François Quesnay
| François Quesnay | |
 | |
| Született | 1694. június 4. Méré |
| Elhunyt | 1774. december 16. (80 évesen) Versailles |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása | orvos, közgazdász, enciklopédista |
| Kitüntetései | a Royal Society tagja (1752. május 28.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz François Quesnay témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
François Quesnay (ejtsd: Franszoá Kené vagy Kizni) (Méré, 1694. június 4. – Versailles, 1774. december 16.) a fiziokratizmus megteremtője. Eredetileg Madame de Pompadour és XV. Lajos francia király orvosa.
Élete
Parasztcsalád 8. gyermekeként született. 11 évesen tanult meg írni-olvasni. Párizsban vésnökinas, majd kórházi rajzoló lett. Szabadidejében sebészetet tanult.
23 évesen orvosi diplomát szerzett. Szakmai hírnevét 1749-ben Madame de Pompadour háziorvosaként alapozta meg. Később XV. Lajost is kezelte.
Idős korában dolgozta ki a fiziokratizmus elméletét.[1]
Elmélete
Boisguilbert szellemiségére emlékeztetően a természetes rend koncepciójára támaszkodva azt hirdette, hogy az egyéni érdekeik által motivált és azokat szabadon érvényre juttató aktorok viselkedése – a felvilágosult uralkodó által biztosított konszolidált monarchikus keretek között – összességében rendezetten (önszabályozó módon) működő és prosperáló gazdaságot eredményez.
Gazdag szakirodalmi munkásságából kiemelkedik a többféle változatban, 1758-59-ben és 1766-ban megjelent „Tableau économique”, amely Cantillon körkörös ábrázolására emlékeztető módon mutatja be egy gazdasági év jövedelem- és termékáramlását. A mezőgazdaság felvirágoztatásában látja a nemzetgazdaság fejlődésének zálogát, továbbá – mint Cantillon – a termelési folyamatban betöltött szerepük alapján (mintegy a gazdaság „szerveiként”) azonosítja a társadalom osztályait.[2]
Quesnay társadalmat három osztályra osztotta:
- a termelők osztálya, amely a mezőgazdaságban dolgozókat foglalja magában;
- a földesurak osztálya, amely magában foglalja a földesurakon kívül a papságot, a nemességet, a királyi udvartartást és a hivatalnokokat is;
- a terméketlen osztály, ahová az ipari bérmunkások, kézművesek és az ipari tőkések tartoznak.
A fiziokratizmus szerint ugyanis az iparban nem keletkezik "tiszta termék", az ipar csak a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel és nem teremt új értéket. Quesnay az angol Harveynek a vérkeringés orvostudományi felfedezése nyomán alkotta meg a gazdasági élet "vérkeringését" modellező művét a "Tableau économique"-t, a Gazdasági táblázatot. Ebben az egyszerű újratermelést mutatja be a pénz és az áruk ellentétes áramlásán keresztül. Nála a tőke körforgását, mint a testben a vérkeringést a szív, a földesurak kiadásai indítják el. A modellben Quesnay azt igyekszik bebizonyítani, hogy az újratermelés csak egyenlő értékek cseréje révén mehet végbe, s az értéktöbblet realizálásához nincs szükség külkereskedelemre, hisz az a mezőgazdaságban keletkezik csak. (Támadja a merkantilizmust.) A modellben levő ellentmondást már az egyik fiziokrata (Bodeau) is felfedezte, aki szerint a terméketlen osztály (ipar) termékeinek egy részét saját maga fogyasztja el, ezért a másik osztályoknak átadott termékmennyiséget értéke fölött kell elidegenítenie.
Hatása
Quesnay körül tanítványok, követők népes tábora verbuválódott, akik „Économistes” (közgazdászok) néven gyakorlatilag a politikai gazdaságtan első iskoláját alkották. A jövedelmek körforgásszerű áramlásáról szóló elmélete és Tableau Economique-ja, amelyet egyfajta input-output táblának tekinthetünk, a makroökonómiai kategóriákkal dolgozó mai közgazdászok számára sokkal relevánsabbnak tűnik, mint az Adam Smithből kiinduló klasszikus politikai gazdaságtan bármely része.[2]
Művei
- Tableau économique (1756)
- Maximes générales du gouvernement économique (Páris, 1758)
- Oeuvres économiques et philosophiques de Quesnay (M.-Frankfurt, 1888, kiadta Oncken A.)
Magyarul megjelent művei
- Quesnay – Turgot munkáiból; ford., bev. Fenyvessy Adolf; Pallas Ny., Budapest, 1887 (Nemzetgazdasági írók tára)
Jegyzetek
Források
- Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976
- A. V. Anyikin: Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó, 1978
