Theodosius-dinasztia
A Theodosius-dinasztia uralkodócsalád volt a Római-, a Nyugat-, és a Keletrómai (Bizánci) Birodalomban 378-tól Nyugatrómai Birodalomban 455-ig, a Keletrómai (Bizánci) Birodalomban 457-ig.
| Theodosius-dinasztia | |
 | |
| I. Theodosius, a dinasztia alapítója | |
| Ország | Római Birodalom, Nyugatrómai Birodalom, Keletrómai (Bizánci) Birodalom |
| Nemzetiség | római |
| Alapítva | 378 |
| Alapító | I. Theodosius római császár |
| Kihalt | 472 (a Nyugatrómai Birodalomban), 457 (a Keletrómai Birodalomban) |
| Utolsó tag | Olybrius (a Nyugatrómai Birodalomban), Marcianus (a Keletrómai Birodalomban) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Theodosius-dinasztia témájú médiaállományokat. | |
| Portré | Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| I. (Nagy) Theodosius
(*347. január 11. †395. január 17. 48 évesen) |
378-395 (~16 évig) | Ő volt az utolsó, aki újra tudta egyesíteni a Római Birodalmat, 392-395-ig. |
| Portré | Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Arcadius(* 377 | 395-408
(13 évig) |
I. Theodosius a végakarata szerinti felosztása a 17 Arcadius éves és a 10 éves Honorius közt véglegesnek és a birodalom története szempontjából döntőnek bizonyult. Keleten az eltérő belső fejlődés és a sajátos külpolitika. A kereszténységet elterjesztette, tiltotta és üldözte a pogány kultuszokat. Az ortodoxiát erősítette meg az ariánusokkal szemben.[1] | |
| II. Theodosius(* 401. április 10.
† 450. július 28. 42 évesen ) |
408-450
(42 évig) |
Szelíd, tudatos, könnyen uralható ember volt, hagyta, hogy kormányát rokonai és miniszterei irányítsák. Arcadius keleti császár (uralkodott 383–408) fiaként 402-ben társcsászárrá nevezték ki, és apja 408-ban bekövetkezett halála után Keletrómai Birodalom egyedüli uralkodója lett. Eleinte a tehetséges Anthemius praetorianus prefektus volt a fiatal Theodosius régense. Anthemius 414-ben felhagyott a régensiséggel, s a császár nővére, Pulcheria megkapta az augusta címet, és átvette a régensséget. Uralkodása alatt a kormány irányítása Theodosius kezében maradt.[2] | |
| Marcianus(* 392/396
† 457. január 26. 61–65 évesen) |
450-457
(7 évig) |
Figyelemreméltó: Attilával szemben igen bátran viselkedett. Nemhogy az évi adót megtagadta, még III. Valentinianus nyugatrómai császárt is gyámolította az Attila ellen folytatott harcban.[3] |
| Portré | Uralkodó | Uralkodott | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Honorius(* 384. szeptember 9.
† 423. augusztus 15. 38 évesen) |
395-423
(28 évig) |
Negyedszázados uralkodása Róma történetének legkatasztrofálisabb időszakai közé tartozott. Uralma alatt több mint hétszáz év után először idegen seregek bevették Rómát, Britannia gyakorlatilag elszakadt a birodalomtól, és megindult a katonailag és gazdaságilag összeroppant Nyugatrómai Birodalom fél évszázados hanyatlása majd bukása.[4] | |
| III. Constantius(* 370 körül
† 421. szeptember 2.) |
421
(~ 2 hónapig) |
Honorius társcsászára. | |
| Ioannes
(† 425 májusa) |
423-425
(2 évig) |
Trónbitorló császár 423-tól 425-ig. | |
| III. Valentinianus(* 419. július 2.
† 455. március 16.) |
425-455
(29 év) |
Apja Flavius Constantius patrícius volt, aki 421-ben III. Constantius néven társcsászárként uralkodott. Fia nevében 437-ig Galla Placidia kormányozta a birodalom nyugati felét, bár Aëtius hadvezér fokozatosan átvette tőle az irányítást. Valentinianus 437-ben feleségül vette II. Theodosius keletrómai császár lányát, s az élvezeteket hajszolta, míg Aëtius és Leó pápa kiadta a híres 17-es császári rendeletet.[5] | |
| Petronius Maximus(* 396 † 455. május 31. 59 évesen) | 455
(2 hónap) |
III. Valentinianus 455-ös meggyilkolása után a Theodosius-háznak nem volt férfi örököse, és egyetlen kiemelkedő hadvezér sem állt rendelkezésre, aki elfogadható utódot jelölhetett volna ki. A trón jövendőbeli birtokosáról ezért ellentétes vélemények alakultak ki. Egyes vezéri személyiségek egy bizonyos Maximianust támogattak, aki egy egyiptomi kereskedő fia és Aetius gazdasági intézője volt. Ha lett volna idő a keleti uralkodó, Marcianus megkérdezésére, akkor sokkal valószínűbb, hogy egy másik személyiséget, Majorianust (aki később császár lett) támogatta volna.[6] | |
| Anthemius (* 420 körül
† 472. július 11. ~52 évesen) |
467–472
(5 év) |
Marcianus bizánci császár veje volt, és Marcianus utódja, I. Leó bizánci császár nevezte ki nyugatrómai császárrá. Leónak az volt a célja, hogy Anthemius segítse őt az észak-afrikai vandálok ellen vezetett háborúkban.[7] | |
| Olybrius
(* 430 körül † 472. november 2. ~42 évesen) |
472
(~4 hónap) |
472-ben Ricimer nevezi ki Anthemius meggyilkolása után. I. Leó kelet-római császár nem ismerte el nyugatrómai császárnak. 472. augusztusban meghalt Ricimer, akit fia, Gundobad követett a katonai vezetői székben. 472. november 2.-án Olybrius meghalt vízkórban.[8] |
.jpg)
_20171115_0001.jpg)
.jpg)
,_obverse.jpg)
Tehát a Theodosius-dinasztiabeli uralkodók uralma alatt a Nyugatrómai Birodalom hanyatlott, míg a Keletrómai Birodalom virágzott.[forrás?]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar Katolikus Lexikon > A > Arcadius. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Theodosius II | Eastern Roman Empire, Constantinople, Law Code | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2024. július 24. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Marcianus, | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Flavius Honorius római császár (magyar nyelven). Google Arts & Culture. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ III. Valentinianus (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2005. október 12. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Római Birodalom - Petronius Maximus (455). romaikor.hu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!. historia-cronologia.lapunk.hu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Olybrius - Livius. www.livius.org. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)