Hella Haasse
| Hella Haasse | |
 | |
| 2007-ben | |
| Született | Hélène Serafia Haasse 1918. február 2. Jakarta, Holland Kelet-India |
| Elhunyt | 2011. szeptember 29. (93 évesen) Amszterdam,  Hollandia |
| Állampolgársága | holland[1] |
| Nemzetisége | holland |
| Szülei | W.H. van Eemlandt |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Amszterdami Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | betegség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hella Haasse témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hélène "Hella" Serafia Haasse (Jakarta, 1918. február 2. – Amszterdam, 2011. szeptember 29.)[2] holland író, akit gyakran a holland irodalom "Grande Dame"-jeként is emlegetnek,[3] akinek Oeroeg (1948) című regénye alapvető fontosságú volt a holland iskolások generációi számára.[4] Nemzetközileg is elismert magnum opusa a Heren van de Thee, angol fordításban The Tea Lords.[5] 1988-ban Haasse-t választották a holland királynővel 50. születésnapja alkalmából készített interjúra, és az ünnepelt holland író, Adriaan van Dis[6] „a szerzők királynőjének” nevezte.[7]
Haasse rendelkezik az első holland digitális online múzeummal, amelyet egy szerző életének és munkásságának szenteltek. A múzeumot 2008-ban nyitották meg, 90. születésnapján.[8]
Egy kisbolygót róla neveztek el.[9]
Fiatalkora és tanulmányai
[szerkesztés]Hélène Serafia Haasse 1918. február 2-án született Bataviában (ma Jakarta), a Holland Kelet-India (Indonézia) fővárosában. Willem Hendrik Haasse (1889–1955) köztisztviselő és író, valamint Katharina Diehm Winzenhöhler (1893–1983) koncertzongoraművész lánya volt.[10] Volt egy testvére, Wim, aki 1921-ben született.[11] A Haasse család nem volt túl vallásos.[12]
Haasse első születésnapja előtt a család Batáviából Buitenzorgba (Bogor) költözött, mert édesanyja egészségének jót tenne az enyhébb éghajlat.[10] 1920-ban a család a hollandiai Rotterdamba költözött, ahol apja ideiglenes munkát kapott a városházán.[13] 1922-ben a család visszaköltözött Indiába, Soerabaja-ba (Surabaya). Haasse itt járt óvodába, majd katolikus általános iskolába, mert ez volt a legközelebbi iskola.[12][14] Amikor édesanyja megbetegedett, és egy davosi szanatóriumba ment, Haasset először anyai nagyszüleihez küldték Heemstede-be, majd apai nagyszüleihez Baarnba, később pedig egy baarni bentlakásos iskolában maradt. 1928-ban az anyja felépült, és az összes családtag visszaköltözött Indiába Bandoengbe (Bandung).[15]
1930-ban a Haasse család ismét Buitenzorgba költözött,[16] majd egy évvel később ismét Bataviába. Itt a Bataviaas Lyceum középiskolába járt, ahol Haasse az Elcee irodalmi klub aktív tagja lett.[17] 1935-ben a család Hollandiába látogatott, ahol tudomást szerzett a holland és a kelet-indiai társadalom közötti különbségekről.[18] Haasse 1938-ban végzett a Líceumban.[19]
Haasse ezután Hollandiába költözött, hogy hollandul tanuljon. Ezt a tervét gyorsan feladta, és skandináv nyelvet és irodalmat tanult az Amszterdami Egyetemen.[20] Amszterdamban csatlakozott egy diákszínjátszó csoporthoz, és megismerkedett leendő férjével, Jan van Lelyvelddel, aki 1940-ben meghívta a Propria Cures[21] szatirikus magazin szerkesztőjének.[22]
Holland kelet-indiai irodalom
[szerkesztés]
Irodalmi munkásságának fontos szegmense a holland indiai irodalom. Debütáló regénye, az Oeroeg (1948) Holland Kelet-Indiában játszódik, ahol Haasse született és élt élete első 20 évének nagy részében. Még több önéletrajzi szöveg és könyv a kelet-indiai életéről továbbra is fontos szerepet játszottak munkásságában: Krassen op een rots (1970) és utolsó regénye, a Sleuteloog (2002), amelyben ugyanaz a téma, mint az Oeroeg-ban: lehetséges-e barátság egy holland gyarmati és egy indonéz gyerek között, és valóban megértik-e egymást?
Az Oeroeg-et jól fogadták, és gyakran újranyomták, de tapasztalt némi vitát a régebbi szerző, Tjalie Robinson[23] kritikai fogadtatása miatt. Az indo (eurázsiai) Tjalie Robinson rámutatott, miért nem találta hitelesnek a történet szereplőit. Sőt, mivel maga Tjalie Robinson akkoriban még a Holland Kelet-Indiában élt, és a hollandok és indonézek közötti testvériség reményében és azon munkálkodott, éles kritikája a könyv defetista jellege ellen irányult.[24][25]
A könyv alapján készült Oeroeg című filmet[26] 1993-ban mutatták be.[27]
Nemzetközileg elismert Heren van de Thee című műve egy gyarmati történelmi regény, amely a 19. és 20. századi Holland Kelet-Indiában játszódik, a könyvben szereplő teaültetvény-tulajdonosok örököseinek és rokoni kapcsolatainak családi archívuma alapján.[28]
Díjai
[szerkesztés]Nagy kereskedelmi sikerét és kritikai elismerését tükrözi az évek során kiosztott számos díj. Első regényéért 1948-ban, valamint utolsó regényéért 2003-ban díjat nyert. Egész addigi életművéért rangos díjak közé tartozik a Constantijn Huygens-díj 1981-ben és a P. C. Hooft-díj 1984-ben. "Annie Romein-díj" és a "Dirk Martens-díj". Kétszer elnyerte az NS Közönségdíját is, és ő az egyetlen szerző, aki háromszor írta meg a tekintélyes "Boekenweekgeschenk" című kiadványt, 1948-ban, 1959-ben és 1994-ben.[29]
Nemzetközi elismerése
[szerkesztés]
Haasse sok évig élt Franciaországban (1981–1990), és munkáinak nagy részét lefordították franciára. Az „Académie Française” 1984-ben Haasse-t a Diplôme de médaille Argent oklevéllel tüntette ki. A következő évben előadást tartott a gyarmati irodalomról a Dakari Egyetemen. 2000-ben megkapta az Officier dans l’Ordre de la Légion d'Honneur kitüntetést.
Haasse 1988-ban az Utrechti Egyetemen, 1995-ben pedig a Belga Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett tiszteletbeli irodalmi doktori címet. 1987-ben már tiszteletbeli tagságot kapott a Belga Királyi Irodalmi Akadémián (Belgische Koninklijke Academie voor Nederlandse Taal- en Letterkunde) Gentben.
A chilei oktatási minisztérium („El Ministerio de Education de Chile”) 1996-ban „a kultúrához való egyetemes hozzájárulásáért” díjjal tüntette ki.
1989-ben Boston városa „Bostoni Elismerési Oklevelet” (Boston Certificate of Recognition) adományozott neki az In a Dark Wood Wandering című könyvéért: „A Boston városának és lakóinak nyújtott kiemelkedő hozzájárulása elismeréseként és elismeréseként.”
1992-ben Haasse részt vett az IKAPI „Nemzetközi Könyvvásár” megnyitóján Jakartában. Ez volt az utolsó alkalom, amikor meglátogatta szülőhelyét, Jávát, és abban az évben, amikor megjelent a holland indiai irodalmi remekmű, a Heren van de Thee.
Művei
[szerkesztés]- Oeroeg - 1948 (translated into English as The Black Lake, 2013)
- Het woud der verwachting – 1949 (translated into English as In a dark wood wandering, 1989)
- De verborgen bron – The hidden source (1950)
- De scharlaken stad – 1952 (translated into English as The scarlet city. A novel of 16th-century Italy, 1952)
- De ingewijden – The incrowd (1957)
- Cider voor arme mensen – Cider for poor people (1960)
- Een nieuwer testament – A newer testament (1966, translated as Threshold of fire. A novel of fifth century Rome, 1993)
- De tuinen van Bomarzo – The gardens of Bomarzo (1968)
- Huurders en onderhuurders – Tenants and Undertenants (1971)
- De Meester van de Neerdaling – The Master of Descent (1973)
- Een gevaarlijke verhouding of Daal-en-Bergse brieven – A dangerous affair or Daal-en-Bergish letters (1976)
- Mevrouw Bentinck – Mrs. Bentinck (1978, 1982 and 1990)
- Charlotte Sophie Bentinck (1978 and 1996)
- De wegen der verbeelding – The roads of imagination (1983)
- Een vreemdelinge in Den Haag – 1984 (translated into English as A stranger in The Hague. The letters of Queen Sophie of the Netherlands to Lady Malet, 1842–1877, 1989)
- Berichten van het Blauwe Huis – Messages from the blue house (1986)
- Schaduwbeeld of Het geheim van Appeltern (1989) – Shadow picture or the Secret of Appeltern
- Heren van de thee – The Lords of Tea (1992) (translated into English by Ina Rilke as The Tea Lords, 2010. )
- Een handvol achtergrond, 'Parang Sawat' - A handful of background, 'Parang Sawat' (1993, translated into English as Forever a stranger and other stories, including Oeroeg, 1996)
- Transit (1994)
- 1995 – Overeenkomstig en onvergelijkbaar
- 1996 – Toen ik schoolging
- 1996 – Ogenblikken in Valois (essays)
- 1996 – Uitgesproken opgeschreven. Essays over achttiende-eeuwse vrouwen, een bosgezicht, verlichte geesten, vorstenlot, satire, de pers en Vestdijks avondrood
- 1997 – Zwanen schieten
- 2000 – Lezen achter de letters (essays)
- 2000 – Fenrir: een lang weekend in de Ardennen
- 2002 – Sleuteloog, (won Dutch prize: NS-Publieksprijs 2003)
- 2003 – Het dieptelood van de herinnering (autobiographical)
- 2004 – Oeroeg – een begin (facsimile-edition on the occasion of Dutch prize: Prijs der Nederlandse Letteren)
- 2005 – Over en weer (stories)
- 2006 – Het tuinhuis (stories)
- 2006 – Een kruik uit Arelate (available as podcast[30])
- 2007 – Sterrenjacht (1950 Het Parool publication)
- 2007 – De handboog der verbeelding (Interviews)
- 2008 – Uitzicht
- 2011 - Lidah boeaja (reeks Literaire Juweeltjes)
- 2012 - Maanlicht
- 2016 - Irundina (postumusz kiadás, Sylvia Weve illusztrációival; 1984-ben már megjelent gyűjteményben)
Magyarul megjelent
[szerkesztés]- Urug (Oeroeg) – Magvető, Budapest, 1994 · ISBN 9631412237 · Fordította: Gera Judit
- Átutazóban (Transit) – Pont, Budapest, 1987 · ISBN 9638336935 · Fordította: Csikós-Vargha Hedvig
További információk
[szerkesztés]- Hella Haasse az IMDb-n
- A virtual museum dedicated to Hella Haasse in 2007 by her publisher, Querido[20]
- The Guardian and Observer Online Book Review Evans, Julian The Tea Lords by Hella S Haasse – review (The Guardian, Saturday 4 December 2010)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://web.archive.org/web/20170323060014/http://jeugdliteratuur.org/auteurs/hella-s-haasse
- ↑ Notice of death if Hella Haasse[halott link] (in Dutch)
- ↑ „Hella Haasse: Grande Dame van de literatuur”, de Volkskrant (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
- ↑ Bockma, Harmen. „Schrijfster Hella Haasse overleden”, de Volkskrant, 2011. szeptember 30. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
- ↑ Evans, Julian The Tea Lords by Hella S Haasse – review (The Guardian, Saturday 4 December 2010)The Guardian and Observer Online Book Review
- ↑ Adriaan van Dis (Bergen aan Zee, 1946. december 16.) holland író.
- ↑ Official Online Hella Haasse Museum.. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
- ↑ Official Online Hella Haasse Museum.. [2011. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
- ↑ Official Online Hella Haasse Museum.. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
- ↑ a b Geboorte Hella Archiválva 2014. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Geboorte broer Wim Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ a b Hella naar de lagere school Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Van Buitenzorg naar Rotterdam Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Van Rotterdam naar Soerabaja Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Van Baarn naar Bandoeng Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Van Bandoeng naar Buitenzorg Archiválva 2012. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Naar het lyceum in Batavia Archiválva 2014. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Met verlof naar Nederland Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Hella doet eindexamen Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ a b Overtocht naar Nederland Archiválva 2013. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ A Propria Cures (latinul „Vigyázz a saját dolgodra”) egy holland szatirikus diákújság, amely kéthetente jelenik meg Amszterdamban. 1890-ben alapították, és az egyik legrégebbi diákújság Hollandiában. Elsősorban a holland irodalommal, médiával és politikával foglalkozik. A Propria Cures megalakulása óta a szabadgondolkodók, a bohémek és a feltörekvő tehetségek fóruma.
- ↑ Hella leert Jan van Lelyveld kennen Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Hella Haasse Museum. Retrieved on 26 January 2014.
- ↑ Az indo (eurázsiai) értelmiségi és író, Jan Boon (Nijmegen, 1911. január 10. – Hága, 1974. április 22.) fő álneve Tjalie Robinson, más néven Vincent Mahieu.
- ↑ Tong Tong Foundation memorial 2011[halott link]
- ↑ Siem Boon website. Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Oeroeg (film)
- ↑ Official Online Hella Haasse Museum.. [2010. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
- ↑ Evans, Julian The Tea Lords by Hella S Haasse – review (The Guardian, Saturday 4 December 2010) See: The Guardian and Observer Online Book Review.
- ↑ Hollandiában a Boekenweek (angolul: Book Week) egy tíznapos évenkénti "hét", amelyet a holland irodalomnak szentelnek. 1932 óta minden évben márciusban tartják. Minden Boekenweek-nek van egy témája, kezdetét a Boekenbal (könyvbál) jelzi, amelyen írók és kiadók vesznek részt. A Boekenweek ideje alatt országszerte rendezvényeket tartanak, például könyvdedikálásokat, irodalmi fesztiválokat és vitákat.
- ↑ Download on Radioboek Archiválva 2008. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hella Haasse című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
