Kadencia (dal)

Ez a szócikk a dalok esetén megadható kadenciarenddel foglalkozik. A zenei formatani és összhangzattani záróformulával kapcsolatban lásd a kadencia szócikket!

Dalok esetén a kadencia, kadenciarend, vagy sorzárlat a sorok utolsó hangjainak magasságai a dal utolsó hangjához képest. A dalok kadenciarendje csoportosítási szempontot ad például a népzenekutatásban. A kadenciarend meghatározását Ilmari Krohn (de) használta először a finn népdalok rendszerezésére.^[1] Bartók Béla 1912-ben javasolta az eredeti Krohn-rend a módosítását, azaz hogy a magyar népdalok esetén a fő kadencia szerinti rendezést alkalmazzák.^[2]

Jelölése

Hangköz	Feljebb	Lejjebb
prím	1
kis szekund	♭2	♯ VII
nagy szekund	2	VII
kis terc	♭3	VI
nagy terc	3	♯ V
kvart	4	V
tritónusz	♯4	♯ IV
kvint	5	IV
kis szext	♭6	III
nagy szext	6	♯ II
kis szeptim	7	II
nagy szeptim	♯7	♯ I
oktáv	8	I
${ << \relative c' { f g bes c d f g c } \addlyrics { VII -- I -- "♭3" -- "4" -- "5" -- "7" -- "8" -- "♭10" } >> }$ ^[3]

A sorvégi záróhang magasságát arab számokkal adjuk meg, ha azok magasabbak a strófazáró hangnál az alábbiak szerint: 1=prím (azonos hang), 2=nagyszekund, 3=nagyterc stb. A hangközöket a szám elé írt ♭ fél hanggal csökkenti, a ♯ fél hanggal növeli.

Ha a hang alacsonyabb a dal utolsó hangjánál, a viszonyítási alap az utolsó hangnál egy oktávval mélyebb. Ekkor a hangközöket római számokkal jelöljük. Ebből következik, hogy egy római és a vele azonos arab számmal jelölt két kadencia oktáv távolságra van egymástól.

A dalokat nemzetközi megállapodás alapján úgy transzponálják, hogy utolsó hangjuk G legyen.^[2]^[4]^{[* 1]} A G-ről induló előjegyzés nélküli (mixolíd) skálában pedig nagyterc és nagyszext van.

A főkadenciát zárójelbe teszik, mely nyomtatásban olykor keretezve vagy karikázva jelenik meg. Négysoros népdaloknál ez csaknem mindig a második sor utolsó hangja. Az utolsó sor kadenciája a fenti szabályok szerint mindig 1, ezért ezt fel sem tüntetjük.^[4]^{[* 2]}

${ \override Staff.TimeSignature #'stencil = ##f \override Score.BarLine.stencil = ##f \override Score.BarNumber #'break-visibility = #'#(#f #f #f) << \relative c' { <e f> <d e> <d f> <f a> <d g> <d gis> <d a'> \bar "" <e c'> <d b'> <d c'> <c b'> <d d'> } \addlyrics { kis_szekund nagy_szekund kis_terc nagy_terc kvart tritónusz kvint kis_szext nagy_szext kis_szeptim nagy_szeptim oktáv } >> }$

Példák

A Madárka, madárka ötsoros strófájának végződései például rendre D, A, A, A, D.^{[* 3]} A strófazáró hang tehát D, mely tonikához a többi fokot viszonyítjuk. Ennek megfelelően D első fok, A pedig ötödik fok. Az utolsó sor triviális 1-ét a szabályok szerint elhagyva a népdal kadenciarendje tehát 1 5 (5) 5.
Az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt kezdetű magyar népdal négysoros strófájának sorzárlatai rendre: G, C, D, C. A második sor tonikán álló zárlata a strófát két félperiódusra osztja. Megállapítható, hogy ez lesz a főkadencia, melyet zárójelezve jelölünk. A kadenciarend ennek megfelelően: 5 (1) 2.
Az Az hol én elmegyek négy sorzárlata: A, F, C, D, azaz a D tonikához viszonyítjuk a fokokat. Arab számmal jelöljük az első kettőt, mivel a strófazáró tonika felettiek, de római számmal a harmadikat, mely az alatt található. Így a kadenciarend: 5 (♭3) VII.

Megjegyzések

↑ Bartók és Kodály Krohn javaslatával összhangban így ír erről: „Népdalban nincs jelentősége az abszolút hangmagasságnak, s az énekes úgyis mindent áthelyez a maga hangteijedelmébe.”
↑ Az igen gyakori négysoros strófát négy sorzárlat alakítja ki, melyek közül a második és a negyedik a legteljesebb kadencia, melyeket Bartók „főkadenciáknak” nevezett. (Lásd: Autentikus kadencia) A második sorzárót jelölő számot ezért emelik ki írásban.
↑ Ezek a hangok a kottázás módjától függnek, valójában csak a sorzáradékok foka mondható meg. Példaképpen azonban egy adott kottázás záróhangjai használhatók.

Hivatkozások

↑ Ilmari Krohn (1903. Augusztus). „Welche ist die beste Methode, um Volks- und volksmäßige Lieder nach ihrer melodischen (nicht textlichen) Beschaffenheit lexikalisch zu ordnen?”. Sammelbände Der Internationalen Musikgesellschaft 4 (4). (Hozzáférés: 2016. december 1.)
↑ ^a ^b Bereczky 2002, 19. o.
↑ Bereczky 2002, 30. o.
↑ ^a ^b Bartók–Kodály 1923.

Források

Bereczky János: Zenetudományi dolgozatok 2001–2002: Ilmari Krohn hatása a magyar népzenetudományra. real-j.mtak.hu. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete (2002) 30–36. o. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
Bartók Béla, Kodály Zoltán. Erdélyi magyarság. Népdalok.. Rózsavölgyi és Társa (1923)

Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[5] Bartók és Kodály Krohn javaslatával összhangban így ír erről: „Népdalban nincs jelentősége az abszolút hangmagasságnak, s az énekes úgyis mindent áthelyez a maga hangteijedelmébe.”

[6] Az igen gyakori négysoros strófát négy sorzárlat alakítja ki, melyek közül a második és a negyedik a legteljesebb kadencia, melyeket Bartók „főkadenciáknak” nevezett. (Lásd: Autentikus kadencia) A második sorzárót jelölő számot ezért emelik ki írásban.

[7] Ezek a hangok a kottázás módjától függnek, valójában csak a sorzáradékok foka mondható meg. Példaképpen azonban egy adott kottázás záróhangjai használhatók.

[1] Ilmari Krohn (1903. Augusztus). „Welche ist die beste Methode, um Volks- und volksmäßige Lieder nach ihrer melodischen (nicht textlichen) Beschaffenheit lexikalisch zu ordnen?”. Sammelbände Der Internationalen Musikgesellschaft 4 (4). (Hozzáférés: 2016. december 1.)

[FOOTNOTEBereczky200219-2] Bereczky 2002, 19. o.

[FOOTNOTEBereczky200230-3] Bereczky 2002, 30. o.

[FOOTNOTEBartók–Kodály1923-4] Bartók–Kodály 1923.

[1]

[2]

[3]

[4]

[* 1]

[* 2]

[* 3]