Ugrás a tartalomhoz

Faber Oszkár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faber Oszkár
Született1879. április 4.
Spalice
Elhunyt1945. május
Liesing
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWenisch Ella
SzüleiFaber Oszkár, Hebenstreit Karolin
Foglalkozásatanár, pártmunkás
A Wikimédia Commons tartalmaz Faber Oszkár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Faber Oszkár, néhol Fáber (Spalice, 1879. április 4.Liesing, Ausztria, 1945. május)[1] felsőkereskedelmi iskolai tanár, piarista rendi szerzetesnövendék, pártmunkás, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság elnöke.[2]

Élete

[szerkesztés]

Id. Faber Oszkár és Hebenstreit Karolin fia.[3] Lutheránusnak született, ám áttért a katolikus vallásra és belépett a piarista rendbe. A századforduló táján azonban kivált innen, és ateista lett, majd belépett az MSZDP-be. 1908-ban állt a főváros szolgálatába, 1909-ben felvették a Martinovics szabadkőműves páholyba, 1913-tól fogva a IX. kerületi felsőkereskedelmi iskolában oktatott. Időközben rendszeresen agitált, 1911-ben a zombori bíróság „vallás elleni izgatásért" elítélte. 1918-ban egyházellenes propagandatevékenység miatt 4 év börtönre ítélték, ám büntetését nem kellett végig letöltenie, a magyarországi kommün alatt az egyházi vagyon szocializálását intéző ún. Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottságot vezette, helyettese Apáti/Apáthy György volt.[4] Ezen minőségében többször konfliktusba keveredett Kunfi Zsigmonddal, emellett pedig népbiztosi hatáskörű független állami intézménnyé akarta alakítani hivatalát. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének, továbbá az Úttörő Társaságnak, és a Galilei Körnek is. A bukást követően lefogták és több mint 10 évnyi fegyházbüntetést kapott,[5] ám 1922. február 15-én büntetésének végrehajtását félbeszakították, s a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került,[6] ahonnan Ausztriába küldték pártmunkára, a szovjet külkereskedelem képviseletéhez, ám állomáshelyét rendszerint elhagyta, majd Kismartonba települt, ahol mint nyelvtanár működött. A második világháború idején meggyilkolták. Felesége Wenisch Ella volt.[3]

Művei

[szerkesztés]

Kéziratban maradt A szocialista etika című nagyobb munkája.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. [Bp.], Tankönyvkiadó, 1963.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Világlexikon. A tudás egyeteme. Bp., Enciklopédia, 1925.

Levéltári anyagok

[szerkesztés]