Fényképezés
A fotográfia vagy fényképészet a fény által közvetített képi információk rögzítése technikai eszközök (fényképezőgép, fényérzékeny anyag, fotovoltaikus eszközök stb.) segítségével. Célja lehet gyakorlati vagy művészi.[1] Kezdetben a fotó nem akart többnek látszani mint precíz leképező eszköz (a világkiállításokon is a tudományos és technikai újítások között kapott helyet). A 19–20. század fordulóján kezdték művészi felhasználását egyre szélesebb körben művészetként elismerni, ezért csak a 20. század elején vált a hatodik művészeti ággá. Elnevezése a görög φως phosz („fény”), és γραφις graphisz („rajz”) szóból ered, együtt „fénnyel rajzolás” vagy „fényrajz” a jelentése.
Története
[szerkesztés]A fényképezést több új a hagyományos festészettől egyre eltávolodó látványélmények előzték meg, melyek közvetlenül vezettek el, mintegy kiváltó okai voltak a fényképezésnek.
A fényképészet – miként a nagy találmányok általában – nem a véletlen szülötte volt, hanem társadalmi igény hívta életre. A fényképezés technikai feltételeit, vagyis a fény optikai és kémiai hatását már korábban ismerték. A fényképezőgép őse, a camera obscura képalkotását már a középkori arabok is feljegyezték. Használata a 17. század óta széles körben elterjedt a művészek között. Az ezüstsók fényérzékenységét pedig a 18. század elején fedezte fel Heinrich Schulze német vegyész.
A 19. század legfőbb irányzata, a biedermeier, a gépek, a technika iránti tisztelet, modernség, illetve az ezek által a valósághű ábrázolásra való törekvés mintegy szükségszerűvé tette a fotográfia feltalálását. Az igény megjelenésével egyidejűleg, egymástól függetlenül több kutató is megoldotta a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének technikai problémáját.
Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát utóbbi pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét, tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Hatalmas sikerét jól példázza, hogy alig egy évvel a bemutató után, 1840-ben, már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, többek között magyarul is. A sors fintora, hogy William Henry Fox Talbot 1839. január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia megelőzte a francia bejelentést, azonban olyan szabadalmi megkötések voltak rajta, amelyek nem kelhettek versenyre a „világnak ajándékozott”, vagyis közkincs dagerrotípiával. A sors másik fintora, hogy Daguerre a magáról elnevezett dagerrotípiához nem sokat tett hozzá, azt gyakorlatilag Nicéphore Niépce dolgozta ki, azonban korai halála és a vele kötött szerződésen Daguerre nevét írták az első helyre, az elkészült képrögzítési eljárás is az ő nevét kapta.
A következő évtizedekben a képrögzítési eljárások fejlődése, az expozíciós idő rövidülése, a folyamatosan fejlődő technika vívmányainak felhasználása a fényképezőgépekben, illetve maga a fényképezőgép (a váz) és az objektívek fejlődése gyakran kihatott az uralkodó fényképészeti irányzatokra, stílusokra. A celluloid film 1887-es, majd az első, kifejezetten amatőr- és hobbifényképészek számára kifejlesztett gép 1888-as kifejlesztésével és piacra dobásával, illetve az előhívólaborok megnyitásával George Eastman és Henry Strong cége, az Eastman Kodak Company több mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé, s ennek az iparnak a 19–20. század fordulóján, illetve a 20. század első évtizedeiben gyakorlatilag egyeduralkodója volt. A Kodak által bevezetett újítások és üzleti modell a fotográfiát a tehetősebbek szórakozásából, illetve „különleges státuszából” köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette. A Kodak 1930-ban bekerült a Dow Jones Ipari Átlagba, ahonnan csak 2004-ben került ki. Egyúttal az addig roppant változatos képméretek kezdeti standardizálása is a Kodakon keresztül történt; fényképezőgépei és filmjei annyira elterjedtek voltak, hogy más film- és fényképezőgépgyártók is az ő méreteikre gyártották eszközeik, filmjeik többségét. Ezzel párhuzamban más cégek is próbálkoztak saját sztenderdek felállításával, több-kevesebb sikerrel, de például a Leica 1925-ben hozta forgalomba a 35 mm-es filmet, ami mind a mai napig az „alapfilm”, azaz a legelterjedtebb filmméret a hagyományos fényképezésben és filmezésben egyaránt.
Noha az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben, az 1910-es évekig azok ritkaságszámba mentek; az ilyenek többsége eredetileg fekete-fehér kép volt, amit kézzel-ecsettel utólag színeztek ki. Az első színesfilmet 1907-ben hozta forgalomba a Kodak, amely az autokróm eljárásra épült, de a színeket teljesen valóságosan visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett, amikor a Kodak piacra dobta az előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét. [2] hívja a képet. Eztán még tíz évnyi fejlesztőmunka következett, mielőtt 1947. február 21-én bemutathatta 18×24 cm-es kameráját és a polaroid eljárást az Optical Society of Americának. Kereskedelmi forgalomba kerülését követően jelentős sikereket ért el, noha a polaroidfilm 9-10-szer is drágább volt a normál filmnél, és kizárólag a cég által gyártott kamerákban volt használható. Az első Polaroid diapozitív 1957-ben, míg az első színes Polaroid kép csupán 1963-ban készülhetett el.
1938-ban Mihályi József Ödön elkészítette a világ első automatikus expozíciót lehetővé tévő fényképezőgépét, a Super Six-20-at. [3]
1948-ban Dulovits Jenő (Gamma Művek) feltalálja az első tükörreflexes, vízszintes betekintésű, beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgépet. [4]
1959-ben a Nikon Corporation forgalomba hozta a Nikon F nevű kameráját, amivel bevezette az F bajonettet mint szabványos kapcsolódási módot a fényképezőgépváz és a különböző optikák között, így egy adott objektívet különböző Nikon-gépeken is használni lehetett. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy rövid idő alatt számos fényképezőgép- és objektívgyártó cég is F bajonettel kapcsolta össze gépét és objektívjeit, egyúttal megteremtve a márkák ötvözésének újabb lehetőségét (pl. Leica gépen Nikon objektív, benne Agfacolor film). A Nikon F képkereső megoldása szintén hamar kvázi szabvánnyá vált.
Szintén 1959-ben került forgalomba az első teljesen automata fényképezőgép, az Agfa Optima. 1964-ben a Pentax kifejlesztette a TTL (through-the-lens, azaz az optikán keresztül) képkeresőrendszert, amivel a ma megszokott módon a keresőbe nézve közvetlenül az objektív által rajzolt kép vált láthatóvá.
A videótelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként 1973-ban előállította a világ első digitális fényképezőgépét, melyet az általuk kifejlesztett CCD-vel felszerelve a cég egyik partnere, a Fairchild Semiconductor hozott forgalomba még abban az évben. A számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes és költséges kidolgozása és magas ára miatt egészen az 1990-es évek végéig, a 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, amely számítógépes fájlformátumban készített képet a Fuji DS-1P volt, 1988-ban, 16 megabájtos memóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a Dycam Model 1 (avagy Logitech Fotoman) volt. A CCD képszenzorral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket, amelyek letöltése végett közvetlenül csatlakoztatható volt számítógéphez. 1991-ben a Kodak piacra dobta a Kodak DCS 100-ast, a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG formátumban rögzítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat.
1995-ben a Casio QV-10-es gépe volt először felszerelve LCD kijelzővel, az első CompactFlash kártyát pedig az 1996-ban megjelent Kodak DC-25-ben lehetett használni.
Szintén 1995-ben jelent meg a fényképezőgép és a videókamera első kereskedelmi forgalomban is elérhető digitális ötvözete, a rövid videók készítésére is alkalmas Ricoh RDC-1. Ezen gépek akkoriban gyakran horribilis ára (a Kodak DCS 100 például 13 000 dollárba került 1991-ben) azonban elriasztott szinte minden érdeklődőt. A „digitális áttörés” a Nikon D1 1999-es megjelenésével kezdődött, amelynek hatezer dollár alatti ára és 2,74 megapixeles felbontása már érdemessé tette megvételre a gazdagabb műkedvelők és profi fényképészek számára. A digitális kamerák „totális áttörése” 2003-ban jött el, amikor a Canon forgalomba hozta a Canon EOS 300D-t , a „digitális lázadót”. Ezer dollár alatti ára és hat megapixel feletti felbontása a számítógépek elterjedésével együtt gyorsan népszerűvé tette a digitális fényképezőgépeket, amik csakhamar kiszorították a „hagyományos” masinákat a piacról, maguk után vonva a fotólaborok és előhívó-üzletek gyors ütemű visszaszorulását, eltűnését.
A fotósok
[szerkesztés]A fényképet készítő státusa szerint lehet:
- hivatásos (profi)
- fotóművész
- fényképész iparos
- alkalmazott fotós
- műkedvelő (amatőr)
- privát (családi fotós, régiesen knipszelő).
A kategóriák között természetesen vannak átjárások, azonban nem keverendők össze a szándék szerinti felosztással.
A fotós szándéka szerint megkülönböztethetőek:
- művészi célú
- alkalmazott célú (mint pl. a riportképek, az illusztrációs fotók, tudományos felvételek) és
- családi (privát) célból készült képek.
A fényképezés kategóriái
[szerkesztés]Egy kép többféle (fotó)információs kategóriába is belekerülhet a közlési szándék szerint.
Referenciális fotózás (valóság leképezése)
[szerkesztés]A referenciális fotóknál a kép tárgya (motívuma) a legfontosabb, minden más ezt a fő célt szolgálja, de arról nem terelheti el a figyelmet – elsősorban sajtófotóknál.
|
|
Művészi fotózás (valóság teremtése)
[szerkesztés]A művészi képeken az esztétikai jelleg uralkodik. A fotó alkotója ilyenkor a saját egyéniségén keresztül értékeli és alakítja motívumát. A téma kiválasztása, a megfelelő technikai feltételek megteremtése, a pillanat megragadása együttesen határozzák meg a képet. Jellemző, hogy hosszú tervező folyamat előzi meg. Az olvasó (néző) képolvasási gyakorlatára is szükség van.
Zsáner fotózás (életkép- vagy jelenetábrázolás, szórakoztatás)
[szerkesztés]A zsánerfotók, avagy nem informatív képek, melyek kizárólag szórakoztatásra, rendkívüliségek bemutatására szolgálnak – általában szöveginformáció nélkül (előfordul, hogy címe sincs). Célja lehet a meghökkentés, a meglepő események vagy humoros szituációk közlése.
A fényképezés stílusirányzatai
[szerkesztés]A fotográfia művészettörténeti szempontból az alábbi stílusirányzatokra osztható fel:
- Realista
- Festőies törekvések (Piktorializmus vagy piktoralizmus)
- Nagyjából a 19. század utolsó és a 20. század első éveire tehető egyéni képalakítás, amelynél a festőies hatásokat nem utólagos manipulációkkal, hanem az erre a célra szerkesztett lágyrajzú objektívekkel érték el.[5]
- Szürrealista
- Ide tartoznak: a kollázs, a montázs, a képmódosító eljárások stb.
- Dokumentarista
- Ilyenek a szociofotók stb.
- Absztrakt
- Mint a fotogram, a mikro- és makrofényképezés stb.
Műfaji meghatározások
[szerkesztés]- Portré
- Emberábrázolások, arckép, önarckép
- Természetfotó
- állat- és növényvilág, makrofotó
- Tájkép
- városkép, épületfotó
- Eseményfotó
- sport, riport, színház, tánc, rendezvény
- Csendélet, tárgyfotó
- Tudományos, műszaki fotó
- csillagászati, mikro-, makrofelvétel, infravörös fotó, fotometria, víz alatti, spektográfia
- Illusztrációs fotó
- reklám, divat
- Képzőművészeti fotó
- átfestett fotó, kollázs, montázs, vegyes technikájú képek
A fényképezőgép
[szerkesztés]A fényképezőgép mai formáját csupán a 20. század elején kapta, míg a celluloidfilm (a mai értelemben vett negatív film) a 19. század végén (1888-ban) került először forgalomba, Kodak néven.
Képrögzítési eljárások
[szerkesztés]Kezdetben a felvételek ezüstlemezre (dagerrotípia), majd az előhívási és képrögzítési technikák, eljárások fejlődésével rengeteg különböző sikeres, illetve kevésbé sikeres módon 1888-ig szinte kizárólag azonnal papírra, vagy üveglemezre készültek, utána George Eastman (illetve a szabadalmi vita megnyerése után Hannibal Goodwin) találmánya, a celluloidfilm fokozatosan (és teljesen) kiszorította ezeket.
A világ első színes felvételét az angol fizikus, James Clerk Maxwell készítette 1861-ben. Őt több jobb illetve kevésbé jó próbálkozás követte, de a színes képek egészen az 1910-es évekig ritkaságszámba mentek, főleg kézzel színezték őket. Az első színesfilmet 1907-ben hozta forgalomba a Kodak, amely az autokróm eljárásra épült, de a színeket teljesen valósághűen visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett, amikor (szintén a Kodak cég) piacra dobta előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét.
A készítés során alkalmazott képelőhívó és képrögzítő technikák alapján három nagy csoportot különböztethetünk meg: a direkt pozitív (vagy direktpozitív), a negatív, illetve a pozitív eljárásokat.
Direkt pozitív eljárások[szerkesztés]A fényképezésnél közvetlenül pozitív képet kapunk.[6]
|
Negatív eljárások[szerkesztés]
|
Pozitív eljárások
[szerkesztés]- talbotípia pozitív
- sópapír
- albumin
- matt albumin
- alboidin
- kazoidin
- celloidin
- matt celloidin
- zselatinos napfénypapír
- zselatinos előhívópapír
- cianotípia
- argentotípia
- papír porcelánkép
- chromotípia
- krisztóleum
- platinotípia
- palládiumkép
- jódpapír
- só-arrow-root papír
- fotóporcelán
- opáltípia
- enyveshát
- fotóárnykép
- ivoritípia
- sztereókép
- panorámafotó
- bélyegfotó
- pigmentnyomat
- szénnyomat
- guminyomat
- olajnyomat
- olajátnyomás
- ozotípia
- ozobróm
- enyvnyomat
- Brómolajnyomat
- brómolaj átnyomás
- carbronyomat
- pinatípia
- mariotípia
- woodburytípia
- fotóheliogravür
- fénynyomat
- fotólitográfia
- spitzertípia
Digitális képrögzítés
[szerkesztés]Willard S. Boyle és George E. Smith 1969-ben az AT&T Bell Labsnél fejlesztették ki az első digitális érzékelőt használó képalkotási módszert, a CCD-technológiát (Charge-Coupled Device), amely eszköz a fényt elektromos jelekké alakítja. Találmányukért 2009. október 6-án fizikai Nobel-díjat kaptak.[7] Az első digitális kamerát Stephen Sasson, az Eastman Kodak egyik alkalmazottja alkotta meg 1975-ben, amiért 2010. november 17-én Barack Obama amerikai elnök a technológiai és innovációs felfedezésekért járó nemzeti érdemrenddel tüntette ki.[8][9] A digitális jel időbeli lefolyása kvantált, számjegyek írják le és előre meghatározott egységekből épül fel.[10]
A digitális fényképezésben a képrögzítési eljárás optikai és elektronikai folyamatok meghatározott sorát jelenti. A képek előállításának legfontosabb kelléke a szenzor – két alapvető fajtája a CCD és a CMOS –, ami a film helyén helyezkedik el, és az adott gép fényérzékenységét, képfelbontását, színvisszaadását, valamint a kép méretarányait határozza meg. Tükörreflexes fényképezőgépek képérzékelője csak az árnyalatot érzékeli, a színeket nem, ezért a képérzékelők minden egyes képpontja felett egy színszűrő helyezkedik el. Az ezt feldolgozó kalkuláló szoftver (nevezik firmware-nek is) figyelembe veszi a szomszédos szín- és árnyalati információkat, majd pontonként számítja ki a színárnyalatokat.[11][12] Az elektronikus képrögzítés első lépése az, hogy ennek mikroszkopikus celláiban a fény fizikai elváltozást okoz. A CPU végzi el a kapott adatokból a kép megalkotását, a képfájl létrehozását. E kihagyásával a „nyers” (raw) képadatok arra adnak lehetőséget, hogy más programok segítségével – technikai felkészültségünknek megfelelően – magunknak alkossuk meg a képfájlt. A színes fényképek digitális rögzítésének alapszabványa a 24 bites színmélység, de gyakori a 36 (3x12), esetleg a 42 (3x14) vagy a 48 (3x16) bites formátum is. Azonban ha minden pixel színe 24 számjeggyel rögzül, akkor nagy lesz a képfájl, ami nagy memóriakapacitást igényel. Ennek csökkentésére dolgozták ki a különböző, veszteségmentes és veszteséges tömörítési eljárásokat. A képi információ digitális tárolására számos szabványt (képformátumok) alakítottak ki.[10][13]
Objektív
[szerkesztés]A fotográfiai kép részletgazdagsága és élessége a képet rajzoló objektív és a képet felfogó (rögzítő) anyag (film, CCD/CMOS) feloldóképességétől függ, vagyis a fényérzékeny réteg (az objektív) azon tulajdonságától, hogy mennyire képes a finom, vonalszerű részletek visszaadására.[14]
A camera obscura (vagy lyukkamera) a fényképezőgép és a laterna magica (vetítőgép) közös őse volt, mely szerkezetben már 16. században alkalmaztak konvex (domború, gyűjtő optikai) és bikonvex (kétoldali domború) lencsét, illetve az élességnövelést elősegítő rekeszt is. A 18. században kísérleteztek azonban először a képrögzítésben a gyűjtőlencsék alkalmazásával. Niépce első fennmaradt, Kilátás a dolgozószobából című képének 6-8 órás megvilágítási idejét (amit héliografiának nevezett) Daguerre (társa halála után) már 10 percre is le tudta csökkenteni (az eljárás neve dagerrotípia). Megszületett a fotó-objektív.[15][16][17]
A lencsék alkalmazása azonban magával hozta azok torzításait is a képre. A problémára Petzval József szerkesztett objektívje (ami nagy fényereje mellett a lencsehibákat is remekül korrigálta) jelentett megoldást, amellyel 1841-ben már 45 másodpercre csökkent az exponálás ideje. Az ő objektívje tette lehetővé a fényképészeti ipar megindulását. Fényképészeti célokra már nem használják (a belőle kifejlesztett vetítő objektívek azonban a 20. század végén is a legjobbnak számítottak), helyét az anasztigmát objektívek vették át, amelyek nagy képszögre kiterjedően, nagy fényerővel adnak asztigmatizmustól mentes képet.[18]
Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején az objektívek terén a világszerte ismert Tessar, Biotar, Triotar, Distagon és Sonnar márkanevek alapozták meg Carl Zeiss fotográfiai hírnevét. Ebben az időszakban a Zeiss Ikon AG számított a legelismertebb gyártónak, azonban az 1970-es évekre már nem tudott lépést tartani az egyre népszerűbb, jobb minőségű és olcsóbb japán fotótermékekkel.[19]
A „digitális”[m 1] objektívek esetében a filmhez közelibb kép létrehozásának feltétele a növekvő pixelszám.[20]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ „Természetesen ahogy nincsen – a szó szoros értelmében vett – digitális kép, ugyanúgy ilyen objektív sincs. Az elnevezés értelemszerűen az új technológia megkülönböztetését célozza.” (Rák József)[20]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Művészeti és építészettörténeti kifejezések gyűjteménye (Műszaki Könyvkiadó, 1996)
- ↑ 1937-ben dr. Edwin Land több évnyi kutatómunka után megalapította Polaroid Corporation nevű cégét, hogy olyan kamerát fejlesszen ki, amely azonnal, ott helyben elő is
- ↑ Magyar feltalálók: Mihályi József és a fényképezőgép https://karpatalja.ma/sorozatok/magyar-feltalalok/magyar-feltalalok-mihalyi-jozsef-es-a-fenykepezogep/ Hozzáférés: 2024.04.19
- ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/d-750BB/dulovits-jeno-752F3/ Hozzáférés: 2024.04.19
- ↑ Feledy Balázs: Kocsis Iván: Festőies törekvések a fotográfiában című könyvéről, Szín, a Magyar Művelődési Intézet lapja 9. évfolyam 4. szám – 2004. október
- ↑ Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV Archiválva 2016. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1987–2013
- ↑ Fizikai Nobel-díj az optikai kommunikációért és a CCD-érzékelőért, origo.hu – 2009. október 6.
- ↑ Kruza Richárd: Obama kitüntette a digitális fényképezőgép megalkotóját, sg.hu – 2010. november 26.
- ↑ Digitális hátfalak a gyakorlatban, Digitális Fotó Magazin január-februári szám – 2014. dec. 24.
- ↑ a b Horváth Cz. János–Lévai Jenő–Dr. Molnár György: Oktatás és technológia (VII. fejezet Digitális fényképezés és képfeldolgozás alapjai 2. A digitális fényképezés, tankonyvtar.hu) – 2014. január 21. ISBN 978-963-279-766-3
- ↑ Dr. Pétery Kristóf: Digitális fényképezés Archiválva 2012. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, akonyv.hu – 1999/2002. ISBN 963 9430 53 6
- ↑ Takács Szabolcs: Amit a digitális fényképezőgépekről nem árt tudni!, fotopiac.hu – 2013. április 26.
- ↑ Nagy Melinda: Képek digitális utófeldolgozása (diplomamunka), Debreceni Egyetem informatikai kara, dea.lib.unideb.hu – 2007
- ↑ Rák József: Lapka-számtan, DIGITREND, 3. rész; Fotóművészet XLVIII. évf. 3–4. sz. – 2005/3–4.
- ↑ Rónay Gabriella A fotográfiai eljárások története
- ↑ Vincze Teréz, Vajdovich Györgyi: A film és társművészetei (bevezető kurzus szabad bölcsészeknek), ELTE BTK, Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet – 2006 (hozzáférés: 2016. február 3.)
- ↑ Flesch Bálint: Történeti Fotóeljárások – Dagerrotípia, inphoto.blog.hu – 2015. január 23.
- ↑ Ónódy Miklós: Reprográfia a tájékoztatási intézményekben és könyvtárakban: I. A reprográfia alapjai, másoló eljárások (81-91. oldal), Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (Budapest) – 1978. ISBN 963-592-150-0 (online: Google könyv)
- ↑ Petur: Történelem: Carl Zeiss, pixinfo.com – 2010. augusztus 6.
- ↑ a b Rák József: „Digitális” objektívek, DigiTREND, 10. rész; Fotóművészet LII. évf. 1. sz. – 2009/1
Források
[szerkesztés]- A fényképészet vázlatos története (angol)
- Történeti fotóeljárások leírása
- Fotoművészet Online Archiválva 2020. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Radics Vilmos: Képszerkesztés, sajtófotó (Fotóinformáció – Fotóműfajok), 1984. ISBN 963 01 5752 7 (mek.oszk.hu)
- Kincses Károly, Munkácsy Gyula: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel kézirat a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ oldalán – 1999. október
- ↑ Rónay Gabriella: A portré- és zsánerfényképezés fotótörténeti áttekintése, GDF Oktatástechnológiai Tanszék, 2005. (mek.oszk.hu)
Szakirodalom
[szerkesztés]Kézikönyvek
[szerkesztés]1900 előtti
[szerkesztés]- Tóth Mike: A fényképészet titkai, műkedvelők és szakférfiak számára, Szatmár, 1875
- Cserey Lukács: Az arcz- és tájkép-fotografia, Budapest, 1884
- Bessenyey József: A fényképek előállitása. Kézikönyv a fényképészet kezdő műkedvelői számára, Székesfehérvár, 1889
- Gothard Jenő: A fotográfia – gyakorlata és alkalmazása tudományos célokra, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1890 (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)
- Türkel és Schlesinger: A műkedvelő fényképész. Rövid útmutatás a fényképészet megtanulására, Budapest, 1892
- F. Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1897 (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)
- Szilágyi: A fényképészet, Ifj. Weisz Manó és Társa kiadása, Budapest, 1899
1900 – 1949
[szerkesztés]- Sajóhegyi Béla: Fotografálás, Stampfel Károly kiadása, Budapest, 1902 (Tudományos Zsebkönyvtár)
- Faragó Géza fényképészeti zsebkönyve. Gyakorlati útmutatás és vénygyűjtemény a kezdő és előrehaladottabb fényképezők számára, Röttig G. Könyvnyomdája, Sopron, 1910?
- Leopold Kornél: Modern fényképezés. Kézikönyv haladó amatőrök részére, kipróbált vénygyüjteménynyel, 6 autotipiai melléklettel, Szerzői kiadás, Budapest, 1910
- Steiner Szilárd: A színes fotográfozás, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1913 (Népszerű Természettudományi Könyvtár)
- Hoffmann Viktor: Útmutató kezdő fényképezők részére, A Fény Fényképezési Folyóirat Kiadása, Budapest, 1916
- Hoffmann Viktor: A fényképezés útmutatója, A Fény Fényképezési Folyóirat Kiadása, Budapest, 1917
- Schuller Aladár: A fényképezés eljárásai és receptjei, Budapest, é. n. [1910-es évek?]
- Ludwig David: Vezérfonal amatőr fényképészek számára. Tankönyv kezdők és előrehaladottak részére, Kecskeméti Sándor Kiadása, Temesvár, 1917
- Satrap fotó-kézikönyv, Chemische Fabrik auf Actien (vorm. E. Schering) fényképészeti osztálya, Berlin-Spindlersfeld, 1927
- Blahó Ede: Fotografáljunk! Zsebkönyv műkedvelők számára. Receptgyűjteménnyel, megvilágítási táblázattal és 41 ábrával, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1928
- Ludwig David: Fényképészeti útmutató. Univerzális kézikönyv fényképező amatőrök részére, Kassa, 1931
- Hevesy Iván: A fényképezés technikája I–II. A felvétel. A felvétel kidolgozása. Fényképezési kézikönyv kezdőknek és haladóknak, Budapest, é. n. [1930-as évek]
- Vermes Miklós – Fári László: Korszerű fényképezés 1841–1941, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1941
- Sevcsik Jenő: A fényképezés. Elméleti és gyakorlati kézikönyv, Győző Andor Kiadása, Budapest, 1943
- Gyulai Ferenc: A fényképezés kézikönyve. Fotoriport, A Fotoélet Kiadása, Budapest, 1943
- Gyulai Ferenc: A szinesfényképezés gyakorlata, A Fotoélet Kiadása, Budapest, é. n. [1940-es évek?]
1950 – 1999
[szerkesztés]- V. Mikulin: Korszerű fényképezés, Népszava Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1952
- Sevcsik Jenő: Fényképészeti ismeretek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1955
- (szerk.) Dr. Gróh Gyula – Barabás János: A fényképezés kézikönyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1956
- Gyulai Ferenc: Fényképészmester könyve, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1962
- (szerk.) Szimán Oszkár – Morvay György: Fotozsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965
- Kun Miklós – Sárközi Zoltán – Dr. Sevcsik Jenő: Fotósok könyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977, ISBN 963-10-1851-2
- Roger Rössing: Fényképezzünk színesre, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-10-3361-9
- Sevcsik Jenő – Hefelle József: Fényképészet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-10-4353-3
- Fotográfozásról; szerk., bev. Bán András; Múzsák, Budapest, 1984
- Imreh Albert: Fényképezés, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990, ISBN 973-260-138-8
- John Freeman: A fényképezés enciklopédiája – több mint 800 fényképpel és művészi fotóval / Hogyan készítsünk tökéletes képeket?, Glória Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-7495-41-x
2000 – napjaink
[szerkesztés]- Dékán István: Fényképezés az alapoktól a szakmai ismeretekig, D2 Fotóstúdió, Budapest, 2000, ISBN 963-04-9269-5
- Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Amit a régi fényképekről tudni kell; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2000 (A magyar fotográfia történetéből) + CD
- Hidegkuti Gergely – Vinnay Péter: Digitális képalkotás kézikönyv, ViviCom Kiadói és Kommunikációs Kft., Budapest, 2001, ISBN 963-00-8853-3
- Robert Caputo – Peter K. Burian: Tippek és trükkök – Fotóiskola, Geographia Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-862-423-X
- Wilfried Baatz: Fotográfia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-09-4425-1
- (szerk.) Fülöp Norbert: A digitális fotózás nagykönyve I–II. Tippek, trükkök, jó tanácsok a digitális fotózáshoz. Minden, amit a képfeldolgozókról tudni érdemes!, Computer Panoráma Kft., Budapest, 2004, ISBN 963-7639-51-9
- Tim Daly: A digitális fényképezés enciklopédiája. Amit a képalkotásról és az utómunkákról tudni kell, Cser Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-956-093-6
- Richard Keating – Enczi Zoltán – Török György: A digitális fotózás műhelytitkai. Digitális fényképezőgépek. Tartozékok, kiegészítők. Fotózási tanácsok. A digitális gépek kezelése. Digitális specialitások. Trükkök, Rainbow-Slide Bt., Budapest, 2004, ISBN 963-212-548-7
- Richard Olsenius: Fekete-fehérben, Geographia Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-9547-33-6
- Daniel Lezano: Fotós biblia. Útmutató a XXI. század fényképészeinek, Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás, 2007, ISBN 963-9677-43-4
- Scott Kelby: A Digitális fotós könyv, Perfact-Pro Kft., Budapest, 2007, ISBN 978-963-87292-7-9
- (szerk.) Rebecca Lescaze: Nagy fotóskönyv. Vadonatúj tippek, Geographia Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9810-33-4
- Szlanka Viktor – Mayer Dömötör: Fotósuli. Minden, amit a digitális fotózásról tudni érdemes, Arión Kiadó-Extreme Digital Zrt., h. n., 2008, ISBN 978-963-9699-12-0
- Kolta Magdolna: Képmutogatók 2. A látás kultúrtörténete; szerk. Kincses Károly; bőv. kiad.; Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 2008
- (szerk.) Baki Péter: Fényképészet, Magyar Fotóművészek Szövetsége–Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest–Kecskemét, 2010, ISBN 978-963-87736-1-6
- Richard Keating – Enczi Zoltán: A digitális fotózás műhelytitkai kezdőknek. Fotósuli kezdőknek – a látványos fotók titkai, Rainbow-Slide Kiadó, Budapest, 2014, ISBN 978-963-89539-2-6
- François Soulages: A fotográfia esztétikája. Ami elvész, és ami megmarad; ford. Ádám Anikó; Kijárat, Budapest, 2011 (Spatium)
Sorozatok
[szerkesztés]- HAFA könyvtár, HAFA (Hatschek és Farkas) kiadása, Budapest, 1940-es évek
- Fotósorozat, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1960-as évek
- Foto, Ofotért Stúdió, Budapest, 1980-as évek
- National Geographic fotóiskola, Geographia Kiadó, Budapest, 2000-es évek
- A digitális fotózás műhelytitkai, Rainbow-Slide Bt., Budapest, 2000-es évek
Lexikonok
[szerkesztés]- Fehér Rezső: Amatőr fényképezők tankönyve és lexikona, Fehér és Tsa, Budapest, é. n. [1930-as évek]
- (szerk.) Kleeberg Zoltán – Vigh Viktor: Gyakorlati fotolexikon, Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet, Budapest, é. n. [1930-as évek]
- (szerk.) Király Zoltán – Berty Imre – Barabás János: Fotolexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963
- (főszerk.) Morvay György: Új fotolexikon, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1984, ISBN 963-10-5372-5
A fényképészet története
[szerkesztés]- Hevesy Iván: A fényképezés nagy mesterei. A fotóművészet 100 esztendeje, Hatschek és Farkas Kiadása, Budapest, 1939
- Hevesy Iván: A fotoművészet egyetemes története, Budapesti Fotoklub-Népművelési Intézet, Budapest, é. n. [1950-es évek?]
- Hevesy Iván: A magyar fotoművészet története, Bibliotheca Könyvkiadó, Budapest, 1958
- Horváth Árpád: Camera obscura. A fényképezés és a film története, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1965
- Szilágyi Gábor: A fotóművészet története. A fényrajztól a holográfiáig, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982, ISBN 963-336-282-2
- Kocsis István: A színes fényképezés története. A bíborcsigától az autochromig, Dunakanyar Fotóklub, Vác, 2006, ISBN 978-963-06-1403-0
- Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története, Digitális Fotó Magazin, Budapest, 2007, ISBN 9789630622776
- Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete; ford. Gyárfás Veronika; Typotex Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 978-963-279-427-3
További információk
[szerkesztés]- Magyar Fotóművészek Szövetsége (A legtöbb hazai és nemzetközi szervezet főleg mint névjegyzék működik, illetve a szakmai kapcsolatok kiépítését, erősítését szolgálja)
- Mai Manó Ház
- Magyar Fotográfiai Múzeum
- Alapfogalmak a digitális fényképezésben