Begaszentgyörgy
Bégaszentgyörgy (szerbül Žitište, régi szerb nevén Sveti-Jurat, Begej Sveti Đurađ, németül Sankt Georgen vagy Sankt Georgen an der Bega, románul Sângeorgiu de Bega, Jitište, magyarul a 19. század végéig Szentgyörgy) községközpont a szerbiai Vajdaság Közép-bánsági körzetében, Nagybecskerektől északkeletre. 1910-ben a falu 2814 lelket számlált (ebből 1454 német, 1034 szerb és 214 magyar), az 1991-es népszámlálás adatai szerint a 3074 lakos 85%-a szerb volt.
Történelem
A Temes–Béga-síkon, a Béga-csatorna bal partján fekvő, sakktáblás elrendezésű település első írásos említését 1319-ből ismerjük, amikor Károly Róbert a Kartal nembeli Kartali Tamásnak és Etelének adományozta a Zenthgyurgh nevű falut. A 18. században szerbek és románok, majd 1781-ben németek telepedtek le Bégaszentgyörgyön. 1919-ig Magyarországhoz, Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. A község szülötte volt Szentgyörgyi István (1881–1938) szobrász.
1947-ig a település neve Senđurađ сенђурађ, azaz Szentgyörgy.
A Bégaszentgyörgy központú, több mint 20 ezer lakosú község mai társközségei: Alsóittabé, Bégatárnok, Csősztelek, Felsőittabé, Katalinfalva, Pálmajor, Párdány, Szőlősudvarnok, Torontáltorda, Törzsudvarnok.
Forrás
- Béga-Szent-György, in: A Pallas nagy lexikona
- Bégaszentgyörgy, in: Magyar nagylexikon, III. kötet, Budapest, Akadémiai, 1994, 466.
- Bégaszentgyörgy, in: Magyar helységnév-azonosító szótár, Lelkes György szerk., Baja, Talma, 1998, 107.
- Hajdú-Moharos József, Magyar településtár, Budapest, Kárpát–Pannon, 2000, 284.