Ugrás a tartalomhoz

KkStB 470 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BBÖ 470 sorozat szócikkből átirányítva)
KkStB 470 sorozat
kkStB 470 sorozat
BBÖ 470 sorozat
BBÖ 670 sorozat
Pályaszám
kkStB 470.01-12, BBÖ 670.03-08, 670,10-12
Általános adatok
GyártóFloridsdorf
Gyártásban1914, 1918-1919
Darabszám12 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-8-2
Nyomtávolság1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség80 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 470 sorozat témájú médiaállományokat.

A mozdonyok műszaki adatait a táblázat tartalmazza
SablonWikidataSegítség

A kkStB 470 sorozat egy gyorsvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k. k. österreichise Staatsbahnen, kkStB).

Története

[szerkesztés]

A Déli Vasúttal egyre növekvő verseny miatt a kkStB-nek az egykori Kronprinz Rudolf-Bahn (KRB) vonalaira szüksége volt egy erős gyorsvonati mozdonyra. Karl Gölsdorf tervezett ezért egy négycsatlós mozdonyt elöl és hátul futó kerékpárral. A kazánt a 380-as sorozatból vette át. A mozdonynak négyhengeres kompaundgépezete volt a kereten belül elhelyezett magas nyomású és a kereten kívüli alacsony nyomású hengerekkel.

1914-ben elkészült két prototípus melyeket további tíz mozdony követett 1918-19-ben melyek kisebb részletekben eltértek. A háború miatt a vörösréz tűzszekrényt acéllal helyettesítették. Valamennyi mozdony a Floridsdorfi Mozdonygyárban készült.

Mivel a sorozat mozdonyainak túl magas volt a szénfogyasztása, a BBÖ 1927 -től 1929- ig 8 db-ot átépíttetett túlhevítős ikergépezetűvé (670 sorrozat) Lenz-típusú szelepvezérlésűvé, továbbá egy részük Dabeg-rendszerű tápvízelőmelegítőt is kapott. A többi mozdonyt selejtezték. Az átépítés teljes sikerrel járt. A mozdonyok gazdaságos fogyasztásúak és egyszerűek voltak. A mozdonyokat 1931-ben a Kaiser Franz-Josephs-Bahn-ra helyezték át.

A Német Birodalmi Vasút 1938-ban 39.301-308 pályaszámokkal látta el őket, s meghagyta az eredeti vonalaikon. A II. világháború után még hét db került az Osztrák Szövetségi Vasutak állományába, ahol 1957-ig selejtezték őket.

Műszaki adatok

[szerkesztés]
Műszaki adatok
Átépítés előtt Átépítés után
Átépítve: 1927-1928
kkStB/BBÖ 470 BBÖ 670
Jelleg: 1'D1' h4v 1'D1' h2
Nagynyomású hengerek átmérője: 2x450 mm
Kisnyomású hengerek átmérője: 2x690 mm
Hengerek átmérője: 560 mm
Dugattyú lökethossza: 680 m
Hajtókerék-átmérő: 1 614 mm
Futókerékátmérő elöl: 1 034 mm
Futókerékátmérő hátul: 1 034 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága: 5 070 mm
Össztengelytávolság: 9 450 mm
Tengelytávolság szerkcsival: 17 436 mm
Tűzcsövek száma: 164
Csőfűtőfelület: 175,6 m²
Füstcsövek száma: 24
Túlhevítőfelület: 49,4 m²
Sugárzó fűtőfelület: 15,5 m²
Rostélyfelület: 4,6 m²
Gőznyomás: 15 at
Szerkocsi típusa: 9, 56, 156, 256, 76, 86, 88
Üres tömeg: 79,5 t n.a.
Tapadási tömeg: 58,0 t 57,0 t
Szolgálati tömeg: 86,7 t 84,7 t
Hossz: 18 685 mm
Magasság: 4 650 mm
Maximális sebesség: 80 km/h 90 km/h

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 470 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Heribert Schröpfer:Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba-Verlag, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9