Szeleukeia
| Szeleukeia | |
 | |
| Alapítás | i. e. 305 |
| Megszűnés | 165 |
| Terület | 5,6 km² |
| Elhelyezkedése | |
 Szeleukeia
Pozíció Irak térképén
| |
 é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222°N 44.517222°EKoordináták: é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222°N 44.517222°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleukeia témájú médiaállományokat. | |
Szeleukeia (görög Σελεύκεια, egyes magyar szövegekben Szeleukia, latinosan Seleucia) jelentős város volt Mezopotámiában a Szeleukida, pártus és szászánida birodalmak idején, a Tigris folyónál Ktésziphónnal szemben, a mai Irak Bagdad kormányzóságában .
Neve
[szerkesztés]Nevét Szeleukosz Nikatórról, az első szeleukida uralkodóról kapta, aki Kr. e. 305-ben megnagyobbíttatta a város helyén korábban is létezett települést, és a székhelyévé tette. Több azonos nevű város közül a legnagyobb volt. Ezektől néha "a Tigrisnél lévő Szeleukeia" néven különböztették meg.
A nesztoriánus egyház zsinati szövegei Szalík (szír nyelven ܣܠܝܩ), vagy néha Máhozé (ܡܚܘܙ̈ܐ) néven emlegetik Szeleukeia-Ktésziphónt. A szászánidák a keleti várost Ver-Ardasírnak nevezték, az arabok Bahuraszírnak.
Története
[szerkesztés]A szeleukidák idején
[szerkesztés]Szeleukeiát 305 körül alapították. A pontos dátum nem bizonyított, 302 és 307 közt több évszám is felmerült. Alapítás alatt a már korábban ezen a helyen álló város megnagyobbítását és fővárossá emelését értjük. Az alapító Szeleukosz Nikatór egyike volt a Diadokhoszoknak, azaz Nagy Sándor azon hadvezéreinek, akik a király halála után a meghódított területeket felosztva uralkodókká váltak. Szeleukosz nem sokkal később Antiokheiaába (a mai Szíria északi részébe) tette át a székhelyét, de Szeleukeia addigra már jelentős kereskedelmi, kulturális és regionális központtá vált. Görögök, szírek és zsidók lakták.[1]
A város azon a helyen állt, ahol a Tigris találkozott a folyót az Eufrátesszel összekötő jelentős csatornával és így Szeleukeia mindkét nagy vízút kereskedelmébe bekapcsolódhatott. A Kr. e. 3. és 2. században a nagy hellenisztikus városok egyike volt. Alexandriához volt mérhető, és nagyobb lehetett Antiokheiánál is. Városfalai az ásatásokból kiolvashatóan legalább 550 hektárt kerítettek körbe. Ennek alapján a lélekszáma kezdetben több, mint százezres lehetett, és később még nagyobb. Agglomerációjával együtt félmilliós lélekszámú lehetett.
Polübiosz a peligánesz szót használja Szeleukeia vezetőire, ami makedón gyarmatra utal. Pauszaniasz[2] feljegyzi, hogy Szeleukosz babiloniakat is letelepített itt. Az ásatások megerősítik, hogy a városnak jelentős nem görög kultúrájú népessége volt.
Kr. e. 141-ben az I. Mithridatész vezette Pártia elfoglalta a várost, és Szeleukeia a birodalmuk nyugati fővárosa lett. Tacitus leírása szerint Szeleukeia még a pártus uralom alatt is hellenisztikus város maradt. Ókori szövege állítása szerint 600 ezer lakója volt, és 300 fős szenátus irányította. A nyugati világ egyik legnagyobb városa volt: csak Róma, Alexandria, és esetleg Antiokheia lehetett népesebb.
Kr. e. 55-ben sorsdöntő csatát vívott Szeleukeia közelében az Aulus Gabinius római vezér, Szíria kormányzója által is támogatott pártus uralkodó, III. Mithridatész és a korábban trónfosztott II. Orodész. Az uralkodót legyőzték, és ismét Orodész lett a király.
Kr. e. 41-ben mintegy ötezer babilóniai zsidót mészároltak le Szeleukeiában (Josephus, Ant. xviii. 9, § 9).[3]
117-ben mezopotámiai hódítása közben Traianus római császár felégette Szeleukeiát. A következő évben azonban utóda, Hadrianus visszadta a várost a pártusoknak. A város ekkor pártus stílusban épült újjá. Avidius Cassius római hadvezér 165-ben teljesen leromboltatta a várost.[4]
A szászánidák idején
[szerkesztés]Több, mint hatvan évvel később I. Ardasír az Újperzsa Birodalom alapítója új várost építtetett a folyónál, Veh-Ardasír néven. Erről sokáig azt hitték, hogy Szeleukeia helyén épült, de olasz ásatások azt tárták fel, hogy nem az egykori Szeleukia vagy Ktészifón volt a helyszín.
Az első századtól Mezopotámiában már voltak keresztény templomok, és az új Szeleukeia a 3. és 4. században jelentős keresztény központ volt.
.png)
A keresztényeket gyakran üldözték, I. Jazdagird uralkodásáig (399-421), aki vallásbékét hirdetett, majd uralkodása utolsó éveiben visszatért a keresztényüldözéshez.
A régészeti leletek tükrében
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Richard Talbert, Barrington Atlas of the Greek and Roman World, (ISBN 0-691-03169-X), p. 91.
- Oxford Classical Dictionary s. v.
- L.T. Doty, A Cuneiform Tablet from Tell Umar, Mesopotamia, vol. XIII-XIV, pp. 13–14 and 91-98, 1978–79
- G. Pettinato, Cuneiform Inscriptions Discovered at Seleucia on the Tigris», Mesopotamia, vol. V-VI, pp. 49–66, 1970–71
- A. Invernizzi, Ten Years Research in the al-Mada'in Area. Seleucia and Ctesiphon, Sumer, vol. 32, pp. 167–175, 1976
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- University of Turin excavation web site
- Seleucia on the Tigris, Iraq Archiválva 2012. május 27-i dátummal az Archive.is-en
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Seleucia - LoveToKnow 1911 Archiválva 2008. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ (1,16)
- ↑ [1]
- ↑ 'The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, by Edward Gibbon. [2019. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 14.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Seleucia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.