Ugrás a tartalomhoz

Kerengő (kolostor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Dudva (vitalap | szerkesztései) végezte 2022. szeptember 28., 19:01-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Keresztény vallási épületek kategória eltávolítva; Keresztény templomépítészet kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Kerengő
Certosa di Pavia ún. kis kolostorának kerengője
Certosa di Pavia ún. kis kolostorának kerengője
Építési stílusszakrális építészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerengő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A kerengő rendszerint egy kolostortemplom déli oldalához épült, annak belső kertje felé nyitott, fedett portikuszos, négyszögalaprajzú folyosó. Ebből nyílnak a közös helyiségek, a káptalanterem (capitulum), az ebédlő (refektórium), a hálóterem (dormitorium) vagy a hálófülkék, a konyha, a könyvtár, és esetleg a másolóműhely (scriptorium).

Története

[szerkesztés]

Az első kerengők a középkorban, a bencések monostoraihoz épültek. Funkciója az időjárás viszontagságaitól megvédni a szerzeteseket imasétájuk és általában belső közlekedésük közben.

Építészeti szerkezete

[szerkesztés]

Nyugaton a kerengő fedett részét alacsony mellvéd fizikailag elválasztja a nyitott udvartól, amelyen rendszerint kút is helyet foglalt. Ez lehetővé tette kevesebb fény bejutását, illetve rövidebb oszlopok alkalmazását. A templom kelet-nyugati tengelyre épült, legmagasabb részei észak felől védték a kerengőt a zord téli szelektől. A külső bejáratok az északi fal két végén voltak; a gyakrabban használt a keleti oldalon, míg a nyugatit az ünnepi alkalmakra használták. A nagyterem a keleti oldalon, a templom karzatához minél közelebb, a fűtött közösségi termek mellett épült.

A templom ellenkező oldalán nyílt általában a refektórium, az ebédlő. Annak külső oldalán, gyakran az oszlopsor egyik sarkában volt a mosdóhelyiség. Gyakran kertet alakítottak ki a kerengő által közrezárt, nyitott udvaron, ahol a vízellátáshoz szükséges, földalatti ciszterna is helyet kapott az esővíz összegyűjtésére. A kerengő nem ment ki a divatból a későbbi korokban sem, hiszen a szerzetesek a hálóteremben és az egyéb kiszolgáló helyiségekben szabott tartózkodási idejükön kívül ott foglalatoskodhattak; olvastak, írtak, s általában az északi oldalon foglalt helyet az apátúr széke.

Galéria

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chiostro című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]