[28] Hidvéghy Mihály[29]
A család címere a pajzs kék udvarában zöld téren ágaskodó őz, nyakán nyíllal átlőve. A pajzs fölötti sisak koronájából oroszlán ágaskodik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.[30]Címeres nemeslevelüket a 16–17. századra keltezik.[31]
↑DLDF 95842; Tomáš Sitár 2019: Osídlenie Novohradskej stolice v stredoveku. Lučenec, 542, 6227. jegyzet.
↑Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)Nyitra megye 1549 - 555 és 568. oldal
↑"Kolonich Lipót aki fiatal korában máltai lovagként a török ellen harcolt kréta szigetén, az 1663-1664. évi török elleni háborút követően nyitrai püspökként újra felvetette a végvári katonaság ellátási gondjainak megoldására a katonák tömegesebb földhöz juttatását Mivel az Udvari Haditanács ekkor már egy kisebb, de jól fizetett végvári haderőben gondolkodott, a tervet elvetettek. Kolonich saját hatáskörében végül az általa fenntartott őrséget földhasználattal is javadalmazta.” – MAGYARORSZAG HADTORTENETE II. – Az oszmán hódítás kora 1526-1718
↑A Bartakovich-, Justh-, Rudnay- és Rudnyánszky-családok és részben azok rokonsága (Késmárk, 1905) és Nagy Iván: Magyarország családai X. Szeghő család.
↑„1618 Április 21 - Liptay Imre Barsvármegye alispánja jelentése Pázmány Péter érseknek a törökkel Barson megindított békealkudozás folyamáról. - Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892 - 136.oldal”
Steven Tötösy de Zepetnek – Magyar történelmi nemesség családneveinek listája
Régi magyar családnevek névvégmutató szótára – XIV−XVII. század
Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara
A Budapesti Református Theologiai Akadémia története 1855-1955
Gaál Zsuzsanna: A passzív ellenállás másfél évtizede Tolna megyében
Tolna Megye 1848-1849-ben – Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városa – 1. A vármegye helyzete a török hódoltság es vallási harcok korában (1526 – 1711)
Borovszky – Magyarország vármegyéi és városai – Közigazgatási es közgazdasági viszonyok
Családban marad 2010/1
Directio methodica processus judiciari 389. old
Jeney-Tóth Annamária „… URUNK UDVARNÉPE …” – Udvar és társadalma Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemsége idején a kolozsvári számadáskönyvek tükrében
Az erdélyi káptalani jegyzőkönyvek – 1584. január 29. – 1584. február 10.
Hints Miklós – Janitsek Jenő: A Maros-Küküllő köze tizenkét településének jelenkori és történeti helynevei – Magyar Névtani Dolgozatok 162.
Turul 1911 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
.jpg)