Ugrás a tartalomhoz

Műveleti jel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A műveleti jelek (idegen szóval: operátorok) a matematikai műveletek jelölésére használt szimbólumok.

Történelem

[szerkesztés]

A matematikában a számokat már a kora ókorban jelekkel jelölték, a matematikai műveletekre azonban nem alkottak külön jeleket (retorikus algebra). Ezek Diophantosz görög és más arab szerzők által alkalmazott rövidítésekből keletkeztek (szinkopált algebra). A mai műveleti jelek és operátorok a középkorban és újkorban alakultak ki. A kijelentés- és osztálylogikai viszonyokra csak a tizenkilencedik században alkalmaztak rendszeres jeleket (bár ennek ötlete már korábban is felmerült – Descartes, Leibniz), ekkortól beszélhetünk valódi értelemben vett szimbolikus logikáról.

Műveleti írásmódok

[szerkesztés]

Az áttekinthetőség kedvéért jelöljük valamely matematikai művelet jelét latin nagybetűvel, legyen hát M: An→A egy n-változós belső művelet, és legyen a1, a2, …, an∈A. Többféle megállapodás, különféle mértékben elterjedtté és hagyományossá váló (vagy nem váló) módszer alakult ki a matematikában az idők során az n-változós belső műveletek jelölésére, ezek:

A prefix írásmód

[szerkesztés]

Ez elég elterjedt, a műveletet úgy írjuk, mint általában a függvényeket, zárójelbe téve az argumentumokat avagy operandusokat (vagyis azokat a mennyiségeket, melyeken a művelet kifejti hatását) és a zárójel előtt írva a műveleti jelet:

M(a1, a2, …, an)

Az infix írásmód

[szerkesztés]

Ez igen elterjedt a számtani alapműveletek (mint az összeadás, kivonás, szorzás, osztás) jelölésére. Argumentumhatároló zárójel nincs (noha kifejezéshatároló zárójelek persze megengedettek), a műveleti jelet az argumentumok közé írjuk.

a1Ma2M…Man

Ez a kétváltozós algebrai műveletek egyik legelterjedtebb írásmódja.

A posztfix írásmód

[szerkesztés]

Meglehetősen ritka. Zárójelbe tesszük az argumentumokat, mint a prefix írásmódnál, de attól eltérően a zárójel után írjuk a műveleti jelet:

(a1, a2, …, an)M

Az operátor-írásmód

[szerkesztés]

A műveleti jelet nem tüntetjük fel, az argumentumokat simán egymás mellé írjuk:

a1a2…an

Szokás például a szorzások rövidítésére használni. Több művelet esetén természetesen ez a módszer egyszerre mindegyik műveletre alkalmazva használhatatlan, mivel nem jelöli az egyes műveletek közti különbséget (ennek ellenére előfordulhat, például az elemi matematikai tankönyvekben az algebrai szorzás és a vegyes törtekben az egészrész és a törtrész összeadása is operátor-írásmóddal, azaz puszta egymás után írással van jelölve).

Az index írásmód

[szerkesztés]

Az indexes írásmód során az egyik operandus jele normál betűméretű és stílusú, a másik operandust pedig (általában kisebb) méretben az előző valamelyik sarkába, szinte kivétel nélkül a jobb alsó vagy felső sarkába írjuk:

  • AB (felső index)
  • AB (alsó index)

A lengyel írásmód

[szerkesztés]

Ezt az írásmódot Lukasievitz lengyel matematikus dolgozta ki az ötvenes években a hagyományos infix jelölésmód problémáinak kiküszöbölésére. Használhatósága ellenére egyelőre nem terjedt el. Lényege, hogy a műveleti jelet legelőre vagy leghátulra írjuk, utána pedig az argumentumokat, zárójelek nélkül.

  • lengyel prefix írásmód: Ma1a2…an
  • lengyel posztfix írásmód: a1a2…anM

A műveletek sorrendje

[szerkesztés]
1. () zárójelek
2. xy hatványozás
3. *,/ szorzás, osztás
4. +,- összeadás, kivonás

Az egyenrangú műveletek tetszőleges sorrendben végezhetők el, de a konvenció szerint balról jobbra értékeljük ki, kivéve a hatványozás esetében, amit konvenció szerint jobbról balra értékelünk ki.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Műveleti sorrend[halott link]

Lásd még

[szerkesztés]