Armida (opera, Rossini)

	Armida
	opera seria; opera;
Eredeti nyelv	olasz
Alapmű	A megszabadított Jeruzsálem
Zene	Gioacchino Rossini
Szövegkönyv	Giovanni Schmidt
Felvonások száma	3 felvonás
Főbb bemutatók	1817. november 11.; 1817. november 9.;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Armida témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Rossini operájáról szól. Hasonló címmel lásd még: Armida (egyértelműsítő lap).

Az Armida Gioachino Rossini háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Giovanni Schmidt írta Torquato Tasso Gerusaleme liberata című műve alapján. Ősbemutatójára 1817. november 11-én került sor a nápolyi San Carlo operaházban.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
Armida, damaszkuszi hercegnő, boszorkány	szoprán
Rinaldo, lovag	tenor
Gernando, lovag	tenor
Ubaldo, lovag	tenor
Carlo, lovag	tenor
Goffredo, a lovagok vezére	tenor
Eustazio, a testvére	tenor
Idraote, Damaszkusz királya, Armida apja	basszus
Astarotte, Armida szellemeinek vezére	basszus
Lovagok, szellemek, Damaszkus népe.

Cselekmény

Első felvonás

A keresztes lovagok Jeruzsálemet ostromolják. A frank csapatokat Goffredo vezeti. Megérkezik Armida, aki elmondja, hogy ő Damaszkusz törvényes uralkodója, de gonosz nagybátyja bitorolja trónját. Goffredo segítségét kéri. Ám mindez csak hazugság, hiszen a nő valójában a gonosz nagybácsi szövetségese és így próbálja meggyengíteni a keresztény sereget. Sikerül meggyőznie Goffredót. Az útrakelő frank katonák Rinaldót választják meg parancsnokuknak, ezzel kiváltva Gernando lovag nemtetszését. Rinaldo négyszemközt találkozik Armidával. A nő emlékezteti rá, hogyan mentette meg egyszer az életét, és a férfi végül bevallja, hogy szerelmes belé. Gernando szoknyavadásznak nevezi Rinaldót. A keletkező párbajban Rinaldo leszúrja Gernandót, ezért büntetése elől menekülnie kell.

Második felvonás

Az erdőben Astarotte, az egyik pokolbeli herceg összehívta a démonokat, hogy segítsenek Armidának, de azok eltűnnek még mielőtt a nő megérkezne. A nő a sötét erdőt az örömök pompás palotájává változtatja, ahol nimfák szórakoztatják őket. Armida a szerelem hatalmáról énekel és elbűvöli Rinaldót.

Harmadik felvonás

Rinaldo két lovagtársa - Ubaldo és Carlo - Armida elvarázsolt palotájába jön, hogy megmentse a férfit. Mágikus aranypácát használnak, hogy távol tartsák maguktól a nimfákat, akik megpróbálják elcsábítani őket. Elbújnak a kertben, amikor Armida és Rinaldo megjelenik. Rinaldót még mindig rabul ejti Armida. De amikor a nő elmegy, barátai szembekerülnek vele. Egy tükröt állítanak elé Rinaldo azonban nem ismer magára. Elönti a szégyen, és tudja, csatlakoznia kell társaihoz, viszont halálosan szerelmes Armidába ezért maradna. Végül mégis elmenekül. Armida követi, majd utoléri őket, mielőtt elhajóznának. Könyörög Rinalódnak, hogy ne hagyja el. Még azt is felajánlja, hogy vele megy, hogy szolgája legyen, vagy együtt harcoljanak. De barátai erőt adnak neki és elhurcolják a nőtől. Armida ingadozik bosszúvágya és Rinaldo iránti szerelme között. Végül a bosszút választja. Lerombolja maga mögött a palotát, és szélsebesen távozik egy sárkány hátán.

Híres részletek

Sventurata! Or che mi resta? - Armida kavatinája (első felvonás)
Se pari agli accenti - Rinaldo és Gernando kettőse (első felvonás)
Unitevi a gara - Rinaldo, Ubaldo és Carlo terzettje (harmadik felvonás)

Diszkográfia

William Matteuzzi (Goffredo, Carlo), Chris Merritt (Rinaldo), Ferruccio Furlanetto (Idraote, Astarote), Cecilia Gasdia (Armida), Bruce Ford (Gernando, Ubaldo) stb.; Ambrosian Operakórus, Venetói Szólisták, vez.: Claudio Scimone (1991) Euromusica 2210-211

Források

Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Zeneportál
Operaportál