Ugrás a tartalomhoz

Erdélyi Magyar Szó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Erdélyi Magyar Szó
OrszágRománia
Megszűnt1940. június
Nyelvmagyar

Erdélyi Magyar Szó politikai hetilap Kolozsvárt 1939 júniusa és 1940 júniusa között, Szabó Árpád szerkesztésében, Bányai László irányítása alatt.

Irányvonala, munkatársai

A királyi diktatúra körülményei között a feloszlatott MADOSZ politikai vonalát követte: harcolt a demokratikus rendszer megteremtéséért, a román-magyar testvériség gondolatának tudatosításáért, a dolgozók jogaiért és a nemzetiségi elnyomás ellen. Rendszeresen közölt irodalmi anyagot a haladó magyar íróktól. Belső munkatársai között volt Méliusz József és Vincze János, dolgozott a lapban Balogh Edgár, Csehi Gyula, Gáll Ernő, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nonn György, Kovács Katona Jenő, Nagy István.

Az irodalomból sok Petőfi-verset közöl, és közvetíti az olvasókhoz József Attila, Illyés Gyula és Móricz Zsigmond írásait. A szerkesztőség megrendezte a Népi Toll Versenyét. Itt indult el írói útjára Bonczos István, itt közölte első írását Kovács István, a későbbi munkás-emlékíró. A lap szervezte meg 1939. december 31-én az erdélyi magyar munkások, parasztok és értelmiségiek népi találkozóját, vállalva és átmentve a vásárhelyi találkozó demokratikus tételeit olyan viszonyok közt, amikor a fasizmus előre törése miatt a fiatal értelmiség s az írók egy része elkerülte az együttműködést a dolgozók radikális képviseletével.

Az Erdélyi Magyar Szó szellemi irányát az 1. szám vezércikke így fogalmazta meg: "Erdély a magyar népi műveltség s a vele egy tőből fakadó magyar szabadságtudat átmentője századokon át, a nyugati haladó gondolat őrállomása, de bástya a nyugat felől jövő hatalmi törekvésekkel szemben. Erdély az ébredő román nemzeti öntudat és egység bölcsője is s az erdélyi magyar haladó szellem már a reformáció hajnalán segítő társa annak. Az erdélyi közös népi sorstudat ma sem tehet mást, mint termékeny kölcsönhatással éleszteni egymásban az együvétartozás, a közös ellenállás tudatát minden újabb megpróbáltatással szemben. Az egymásra utalt kis népek közötti ellentétek kiélezése helyett úttörővé válni a közös kibontakozáshoz."

Források

További információk

  • Bányai László: Közös sors – testvéri hagyományok. 1973. 306-309.
  • Málnási Ferenc: Az Erdélyi Magyar Szó egy esztendeje. Korunk, 1978/12.