Ugrás a tartalomhoz

VIA C7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
C7
C7-M 795 2 GHz
C7-M 795 2 GHz
Gyártás2005. májusától
TervezőCentaur Technology
GyártóIBM,[1][2] Fujitsu (2007–)[3]
Max CPU órajel1 GHz – 2 GHz
FSB sebességek400 MT/s – 800 MT/s
Gyártás technológia méret90 nm
Utasításkészlet
x86,
  • kiterjesztések: MMX, SSE, SSE2, SSE3, NX bit,
  • VIA kiterjesztések: VIA PadLock (SHA, AES, Montgomery Multiplier, RNG), VIA PowerSaver
[2]
ArchitektúraVIA CoolStream
cpuid kód„VIA Esther processor XXXX MHz”
Magok száma1
Magok neveiEsther (C5J)
L1 gyorsítótár64 KiB utasítás + 64 KiB adat
L2 gyorsítótár128 KiB 32 utas kizáró (exclusive)
Tokozásmobil: micro-FCPGA, mPGA478C (Socket 478), mPGA479M (Socket 479)[4]
FoglalatBGA (2005), Socket 479 (2006)[5]
Tranzisztorok száma26 200 000[4]
Alkalmazásalaptop, PC
ElődVIA C3
UtódVIA Nano
A Wikimédia Commons tartalmaz C7 témájú médiaállományokat.

A VIA C7 egy x86-os mikroprocesszor-sorozat, amelyet a Centaur Technology tervezett és a VIA Technologies forgalmazott 2005 közepétől, utódja, a Nano megjelenéséig.

Történet

A C7 számos fejlesztést kínált a korábbi VIA C3 magokhoz képest, de szinte teljesen azonos a legújabb VIA C3 Nehemiah maggal. A C7 hivatalosan 2005 májusában volt kibocsátva, bár a piaci jelentések szerint az adott időpontban gyártása még nem érte el a teljes kapacitását. 2006 májusában lejárt az Intel és a VIA közötti keresztlicenc-megállapodása, amit nem újítottak meg, és ez volt az oka a C3-as szállítások 2006. március 31-i kényszerű leállításának, mivel a VIA elvesztette a Socket 370-es foglalat használatának jogait.

EPIA PX10000G Pico-ITX alaplap –
a Pico-ITX a VIA saját fejlesztésű alaplap-méretfaktora, ezen egy 1 GHz-es, 128 KiB gyorsítótárral ellátott C7-es processzor található; a processzort nagy hűtőborda hűti, amely lefedi az alaplap nagy részét, rajta egy 40 mm-es ventilátorral

2008. április elején mutatkozott be az iskolai használatra célzott, ultrahordozható HP 2133 Mini-Note PC család egy teljesen VIA-alapú, 1, 1,2 és 1,6 GHz-es C7-M processzor-portfólióval, amelyben a legalacsonyabb sebességű modell egy SSD-alapú, 4 GiB memóriát kezelő Linux disztribúció futtatására volt optimalizálva, 500 dollár alatti árcédulával, míg a középső szint Windows XP rendszerrel, a csúcsmodell pedig a Windows Vista Business kiadásával jelent meg, gyári alapértelmezés szerint. A HP az egymagos VIA C7-M CPU-t választotta, hogy megfeleljen a már rögzített 499 dolláros induló árnak, annak ellenére, hogy az Intel konkurens Atom processzorcsaládja 2008. április 2-án lépett piacra.

VIA C7-M mobil processzor logó

A C7 öt fő változatban került forgalomba:

  • C7: asztali számítógépekhez, laptopokhoz (1.5–2 GHz) – FCPGA Pentium-M tokozás, 400, 533, 800 MHz FSB
  • C7-M: mobil- és beágyazott eszközökhöz (1.5–2 GHz). A VIA C7-M egy tipikus notebook processzor, kitűnik a C7-étől is alacsonyabb energiafogyasztásával. – NanoBGA2, 21 mm × 21 mm, 400, 800 MHz FSB
  • C7-M Ultra Low Voltage (ULV, ultra alacsony feszültség): mobil- és beágyazott eszközökhöz (1.0–1,6 GHz) – NanoBGA2, 21 mm × 21 mm, 400, 800 MHz FSB
  • C7-D: hasonló az eredeti C7-hez, de RoHS-kompatibilis[6] – ezt mint „karbonmentes processzort” hirdették. Néhány változata nem támogatja a PowerSaver kiterjesztést.[forrás?]
  • Eden: egyes VIA Eden CPU-k a C7-es magon alapulnak, alacsony energiafogyasztással, kis méretű tokkal és akár 400 MHz-es órajellel.

CPU magok

Esther

Az Esther (C5J) a VIA C3 sorozatbeli Nehemiah+ (C5P) mag továbbfejlesztésének következő fokozata.

A mag újabb funkciói a következők:

  • Átlagos energiafogyasztása kevesebb, mint 1 watt.
  • 2 GHz-es működési frekvencia és 20 wattos TDP.
  • Az L2 gyorsítótár mérete 64 K-ról 128 K-ra nőtt, az asszociativitás változott: a korábbi 16-utas csoport-asszociatív üzemmódot (a C3-ban) a C7-esben 32-utas csoport-asszociatív mód váltotta.
  • A VIA azt állította,[7] hogy a C7 busz fizikailag a Pentium-M 479 tűs tokozásán alapul, de az Intel AGTL+ Quad Pumped Bus rendszere helyett a szabadalmazott VIA V4 sínt használja az elektromos jeltovábbításra, elkerülve jogi vitákat.
  • „Twin Turbo” technológia, ami kettős PLL-ből áll, az egyiket magas órajelfrekvenciára, a másikat egy alacsonyabbra állítva. Ez lehetővé teszi a processzor órajelfrekvenciájának igazítását egyetlen processzor-ciklus alatt. Az alacsonyabb kapcsolási késleltetés következménye, hogy agresszívebb szabályozás alkalmazható.
  • Az SSE2 és SSE3 utasításkiterjesztések támogatása.
  • NX bit támogatása fizikai címkiterjesztési módban, amely megakadályozza, hogy a puffertúlcsordulást okozó szoftverhibákat vírusok vagy támadók kihasználhassák.
  • Az SHA-1 és SHA-256 hash-algoritmusok hardveres támogatása.
  • „Montgomery-szorzó”: a moduláris szorzás Montgomery algoritmussal hardveres támogatása, max. 32K kulcsmérettel, a nyilvános kulcsú kriptográfiában történő alkalmazásokhoz.

Tervezési szempontok

  • A C7 Esther a C3 Nehemiah továbbfejlesztése, amiben a VIA/Centaur a hagyományos megközelítést követte a teljesítmény és a korlátozott tranzisztor/teljesítmény arány közötti egyensúly kialakításában.
  • A C3 sorozatú lapkák kialakítása során a leglényegesebb elv az volt, hogy még egy viszonylag egyszerű, sorrendi végrehajtású skalár mag is elfogadható teljesítményt nyújthat egy komplex, szuperskalár, sorrenden kívüli maggal szemben, ha hatékony „front-end”, azaz előzetes utasításkód-lehívási, gyorsítótár- és elágazás-előrejelzési mechanizmusok támogatják.
  • A C7 esetében a tervezőcsapat a kialakítás előkészítő részének (front-end) további ésszerűsítésére / racionalizálására összpontosított, azaz a gyorsítótár méretére, az asszociativitásra, az adatátviteli sebességre, valamint az előzetes utasításkód-lehívási rendszerre.[8] Ugyanakkor a chip végrehajtó magjában (back-end) nem történt jelentős változtatás.
  • A C7 sikeresen csökkentette a teljesítménybeli különbséget az AMD/Intel lapkákkal szemben, a hőmérsékletbeli korlátozásokat redukálva.

Jegyzetek

  1. ↑ EETimes: VIA Technologies launches C7 x86 microprocessor (angol nyelven). EE| Times, 2005. május 27.
  2. ↑ a b VIA Launches VIA C7 Processor (angol nyelven). Press releases. VIA Technologies, 2005. május 27. (Hozzáférés: 2024. április 14.)
  3. ↑ Models (angol nyelven). CPUs > VIA > C7. X86 CPUs' Guide, 2021. január 25. (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  4. ↑ a b VIA C7-M 765 PGA (angol nyelven). CPUs > VIA > C7. X86 CPUs' Guide, 2024. február 3. (Hozzáférés: 2024. március 2.)
  5. ↑ Shvets, Gennadiy: VIA C7-M microprocessor (angol nyelven). CPUs. CPU World, 2023. március 24. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
  6. ↑ http://www.via.com.tw/en/initiatives/greencomputing/greenfaq.jsp Archiválva 2007. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. RoHS megfelelőség/megfelelés vminek információ
  7. ↑ Shilov, Anton: VIA Denies Intel Pentium M Bus Licensing. X-bit labs. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 23.)
  8. ↑ Detailed Platform Analysis in RightMark Memory Analyzer. Part 12: VIA C7/C7-M Processors. Pricenfees.com. (Hozzáférés: 2007. március 12.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a VIA C7 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=VIA_C7&oldid=27566546”