Csonoplya
| Csonoplya (Чонопља / Čonoplja) | |
 | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1399 |
| Polgármester | Željko Sekulić |
| Jegyző | Mirko Dražić |
| Irányítószám | 25210 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3426 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 101 m |
| Terület | 73,9 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 48″, k. h. 19° 15′ 07″45.813300°N 19.251900°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 48″, k. h. 19° 15′ 07″45.813300°N 19.251900°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csonoplya témájú médiaállományokat. | |
Csonoplya (szerbül Чонопља / Čonoplja, németül Tschonopel) település Szerbiában, Bácskában, Zombor községben.
Fekvése
Zombortól 12 km-re keletre, Nemesmilitics és Kerény közt fekvő település.
Története
Csonoplya nevét 1399-ben említették először Csomoklya néven.
A török időkben Chamokla néven, később pedig Csomokla, Csomoklia, Csomoklya, Csonopla, Szentfalva neveken említették.
1399-ben a Czobor család birtokaként a bácsi káptalan határjárásában merült fel először a neve.
1447-ben a bácsi káptalantól Pakai Balázs kapta meg a birtokot, mely előtte Péter vajda özvegyéé volt.
1479-ben Régi László leánya, Katalin és férje, Dénesfalvi Erdélyi Vitális a bácsi káptalan előtt 600 arany forintért Matucsinai Zsigmondnak adták el a birtokot.
1484-ben részben a Kisvárdaiaké volt, majd 1487-ben az Erdélyi család, valamint a Tamásfalvi Csukat család és az Ordódi család is jogot tartott a birtokra.
1496-ban az Erdélyi Vitális, Révai László és Vassadi Benedek birtoka volt a település.
1503-ban a Lévai Chech család birtoka volt, akitől Haraszti Ferenc kapta zálogba, aki 1506-ban a lekötött birtokokat Lévai Chech fiának, Vajdafi Zsigmondnak adta vissza.
1508-ban Haraszti Ferencet zálog címén Lévai Zsigmond összes birtokaiba bevezették.
1512-ben még a Révai családnak is volt itt birtoka. 1515-ben pedig az Aranyáni Révaiaknak is volt birtokrészük itt.
1515-ben Révai László halála után a királytól Révai László gyermekei nyertek új adományt Csomakla és Gyula pusztákra.
Az 1520. évi és az 1521. évi Bodrog vármegyei dézsmajegyzék is felemlíti Chomoklayát.
1560-ban, a török idők kezdetén, még a Lévai Chech család várához tartozott, de 1580–1581-ben már a zombori hász-birtokok (szultáni birtok) között szerepelt.
1721-ben csak pusztaként tartották számon, és 1747-ben is 42 magyar és bunyevác lakó található területén. 1747-ben telepítették újra leszerelt zombori bunyevác határőrök.[2] 1786-ban Elzász-Lotaringia területéről és Koblenz vidékéről származó németeket (dunai svábokat), akiknek 119 házat emeltek.[3] 1752-ben 24 család lakott a faluban, 23 bunyevác és egy magyar, Illés Miklós, aki Redl Ferenc 1752-es telepítési programja szerint elsőként érkezett a faluba.[4]
A 19. század közepére már népes és gazdag falu lett. 1840-ben szabókból és takácsokból álló iparos céhei kaptak itt szabadalmat. A település a királyi kamara birtoka volt.
Az osztrák-magyar kiegyezés után, a megyerendezést követően a 20. század első két évtizedéig, a trianoni békeszerződésig, a Magyar Királyság Bács-Bodrog vármegyéjének Zombori járásához tartozott.
A vasút megnyitása 1906. december 21-én nagyban hozzájárult a falu gazdasági életének fejlődéséhez.
1910-ben 4539 lakosából 1592 magyar, 2240 német, 697 bunyevác volt.
A két háború között, az első Jugoszlávia idején kiegyenlített lélekszámban, békességben éltek együtt a falu háromnyelvű lakosai. 1940-ben 4879 ember élt Csonoplyán, etnikai hovatartozás szerint 2597 (53,23%) német, 1442 (29,56%) magyar, 721 (14,78%) horvát, 38 (0,78%) zsidó, 38 (0,78%) szerb, 2 (0,04%) szlovák, 2 (0,04%) orosz, 1 (0,02%) román, 3 (0,06%) egyéb szláv és 15 (0,31%) egyéb, nem szláv lakos volt.
1944. végén elmenekítették vagy elpusztították a település német lakosait. 1945. tavaszán a község köztiszteletben álló plébánosát, Haug Antal (1890–1945) főtisztelendő urat is letartóztatták, és a szávaszentdemeteri börtönbe/táborba hurcolták, napokig ütötték, verték, éheztették. Egyesek szerint agyonverték, mások szerint nem adtak neki enni, és nyolc napig tartó éheztetés után meghalt. A németek helyére a második világháború utáni években több mint 3000 boszniai szerb érkezett a településre, Slunj, Vrginmost és Cazin vidékéről. Megfogyatkoztak a magyarok is, és ma már a falu lakossága szerb többségű.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5733 | 5633 | 5546 | 5109 | 4749 | 4432 | 4359[5] | 3426[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 3093 | 70,95 |
| Magyarok | 668 | 15,32 |
| Jugoszlávok | 160 | 3,67 |
| Horvátok | 129 | 2,95 |
| Bunyevácok | 113 | 2,59 |
| Németek | 22 | 0,50 |
| Montenegróiak | 18 | 0,41 |
| Cigányok | 14 | 0,32 |
| Románok | 5 | 0,11 |
| Macedónok | 5 | 0,11 |
| Szlovákok | 3 | 0,06 |
| Muzulmánok | 2 | 0,04 |
| Ruszinok | 1 | 0,02 |
| Oroszok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[6] |
Nevezetességek
- A Mindenszentek római katolikus templom, egy régi paticsfalú templom helyén épült 1819-ben
- A Kálvária a Telecskai-dombok lábánál, 1878-ban épült, s Bácska legszebb kálváriája a 14 stációval és a szoborral
- Az 1894-ben, Sarlós Boldogasszony tiszteletére, Csonoplya és Nemesmilitics közt emelt, kéttornyú fogadalmi kápolna, búcsújáróhely. Nagyobb Mária-ünnepeken magyar, bunyevác és német prédikációkat tartottak ott; a kápolna mögött van a szentkút (Vodica), ami korábban nyitott volt, az 1940-es években szivattyút szereltek rá. 1947-ben súlyosan megrongálták. 1957-ben Raible Ference plébános közadakozásból és magánvagyona egy részéből felújította a kápolnát. Azóta ismét szentmisét tartanak, Sarlós Boldogasszonykor pedig búcsút.[7]
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Szlávics Károly: Csonoplya újratelepítése. Bácsország, 2009/2. (49. szám) 56. oldal.
- ↑ Gemeinde Tschonopel, Nürnberg, 1989. 15. oldal.
- ↑ Szlávics Károly: Csonoplya újratelepítése. Bácsország, 2009/2. (49. szám) 57. oldal.
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
- ↑ Szlávics Károly: A csonoplyai szentkút. Bácsország, 2011/3 (58. szám) 110. oldal.
Források
- Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország monográfia – Szerkesztő: Borovszky Samu – Iványi István: Bács-Bodrog vármegye községei – Csonoplya 71–72. o. – In: Bács-Bodrog vármegye I. – Országos Monográfia Társaság, Budapest, 1909. – Hozzáférés ideje: 2012. október 27. 23:30.
- Csonoplya – In: Magyar katolikus lexikon főszerkesztő: Diós István]; [szerkesztő: Viczián János] – Szent István Társulat, Budapest, 1993–2010. – Hozzáférés ideje: 2012. október 27. 23:30.
- Szöllősy Vágó László: Egy kis falu a századok forgatagában: Csonoplya Archiválva 2020. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben – Vajdasági Magyar Digitális Adattár, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet – Hozzáférés ideje: 2012. október 27. 22:30.
Irodalom
- Szlávnics Károly: A csonoplyai temető, Néprajzi írások 1., A jó Isten dicsőségére, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Újvidék, 2000.
