Ugrás a tartalomhoz

Második arrasi csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(II. arras-i csata szócikkből átirányítva)
Arrasi csata (1917)
Az arrasi főtér 1919 februárjában
Az arrasi főtér 1919 februárjában

KonfliktusNyugati front
Első világháború
Időpont1917. április 9.május 16.
HelyszínArras
EredményNem született döntő eredmény
Szemben álló felek
Brit Birodalom:
 Egyesült Királyság
Kanada
 Ausztrália
 Új-Zéland
Újfundland
Német Birodalom:
Poroszország
Bajorország
Parancsnokok
Egyesült Királyság Douglas Haig
Edmund Allenby,
Hubert Gough,
Henry Horne
Erich Ludendorff,
Ludwig von Falkenhausen,
Georg von der Marwitz
Szemben álló erők
27 gyalogos hadtest7 hadtest
27 hadtest tartalékban
Veszteségek
158 000 fő[1]130 000–160 000 fő[1]
Térkép
Arrasi csata (1917) (Európa)
Arrasi csata (1917)
Arrasi csata (1917)
Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″50.289722°N 2.780833°EKoordináták: é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″50.289722°N 2.780833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Arrasi csata (1917) témájú médiaállományokat.

A második arrasi csata (1917. április 9. és május 16. között) volt a britek „hozzájárulása” az antant tavaszi offenzívájához. A brit, kanadai és ausztrál alakulatok német lövészárkokat támadtak meg Arras francia kisváros közelében. A nyugati fronton a szemben álló felek között patthelyzet alakult ki. Mindkét fél beásta magát a lövészárkaiba, amely árokrendszer a belga partoktól a svájci határig ért.

A francia parancsnokság terve szerint a csapatoknak 80 km széles arcvonalon kellett volna áttörniük. Ennek az offenzívának legkésőbb 48 órán belül be kellett volna fejeznie a háborút. A britek soványabb terveket mutattak fel: a német csapatokat földre kényszeríteni és elfoglalni a németek által uralt Douai-síkságot.

A kezdeti erőfeszítések egy viszonylag széles bázisú támadásra irányultak Vimy és Bullecourt között. Jelentős bombázás után a kanadai csapatok, akik északon támadtak, elfoglalták a Vimy-síkságot. A britek középen szintén jól haladtak, jelentős területeket foglaltak el. Csak a délen támadó brit és ausztrál csapatok ütköztek nagyobb ellenállásba. A kezdeti sikerek után a britek kisebb műveletek sorozatába bonyolódtak. Bár ezek a kis offenzívák sikeresek voltak, az áldozatok száma egyre csak nőtt.

Május 16-án hivatalosan is véget ért az ütközet. Bár a brit csapatok jelentősen haladtak előre, a fontosabb pontokon nem sikerült áttörniük. A kezdeti taktika – például a tüzérség elleni tűz – nagyon hasznos volt a harcok elején, és demonstrálta azt készletmennyiséget, mely a britek rendelkezésére állt. A csata után megint patthelyzet alakult ki.

Előzmények

[szerkesztés]
Az arrasi frontvonal közvetlenül a csata előtt

1917 elején a britek és a franciák még mindig azt a pontot keresték, ahol áttörhettek volna a nyugati fronton. Az előző évet megbélyegezte a vesztes somme-i csata, ahol a franciák hiába próbáltak meg áttörni, a nagy német fölény miatt több mint 620 000 katona lelte halálát. Ez a vereség megerősítette mind a francia, mind a brit parancsnokokat abban, hogy mihamarabb meg kell nyerni a háborút. Habár ez a vereség lehetett a fő motivációja a támadásnak, a helyszín és az időzítés kiválasztását számos politikai és taktikai tényező is befolyásolta.

1916-17 telén a német légierő diadalmaskodni látszott az antant csapatai fölött. A németek több kiképzőbázist is nyitottak, ahol sokkal jobb repülőgépekkel rendelkeztek, mint ellenfeleik. A brit, portugál, belga és ausztrál századok közel álltak a végső összeomláshoz, mert elavult gépeikkel nem bírtak tartani a lépést a németekkel. A második arrasi csatában 316 brit, 114 kanadai és 44 német pilóta veszett oda.[2]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Battle of Arras (1917). militaryhistory.about.com. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Campbell, 1981, 71. o.

További információk

[szerkesztés]