Kongruencia
A kongruencia a számelméletben az oszthatósági kérdéseket, a maradékokkal való számolást radikálisan leegyszerűsítő jelölésmód.
A kongruencia egy reláció, amelyet az egész számok halmazán értelmezünk. Egy ilyen reláció kifejezi, hogy két szám adott számmal vett osztási maradéka egyenlő-e. Ezen relációkon és azok között végezhetünk műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, hatványozás – elvégzésükhöz különböző feltételeknek kell teljesülni, ezeket lásd lejjebb). Azonban ennél komolyabb dolgokra is használatos, amire példa a maradékosztályok vagy Chevalley tétele.
Ha két egész szám nem kongruens, akkor inkongruensnek nevezik őket.
Definíció
[szerkesztés]Legyen tetszőleges egész szám, zérótól különböző természetes szám.
Azt mondjuk, hogy a kongruens b-vel modulo m, azaz hogy a és b egészek m-mel vett osztási maradéka egyenlő, ha
azaz
Jelölése: vagy .
Lehet találkozni a következő jelölésekkel is:
Ha a nem kongruens b-vel modulo m, azt mondjuk, inkongruens vele, és vagy alakban jelöljük.
Az itt szereplő a matematikai maradékképző függvény, ami a maradékos osztás maradékát rendeli a számhoz.
Példák
[szerkesztés]Az 5 kongruens 11-gyel modulo 3, mert , és . A két maradék megegyezik, mivel .
Az 5 inkongruens 11-gyel modulo 4, mivel és ; a maradékok nem egyeznek.
A −8 kongruens 10-zel modulo 6, hiszen a 6-tal vett osztási maradék mindkét esetben 4. Valóban, .
Története
[szerkesztés]A kongruenciák ma is használatos elméletét 1801-ben Carl Friedrich Gauss dolgozta ki Disquisitiones Arithmeticae című művében. Magát a fogalmat már Christian Goldbach 1730-ban Leonhard Euler-nek írt levelében is használta, azonban korántsem olyan mélységben, mint Gauss. Goldbach a szimbólum helyett a jelet használta.[1]
Sőt, már Ch'in Chiu-Shao kínai matematikus is ismerte a fogalmat, amivel kapcsolatos elméletét az 1247-ben írt Matematikai értekezés kilenc fejezetben című művében le is írt. Ebben szerepelt a kínai maradéktétel egy formája is.[2]
Elemi tulajdonságai
[szerkesztés]A kongruencia ekvivalenciareláció, azaz reflexív, szimmetrikus és tranzitív: tetszőleges , valamint esetén
Az ekvivalenciaosztályokat maradékosztályoknak nevezzük. Az elnevezés arra utal, hogy megfeleltethetőek az m-mel való osztás lehetséges maradékainak.
A kongruenciára kimondható számos, az egyenlőségre érvényes azonosság megfelelője: kongruens számok összege és szorzata is kongruens. Legyen és . Ekkor
Az egyenlőség a kongruencia speciális esetének is tekinthető:
- .
Ha polinom az egész számok fölött, akkor
Kongruencia osztása egész számmal
[szerkesztés]Az osztásnál már nem olyan egyszerű a helyzet, mint az egyenleteknél, ugyanis ha a szám amivel osztani szeretnénk nem relatív prím a modulussal, akkor a modulust is osztani kell.
Legyen a c és m egészek legnagyobb közös osztója. Ekkor .
Megjegyzés: a tétel következménye, hogy .
Ez azt is jelenti, hogy, ha osztója -nek, akkor esetén .
Ennek az állításnak megnézzük a bizonyítását is, a többi állításé is hasonlóan történik.
Definíció alapján: , ami ekvivalens a oszthatósággal.
Mivel , ezért a fenti oszthatóság pontosan akkor teljesül, ha , ami a kongruencia definíciója alapján épp az állítás.
Fontos megemlítenünk a következő két tételt, ugyanis a kongruenciákkal kapcsolatban nagyon gyakran felmerülnek, és nagy segítséget nyújtanak bizonyos feladatok, tételek megoldásában.
Euler–Fermat-tétel
[szerkesztés]A tétel a moduláris számelmélet egyik legfontosabb állítása, nagyon sok komolyabb tétel bizonyításánál felhasználható, és ami által azok bizonyítása is lényegesen leegyszerűsödik.
A tétel állítása:
A kis Fermat-tétel
[szerkesztés]A tétel az Euler-Fermat-tétel egy speciális esete, mely időben korábban fogalmazódott meg, és a bizonyítása egy évszázaddal megelőzte az általános esetet. Itt a modulus prím, ekkor a miatt a következő állítást kapjuk:
- Ha egész szám, olyan prím, ami nem osztja -t, akkor .
A tétel egy másik, gyakori alakja:
- Ha egész szám, prím, akkor .
Kínai maradéktétel
[szerkesztés]A kínai maradéktétel szerint: Ha nullától különböző egész számok, és a legkisebb közös többszörösük, akkor:
- minden
Hatványozás
[szerkesztés]Ha természetes szám, akkor
Relatív prím és esetén teljesül az Euler-tétel:
- ,
ahol az Euler-féle φ-függvény. Ebből következik , hogyha . Ennek speciális esete a kis Fermat-tétel.
Példák
[szerkesztés]- Ha , akkor .
- Ha páratlan, akkor .
- Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:
vagy vagy .
- Ha , akkor .
- Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:
- vagy vagy .
- Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:
- vagy .
- Hogyha teljes hatodik hatvány, azaz négyzet- és köbszám is, akkor vagy vagy vagy .
- Legyen prímszám úgy, hogy . Ekkor .
- Legyen páratlan, pozitív egész szám. Ekkor .
- Legyen , illetve és ikerprímek. Ekkor .
A kongruenciaosztályok gyűrűje
[szerkesztés]A modulo n nullával kongruens számok az egész számok egy ideálját alkotják, az a más számokkal kongruensek pedig ennek mellékosztályait. Így definiálhatjuk a faktorcsoportot, amelynek elemei az maradékosztályok. (Néha az jelölést is használják.) A faktorcsoport a elemekből áll, műveletei egyszerűen visszavezethetőek az egész számok műveleteire:
ezekkel a műveletekkel egy kommutatív gyűrű; ha n prím, akkor (és csak akkor) test.
Algebra
[szerkesztés]Azt mondjuk, hogy n szám teljes maradékrendszert alkot modulo m, ha páronként inkongruensek, és n=m. A teljes maradékrendszer teljes marad, ha minden eleméhez hozzáadjuk ugyanazt az egész számot, vagy minden elemét megszorozzuk egy, az m modulushoz relatív prím tényezővel.
Egy maradékosztály redukált maradékosztály, ha reprezentánsai relatív prímek a modulushoz. Ha minden redukált maradékosztályt egy szám reprezentál, akkor a reprezentánsok redukált maradékrendszert alkotnak. Számuk éppen az m modulusnál kisebb, m-hez relatív prímek száma (Euler-féle függvény).
Adott m modulus esetén a redukált maradékrendszer maradékosztályai csoportot alkotnak a szorzásra, de az összeadásra nem. Például, ha m kettőhatvány, akkor a redukált maradékrendszer éppen a páratlan maradékosztályokból fog állni. A modulo m összes maradékosztály csoportot alkot az összeadásra, de a szorzásra általában nem; a maradékosztályok gyűrűje nem nullosztómentes. Például modulo 6 a 2 és a 3 maradékosztályának szorzata a 6 maradékosztálya, ami éppen a 0 maradékosztály. Ez prím modulusra nem fordulhat elő; prím modulussal nincsenek nullosztók, és minden nem nulla maradékosztálynak van inverze. Ha a modulus prím, akkor a maradékosztályok testet alkotnak.
Rend
[szerkesztés]Legyen . A legkisebb olyan számot, melyre , az a (multiplikatív) rendjének nevezzük modulo m.
Jelölése: .
Megjegyzés: Az EulerFermat-tételből következik, hogy minden esetén létezik az a-nak rendje és . Ha , akkor a-nak nem létezik ilyen szám.
Primitív gyök
[szerkesztés]Egy g számot primitív gyöknek nevezünk modulo m, ha , azaz ha a g rendje a nála kisebb, m-hez relatív prímek száma (Euler-féle függvény).
Primitív gyök létezik, ha a modulus prím, kettőhatvány, prímnégyzet, vagy egy prímszám kétszerese.
Index (diszkrét logaritmus)
[szerkesztés]Legyen p prím, g primitív gyök modulo p és . Ekkor az a-nak a g alapú indexén azt a számot értjük, melyre .
Jelölés: (Ha a g primitív gyök vagy a p prím egyértelmű adott feladatnál, akkor a jelölésből elhagyható.)
Lineáris kongruenciák
[szerkesztés]Ezen kongruenciák megoldásakor azokat az egészeket keressük, ami egy bizonyos számmal (modulus) osztva meghatározott maradékot ad. Ezek a diofantoszi egyenletek megfelelői, mindössze más alakban írjuk fel. A megoldásokat maradékosztályokként keressük, és a megoldásszámon a megoldó maradékosztályok számát értjük. Ez a lineáris kongruencia akkor oldható meg, ha a számnak is osztója. Ekkor -vel lehet egyszerűsíteni, és modulo megoldani a kongruenciát. Visszahelyettesítve a megoldást az eredeti kongruenciába, megoldást találunk.
A megoldást kibővített euklideszi algoritmussal megtalálhatjuk, ahonnan kapjuk az , egészeket úgy, hogy:
Innen egy megoldás kapható, mint:
- ,
a többi pedig ettől -szeresben különbözik.
Például megoldható, hiszen osztója a -nek is, és a megoldásszám . A kibővített euklideszi algoritmus eredménye , amiből adódik az megoldás. A megoldások egy maradékosztályt alkotnak modulo , így a megoldáshalmaz .
Magasabb fokú kongruenciák
[szerkesztés]Legyen m>0 adott, egész együtthatós polinom. Ekkor tekinthetjük az egyismeretlenes kongruenciát, melynek megoldásait modulo m keressük, azaz azon maradékosztályokat, amelyek kielégítik a kongruenciát.
Ezen kongruenciákat hasonlíthatjuk a magasabb fokú egyenletekhez. Ezek megoldása bizonyos esetekben nagyon leegyszerűsíthető, de nincsenek megoldóképletek, csak algoritmusok, amelyek elvezetnek a kívánt eredményhez.
Szimultán kongruenciák
[szerkesztés]Egy
alakú szimultán kongruencia megoldható, ha:
- minden -re osztható -vel, azaz minden kongruencia egyenként megoldható,
- és minden relatív prím.
A kínai maradéktétel bizonyítása megoldási módszert ad a szimultán kongruenciákra.
Kapcsolat a modulo függvénnyel
[szerkesztés]Ha , , akkor:
Programozáskor ügyelni kell arra, hogy több programozási nyelv a matematikaitól eltérően definiálja a maradékot negatív számokra. A szimmetrikus maradékképzés helyett az
matematikai modulo függvényt kell alkalmazni, melynek előjele előjelétől függ. Ezzel a definícióval , és az azonos maradékosztályba tartozó számok ugyanazt a maradékot adják ugyanarra a modulusra.
Alkalmazások
[szerkesztés]A következőkben a kongruenciák néhány alkalmazása következik.
- A nehezebb (nagyon nagy számok, hatványok) maradékos osztások kongruenciává alakítása során könnyebb kiszámolni az eredményt (az ismert tételek segítségével).
- Számos egyszerű ellenőrző összeg, például a személyi azonosítókban, bankkártyákban használt Luhn-formula egyszerű lineáris kongruenciaként számítható ki.
- A lineáriskongruencia-generátor az egyik széles körben elterjedt pszeudorandom generátor.
- A kriptográfiában egyes nyílt kulcsú titkosítások, például az RSA-eljárás és a Diffie–Hellman alapjául szolgál. Számos szimmetrikus kulcsú rejtjelezés is használja, például az AES, az IDEA vagy az RC4.
- A prímtesztelések (Pepin-teszt, Rabin–Miller-teszt, Fermat-teszt) bizonyos kongruenciák vizsgálatát követelik.
Források
[szerkesztés]- Freud–Gyarmati: Számelmélet, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000
- Christian Spannagel: Kongruenzen und Restklassen. Vorlesungsreihe, 2012.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Kongruenz (Zahlentheorie) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Peter Bundschuh: Einführung in die Zahlentheorie. 5. Auflage. Springer, Berlin 2002, ISBN 3-540-43579-4
- ↑ Song Y. Yan: Number theory for computing. 2. Auflage. Springer, 2002, ISBN 3-540-43072-5, S. 111–117