Balatonkiliti

Balatonkiliti
Szent Kilit-templom
Közigazgatás
Település	Siófok
Irányítószám	8611
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Balatonkiliti Pozíció Siófok térképén
é. sz. 46° 52′ 57″, k. h. 18° 04′ 07″46.8825, 18.068611111111
Balatonkiliti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonkiliti témájú médiaállományokat.

Balatonkiliti (gyakran: Kiliti) Siófok déli, kertvárosi városrésze, melyet 1968-ban csatoltak a városhoz. A központtól az M7-es autópálya választja el – amelynek csomópontja is van Kiliti északi részén –, illetve lakott területén végighalad a 65-ös főút, mely a belvárossal (a 7-es főúttal) és délebbi szomszédaival is összeköti. Belterületétől keletre húzódik a Sió, és ezen városrész déli részén (részben már a dél felől szomszédos Ságvár területén) helyezkedik el a Siófok-Kiliti repülőtér. A településtől délre fekvő területen ipari park is kiépülőben van.

Siófok jelentős városrészének számít, sok siófoki lakhelyének ad otthont. Itt található meg a város egyik nagy bevásárlóközpont-együttese, illetve a Sió ezen szakaszán építették ki az új zsilipet.

Neve

Egy 1082-ben keltezett latin oklevélben „Klety” néven szerepel, mely a latin Cletus személynév birtokos esetben álló Cleti alakjából származik. Egyházi adatok szerint Szent István által behívott veszprémi kanonoktól kapta a falu a nevét, még pedig Cletus (Anaklét) pápáról.

Az idő elteltével a helyiek addig formálták, alakították az idegen nevet, míg Kiliti lett belőle. A Tihanyi Apátság birtokait 1093-ban I. László megerősítette, ezen okmányon már „Clety” nevet olvashatunk. Az Árpád-ház korában „Clety" és a „Kelety" nevet is alkalmazta, majd az Anjou kori okmányokban már a „Kilyty" formátumot olvashatunk. Az Újkorban lett Kiliti, majd Somogykiliti, végül 1925-től pedig Balatonkiliti.

Története

Kiliti, Töreki és Jód

Az Árpád-kor idejétől egészen a török időkig a mai Kiliti területén három önálló község helyezkedett el: Kiliti, Jód, illetve Töreki. Szent László egy 1093-as oklevélben megerősítette a Tihanyi Apátság birtokait és jogosítványait, ahol olvasható a három település neve is:

" par. Ville Baluanus...villa Turuk /Töreki/...prope villam Keletha /Kelethi= Kiliti/...Keuresheg...villa Jod..." – Wenzel VI.67.

Egy 1211-es oklevélben Töreki "Tureg" néven, az 1229-es oklevélben Jódot pedig "Joad"-ként szerepel. Darnay Kajetán szerint Jódot valamikor jászok lakhatták, Somogy vármegyében Somogyjád helység, illetve a Kiliti melletti Jód-puszta a jász-telep emlékét őrzi.

Középkor

Balatonkiliti 1055-től a Tihanyi Apátság birtoka volt, ezt az 1093-as apátsági oklevél is bizonyítja. Ugyanebben az időben Kiliti egy részén a Veszprémi Káptalan volt a földesúr, de birtokolt és adóztatott itt a Pannonhalmi Főapátság és a fehérvári társas káptalan is. Ezt az bizonyítja, hogy egy 1260-ból származó okmány szerint egy halastavat és két halászházat ajándékozott Szent László a Pannonhami Főapátságnak.

A veszprémi káptalan 1348-as jegyzőkönyve beszámol arról, hogy a káptalan panasszal élt Kont Miklós nádornál, Somogy vármegye nemeseinek 1348. június 24-én Somogyváron rendezett gyűlésén. A panasz arról szól, hogy zavarják a birtokon a káptalant, annak nem kis kárára: Zamárdin, Endréden, Lullán, Kapulon, Kőröshegyen és Keletyn. Ez a zavarás valószínűleg az itt élő jobbágyok elégedetlenségéből fakadhatott. Az eddig ismertetett okleveles birtoklásokból kitűnik, hogy ennek a vidéknek egyszerre több ura is volt, ezért nem kizárt az a feltevés, hogy egyszerre több földesúr is be akarta hajtani a jobbágyi szolgáltatásokat.

Török hódoltság

A környék lakóira súlyosan ránehezedett a közel másfél évszázados török megszállás. A jobbágyok vállára még nagyobb terhet rótt az, hogy ezután nemcsak régi uraik szedték be az adókat, hanem a törökök is kegyetlen módon hajtották be a követeléseiket. Az ország három részre szakadása után a települést és környékét is rövidesen hatalmába kerítette a török. A török hódoltság idején a simontornyai szandzsák endrédi náhijéjába tartozott, népessége 76 fő volt. 1580-ban Kiliti 32 házzal adózott a töröknek és ugyanebben az időszakban Várpalota is adóztatta. Míg a török a megye területén volt, kegyetlenül hajtotta az adót és rabolt, a földesurak ezt semmibe véve a 17.század elején azon igyekeztek, hogy a török beözönlésekor elzálogosított birtokaikat visszaszerezzék. A török uralom után Fokkal és Törekivel együtt a veszprémi káptalan tulajdonába került. A lajstromba bekerült „Fokszabadi, elpusztított állapotban”. 1699-ben 47 kiliti jobbágy nevét ismerjük, mind magyarok. 1757-ben Törekipusztára a káptalan svábokat telepített. Néhány évvel később mindkét faluba és Fokra is, településenként 3-3 cigány családot telepített le.

A Rákóczi-szabadságharc

A birtoklások és a kíméletlen adóztatás, dézsmaszedés miatt természetesen nagy örömmel fogadta a balatoni falvak népe is a Rákóczi szabadságharc hírét. Már a 18.század fordulóján titokban gyűléseket szerveztek. Az adószedésre kivezényelt végrehajtókat erős csapatokkal biztosították a nép bosszúja ellen.

"Amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé állt hajdúi már Ozorára csaptak, s onnan győztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiliti, Szólád, Szemes, s a többi falvak népe örömmel fogadta őket."

A kuruc csapatok sokszor húzódtak meg a Sió medrének bozótjaiban, és hirtelen, rajtaütő támadásokkal tartották rémületben az egyébként túlerőben lévő császári csapatokat. Valószínű, hogy az említett hajdúk járhattak 1703-ban Kilitin, ugyanis az akkori feljegyzés szerint a község nagy része református volt de templommal csak a katolikusok rendelkeztek. Mivel a reformátusok örömmel fogadták a hajdúkat, a katolikusok viszont bizonyosan megfélemlítésük következtében nem jó szemmel nézték őket, ezért a hajdúk a templomot elvették tőlük és a reformátusoknak adták át. Károlyi később csatlakozott a Rákóczi szabadságharchoz, és 1705 március 31-én Kilitinél ütköztek meg a császáriakkal. 1704 márciusában Heister Ausztriából, gróf Pálfy János az újonnan kinevezett horvát bán pedig a Dráva felől kezdte meg az előrenyomulást. Károlyi haderejének szétforgácsolása következtében az előrenyomuló császáriak könnyűszerrel kiszorították a kurucokat a Dunántúlról, csakhogy Károlyi 1705. február 4-én ismét átkelt a Dunán, és Moson vármegyében foglalt állást, majd innen Vas- és Veszprém megyéken át a Balaton délkeleti sarka felé vonult. A császáriak azonban mindenütt a nyomában voltak. Kilitinél március 31-én meglepték és hadát szétugrasztották. Heister, a fővezér rokona egészen a Dunáig üldözte a menekülő Károlyit, aki csak nagy veszedelmek közt tudott Földvárnál fatörzsekből vájt nyomorult csónakokon és nádkévéken átúsztatva valamiképpen megmenekülni. Károlyi szétugrasztott hadának legnagyobb része Béri Balogh Ádám, Szekeres István és Hellepront János vezérlete alatt a Bakonyban és Somogy rengetegeiben keresett menedéket.

A szabadságharc leverése után

1711 után Somogyban is kiépült és megszilárdult a Habsburg királyok állami és a hozzájuk hű nemesség földesúri hatalma. Ismét visszaállt a megyei nemesség önkormányzati hatalmi szervezete, a nemesi vármegye. Somogy vármegye önállóságát – Zala vármegyétől való elválasztását – az 1715. évi I. dekrétum 86. cikkelye állította vissza. A Habsburg-ellenes háború, majd a nyomukban fellépő pestis járvány után újabb csapás nehezedett a megyére: a német csapatok elszállásolása. A szegény jobbágyság még az adót is szívesebben tűrte, mert a beszállásolás sok anyagi és erkölcsi kárt okozott nekik. Így például Kilitiben az Althaim dragonyos ezred, ezredtörzsének és egy zászlóaljának egy része nyert elhelyezést 1724-ben, 1740-ben a Würtenberg huszárok századának III. szakasza, 1748-ban a Cordua ezredese az I. század 1. szakaszával. 1714. évi oklevél szerint Reyser Ádám apát szavára Kiliti, Ságvár, Jut, Ádánd, Endréd, Bálványos, Kőröshegy, Nagy- és Kiskapoly, nemes és nemtelen lakóit tiltották el Lulla, Berki, Jód, Töreki, Jaba földjeinek használatától, s hogy ezek területén méheket ne keressenek, rajtuk ne vadásszanak. Egy 1755-ben megjelent vizsgálatból az is kitűnik, hogy Fok község eredetileg a Sió jobb (nyugati) partján feküdt és később lassanként költöztek át lakói a bal (keleti) partjára. Attól kezdve a régi települést Külső Foknak vagy Pusztafoknak nevezték, az új "keleti" települést pedig Belső Foknak. Kiliti jobbágyok száma 1811-ben 167 volt.

A kolerajárvány

A megtett óvintézkedések ellenére Somogy vármegyében először Kilitin lépett fel a kolera 1831. augusztus 12-én, ahová Veszprémből hurcolták be; majd Jut, Ádánd, Gölle, Városhidvég, Faluhidvég követte. A 6 helységben 392 megbetegedés történt, ebből 246 volt halálos kimenetelű. Október elején megszűnt a járvány.

Egykori feljegyzés a koleráról:

"Kezdődött ezen év augusztus hónap 12. napján és tartott szeptember 11. napjáig, s ezen rövid idő leforgása alatt csekély számú katolikus hívek közül 61 egyén, többet, mint tized részét ragadta el. Voltak házak, melybe beférkőzvén egészen kipusztította, s a ház üresen maradt. Szomorú volt látni a nyavalya dühöngése alatt elkedvetlenedett, s kétségbeesés között sínylődő népet. Ámbár a legnagyobb dologidő volt, nem dolgozott, hanem némely a ház előtt búsan álldogált, másik megbízott barátjával volt, vagy családjával beszélgetett kétes sorsa felül; mindnyája volt, mintha az orra vére folyt volna, nem tudván, mely pillanatban ragadja el a nyavalya és szólítja ki az élők sorából. Mihelyt a cholera beütött hozzánk, azonnal megérkezett a Tekintetes Vármegyének is azon rendelete az orvosok javaslatára, hogy senkit a megholtak közül egyház szertartással el ne temessünk, annál kevésbé reá harangozni merészeljünk, minthogy a nép megrémülvén a sok harangoztatás miatt, ezzel a nyavalya terjedése mozdíttatnék elő, hanem a holtak csendesen a temetőbe vitessenek ki és temettessenek el."

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Az 1848. március 15-én kitört forradalom híre futótűzként terjedt el az országban. Kiliti lakói is nagy lelkesedéssel fogadták a forradalmi eseményeket. Egykori feljegyzés szerint Kiliti népe 1848 márciusában több napon keresztül éjjel-nappal vígadott, nótaszó, zeneszó hallatszott mindenhol. Népes csapatok járták az utcákat, és hangos szóval éltették a szabadságot. A bécsi udvar ellenforradalmi politikájának eredményeként Jellasics 1848. szeptember 11-én 34 ezer főnyi sereggel áttört a Dráván és végigpusztította a somogyi falvakat. Szeptember 21-én Szemesen a bán és a nádorispán közötti tárgyalás meghiúsult. Jellasics a nádorral szemben igen magabiztosan és cinikusan viselkedett. Jellasics szeptember 23-án Kilitinél táborozott le, innen intézte Latour Tivadar hadügyminiszterhez azt a levelet, amelyet a magyarok lefogtak, és melyben hadainak ellátására október 1-ig 600 ezer forintot kért. Kilitiből egyenesen Székesfehérvárig nyomult. Sukorónál vereséget szenvedve felhagyott a főváros megszállásának tervével, oldalt fordulva meg sem állt Ausztria határáig. 1849. március 19-én íródott Kossuth megbízólevele Noszlopy Gáspár részére, amelyben megbízza Noszlopyt a Somogy vármegyei népfelkelés megszervezésével és vezetésével. Noszlopy Gáspár kormánybiztos az 1849. július 9-én tartott bizottsági gyűlés alkalmával keresztes hadjáratra buzdította Somogy lakosait.

"Még 1849. július 24-én – három héttel a világosi fegyverletétel előtt – Noszlopy kormánybiztos általános népfelkelést rendelt el, és gyülekezőhelyül a Jut és Kiliti község közötti erdős részt tűzte ki. Három vármegyéből gyűltek itt össze a népfelkelők, de hiányzott a fegyver és a fegyelem. Noszlopy belátva, hogy ezzel a fegyelmezetlen tömeggel nem sokra megy, a Svastits és Gludovácz nemzetőrtiszteket küldte ki az összegyűlt népfelkelők szétoszlatására. Maga pedig összeszedvén a vármegyei nemzetőrséget, azzal Komárom felé vonult."

A Kiliti temetőben nyugszik Szilágysomlyói Somogyi József marosvásárhelyi születésű szabadságharcos honvédőrnagy, aki Kilitin halt meg 1872. május 24-én 65 éves korában. Minden március 15-én sírját a hálás kilitiek megkoszorúzzák.

20.század

1938-ig, Balatonújhely elszakadásáig, Kiliti rendelkezett Balaton-parttal. 1890-ben a Déli Vaspálya Társulat Osztály mérnöksége, 1900-ban a Balatoni Halászati RT. építette az első épületeket. 1895-ben az úrlovasok szövetkezete lóversenypályát létesített. Ugyancsak 1895-ben Rosznagel István a Déli Vaspálya osztálymérnöke a Vilma-telepen utat és nyaralókat épített, parcellázott.

Az első világháború kirobbanásakor, a részleges, majd az általános mozgósítás után Kiliti hadkötelezett lakóinak is el kellett menni idegen érdekekért harcolni. A bevonulás után hamarosan megérkezett az első gyászjelentés, mely alapján Kónyi János református vallású lakos volt az első hősi halottja a községnek. 1915-ben megkezdődött az élelmiszer-gyűjtés a hadsereg számára, amely az első időben könnyen ment, de később, amikor azt egyre gyakrabban ismételték, csak erőszakkal tudtak élelmiszereket összerekvirálni. Később bevezették a kötelező hadikölcsön-jegyzést. 1916-ban mindkét templomból elvitték a harangokat hadi célra, ugyanezen évben a negyvenkét éven felüli férfiakat is besorozták. 1917-ben az egész faluban lőszergyártáshoz réztárgyakat rekviráltak. Az első orosz hadifoglyok 1915-ben jelentek meg a faluban, akiket elsősorban a káptalan gazdaságában és a falu gazdagabb embereinél helyeztek el szolgának.

1950-ig Siófok Veszprém vármegyéhez, Balatonkiliti pedig Somogy vármegyéhez tartozott. Az 1950-es megyerendezés következtében került a két település egy megyébe. 1968-ban pedig Balatonkiliti egyesült Siófokkal, és lett Siófok kertvárosi városrésze. A település viszont a mai napig megtartotta falusi légkörét.

Templomok

Szent Kilit-templom

A település központjában állt egy középkori templom, amely a kezdetektől fogva a katolikusoké volt. 1703-1763 között a reformátusok tulajdonába került, majd 1763-ban Mária Terézia visszaadta a katolikusoknak. A visszaadott templom rossz állapotban volt, így új katolikus templomot emeltek a régit pedig lebontották. A ma is fennálló templomot 1801-1804 között építették. A temető 1776-ig a jelenlegi katolikus templom és plébánia körül volt; itt most is lépten-nyomon kerülnek elő emberi csontok. A jelenlegi temető telkét 1776-ban adta a káptalan. 1841-ben készült a ma is járó toronyóra, 800 váltó-forintért, amiből 300-at a káptalan fizetett, 500-at pedig a katolikus hívek adakozással szereztek.

Református templom

A reformátusok egykori feljegyzése a következőket írja templomukról:

"Azután a legsúlyosabb csapás következett a gyülekezetre; 1763. szeptember 6-án elvették az egyház templomát és az összes egyházi épületeit. Felséges királynénk, Mária Terézia a katolikusoknak adta, mivel azt állították, hogy azelőtt is az övék volt, de oly conditióval, hogy nékünk templomhely exfundáltassék. S hogy a kulcsot nékik nem adtuk, mik nékünk hely nem mutattatik, erőszakosképpen beverték, bemenének, s már bírják is. Végre 1763. október 30-án kijelölték a templomhelyet az alsó falu végén. Ez a hely mocsaras, nád és káka termő hely volt, amit a reformátusok hangyaszorgalma tett használhatóvá, építvén rá egy sárból, fából készült templomot. Ezt használták 30 évig."

Egészségügy

A század elején még a község egészségügyileg Ádándhoz tartozott. A faluban az első orvos dr. Hrusovszky Géza volt. Az ő távozása után jött Dr.Tiborcz István, és azóta ő látja el az orvosi teendőket. Állatorvosilag szintén Ádándhoz tartozott, majd később, mikor Siófokra állatorvos került, attól kezdve ő látta el az egészségügyi teendőket.

Településszerkezet

Kiliti területe az 1800- as évek végétől nyugati irányban nőtt, az új településrész területe meghaladja az eredeti településrész területét. A jó fekvés, a jó közlekedési viszonyok és a városhoz való közelség is elősegítette a fejlődést. Az úthálózat rendszere jellemzően észak déli irányú, kelet nyugati átkötésekkel. A településrészen belül jól megkülönböztethetőek a történelmi és új településrészek, a különbséget elsősorban a telekszerkezet adja. Sajátos terület a Kiliti Szőlőhegy, mely még őrzi az eredeti szőlőhegy jegyeit, azonban a tájhasználat változásával – ami elsősorban a szőlőművelés helyett megjelenő szántó használatot valamint a lakó funkció megjelenését jelenti – erősen átalakulóban van.

Repülőtér

A közeli Ságvár község határában, tőle északra van a Siófok-Kiliti repülőtér, amely nyilvános, nem kereskedelmi, ideiglenes nemzetközi légikikötő. A repülőtérre kisgépek, vitorlázók, hőlégballonok érkeznek és emelkednek a magasba. A repülőtér mellett harminc férőhelyes szálloda épült. Van határterülete és határőr-kirendeltsége is. Leszállópályája 1250 méter hosszú, 50 méter széles, füves burkolatú. A repülőtér létesítményei egy utasforgalmi épület, a Zenit Sportrepülő Egyesület sportrepülőhangára, a "Cessnahangár", Mi-8-hangár. A repülőtéren működik a Zenit Sportrepülőklub. 180 ejtőernyős fedett hajtogatóterületen hajtogathat.

További információk

• kiliti.freeweb.hu
• Balatonkiliti linkek
• Balatonkiliti képek
• SióPort – Siófok-Kiliti térkép

Források

• https://www.siofok.hu/msite/177/telepuleskepi-arculati-kezikonyv.pdf Archiválva 2021. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• http://archiv.siofok.hu/files/Siofok_TK_mod.pdf
• https://balatonkiliti-oleleseben.webnode.hu/news/balatonkiliti-tortenete/
• https://balatonkiliti-oleleseben.webnode.hu/news/szirovatka-karoly-balatonkiliti-tortenete-2-resz/
• https://balatonkiliti-oleleseben.webnode.hu/news/szirovatka-karoly-balatonkiliti-tortenete-3-resz/