III. János svéd király
III. János | |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1568. szeptember 30. – 1592. november 17. | |
Koronázása | 1569. július 10. |
Elődje | XIV. Erik |
Utódja | Zsigmond |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Vasa-ház |
Született | 1537. december 20. Söderköping |
Elhunyt | 1592. november 17. (54 évesen) Stockholm |
Nyughelye | Uppsala |
Édesapja | I. Gusztáv svéd király |
Édesanyja | Margareta Eriksdotter Leijonhufvud |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Jagelló Katalin (1526-1583) |
Házastársa | Gunilla Bielke (1568–1597) |
Gyermekei | Izabella (1564–1566) Zsigmond (1566-1632) Anna (1568–1625) János (1589–1618) |
III. János aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. János (Stegeborg vár, 1537. december 21. – Stockholm, 1592. november 27.) Svédország királya 1568 és 1592 között. I. Gusztáv és Margareta Leijonhufvud legidősebb gyermeke.
Uralkodásának kezdete
János 1556. június 27-én lett Finnország hercege. Amikor fivére, Erik svéd király lett, János csak nagyon nehezen ismerte el ezt a hatalmi pozíciót. A fivérek között nyílt törésre akkor került sor, amikor János 1562. október 4-én fivére akarata ellenére feleségül vette a lengyel Jagelló Katalint, a lengyel II. Zsigmond király legfiatalabb lányát. Erik ez idő tájt vitában állt a lengyel trónnal. János ezután 120 000 aranytallér ellenében hét erődítménnyel rendelkező kastélyt kapott Livóniában.
Ezzel János megsértette az Erikkel korábban kötött megállapodásokat. Erik felszólította Jánost a kastélyok feladására, és Jánosnak választani kellett Lengyelország és Svédország között. Mivel János erre a felszólításra kitérően reagált, 1563-ban árulással vádolták meg, majd megfosztották javadalmaitól. Egy nagy sereg indult János birtokai felé, Turku irányába. A sereg feladata a herceg elfogása volt. János néhány héten át meg tudta magát védeni, de 1563. augusztus 12-én azzal a feltétellel megadta magát, hogy megkímélik az életét, és fogva tartását igazságosan hajtják végre.
Jánost feleségével négy éven át tartották fogva a gripsholmi kastélyban. 1567 őszén XIV. Erik elméje megzavarodott, mely János szabadon engedését eredményezte. Amikor 1568-ban Erik elméje lecsillapodott, János ismét attól tartott, hogy fogságba esik, ezért nemesi felkelést szervezett Erik ellen. A felkelés hamar elterjedt és 1568. szeptember 29-én János bevonult Stockholmba serege élén. XIV. Eriket foglyul ejtették János pedig felvette a királyi címet.
Uralkodása
A svéd birodalmi gyűlés 1569 januárjában ismerte el Jánost királyként. Ehhez azonban vissza kellett állítania olyan nemesi jogokat, melyeket fivére, XIV. Erik törölt el. Ezzel a nemesség megosztottsága nőtt az országban. Mivel János egyre jobban tartott bebörtönzött fivérétől, 1571-ben megparancsolta a fogva tartóknak, hogy végezzenek fivérével, amennyiben az bármely jelét adná szökési terveinek. Erik 1577-es halála feltehetőleg egy ilyen parancsra vezethető vissza.
A hagyományokkal ellentétben János támogatta a katolikus egyházat abban a reményben, hogy egy erős katolikus és protestáns, egységes svéd egyházat hoz létre. Ez azonban csak a katolikus egyház reakcionizmusát hozta az országba. A király fiát, Zsigmondot is katolikus szellemben nevelte. Ezzel családját szorosabban a lengyel trónhoz szerette volna kötni, azonban törekvéseinek eredménye az lett, hogy a svéd nemesség helyzete egyre inkább a kalmari unió alatti helyzetükhöz hasonlított.
János külpolitikájában egyre fontosabb szerepet kapott a Baltikum. 1570-ben a stettini békészerződés megkötésével véget vetett a hét év óta tartó háromkorona-háborúnak, melyet még fivére, Erik kezdett el. Ezután azonban hadba vonult Oroszország ellen, mely változó intenzitással egészen János haláláig tartott. Narva 1581-es bevétele egyik legnagyobb sikere volt.
János 1592. november 17-én halt meg. Háborúktól és belviszálytól gyengített birodalmat hagyott maga után. Földi maradványait az uppsalai dómban helyezték végső nyugalomra.
Építészeti jelentősége
János sok német és holland építészt és mesterembert hivatott országába, hogy építészeti terveit megvalósítsák. A különböző tervezési munkálatokban maga a király is részt vett. Kedvelte az itáliai reneszánsz építészetet, melyet Svédországban is kedveltté tett.
A király különösen fontosnak tartotta a meglévő építészeti művek megtartását, ezért azokat a templomokat, melyek tűz áldozatává estek, eredeti formájukban építtette újjá. Ezek közé tartoznak például az uppsalai, a västeråsi, a linköpingi, valamint a skarai dómok. Néhány stockholmi templomot is átépítettek a korban, például a Storkykrát, azaz a nagytemplomot, valamint a Riddarholm-templomot.
A nagyobb kastélyokhoz János kápolnákat építtetett. A stockholmi kastélyt jelentősen megnövelték a korban. A király két további kastélyt építtetett feleségének.
Családja
János 1562-ben vette feleségül Jagelló Katalin lengyel és litván hercegnőt, akitől három gyermeke született:
- Izabella (1564-1566) svéd hercegnő
- III. Zsigmond (1566. június 20. – 1632. április 30.), Svédország és Lengyelország királya
- Anna (1568. május 7. – 1625. február 26.) svéd hercegnő
Második házasságából Gunilla Bielkével (1568–1597) egy fia született:
- János, Östergötland hercege (1589. április 18. – 1618. március 5.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann III. (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó: XIV. Erik |
Következő uralkodó: Zsigmond |