Wass János (II. Lajos fia)
| Wass János | |
| Született | 1521 körül Buda |
| Elhunyt | 1580 után Pozsony |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | II. Lajos magyar király és Wass Angelitha komorna |
| Foglalkozása | lantos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wass János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wass János vagy Lanthos János (Buda, 1521 körül – Pozsony, 1580 után)[1] II. Lajos magyar király és Wass Angelitha királynéi komorna házasságon kívüli kapcsolatából született fia. Hivatalosan nem vált a Jagelló-ház elismert tagjává, mert nem törvényesítették sem az apja életében, sem később, így nem nem viselhette jogszerűen a Jagelló családnevet. Létezéséről is csak azért tudunk, mert nagynénje, Jagelló Anna és annak férje, I. (Habsburg) Ferdinánd rendszeres apanázsban részesítette.[2] Önmagát János hercegnek tekintette és nevezte. Kortársai zavarodott elméjűként beszéltek róla.[3]
Élete
Pozsonyi magyar kamarai számadásokból kimutatható, hogy a bécsi királyi udvar I. Ferdinánd és I. Miksa uralkodása idején rendszeresen támogatta „II. Lajos természetes fiát”, ahogy ez szokás volt a nyugat-európai királyi udvarokban a fattyú királyi ivadékokkal. Éppen ennek köszönhetően derült fény a király egykori titkos szerelmi viszonyára, és annak következményére. A tételek között Wass Jánosként és Lanthos Jánosként egyaránt előfordul, utalva egyrészt édesanya családnevére, másrészt krónikási foglalkozására. (Gondoljunk csak kortársa, Tinódi Lantos Sebestyén nevére.)
Háza és földje volt a pozsonyi vár mellett, a királyi vártelken „Edelhof” (nemesi udvar) néven ismert Szeleczky-féle adómentes ház volt,[4] és amikor Salm Encius[5] evangélikus vallású főúr, aki 1552-től kezdve Pozsony grófja és főispánja volt[6] az ingatlanokat erővel el akarta foglalni, a királyhoz fordult oltalomért.[7] Ekkor I. Ferdinánd 1552. március 20-án a következő adománylevelet adta ki II. Lajos természetes fia részére:[8]
- „Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak, Magyarország, Csehország stb. mindenkor dicsőséges királya, Spanyolország infánsa, Ausztria főhercege stb. emlékezetül adjuk, e levelünk tartalmával tudtára adva mindazoknak, akiket illet, hogy mi, egyrészt sok hívünk legalázatosabb kérelmére, melyet Jánosnak – ahogyan ezt ő maga hiszi és mondja –, Lajos király fiának érdekében terjesztettek felségünk elé, másrészt pedig ama királyi bőkezűségünkből és kegyelmességünkből, amellyel a rászorulóknak segíteni szoktunk, úgy határoztunk, hogy a szóban forgó Jánosnak adjuk azt a polgárházat, avagy polgártelkét, amely a mi Pozsony városunk váraljában, a hegy lábánál, a vár és a város között, a mondott várunkhoz vezető út mellett egy magaslaton fekszik, amelyben – mint mondják – ugyanő feleségével és gyermekeivel együtt ez idő szerint állandó lakhelyét tartja, a pozsonyi szőlőhegyen lévő szőlőjével és a telek egyéb tartozékaival együtt, egyúttal valamennyi, mind rendes, mind rendkívüli adónk és szolgáltatásunk, valamint hadiadónk és kamaránk haszna, nemkülönben minden egyéb polgári teher és fizetnivaló alól, ami ugyanazon ház után akár a mi felségünknek, akár a polgárok közösségének jár, nemkülönben ama kilenced szolgáltatása alól, melyet a fentebb említett szőleje után kell megadnia, mindörökre kiemeljük és felmentjük; kiemeljük és mentesítjük jelen adományunk jogerejénél fogva. – Éppen ezért nektek, a mi tisztelendő, tiszteletre méltó és nemes híveinknek, éspedig Thurzó Ferenc nyitrai püspöknek, a mi Magyar Kamaránk elnökének, továbbá ugyanazon Kamaránk többi tanácsosának; hasonlóképpen a fentebb mondott vár grófjának, algrófjának és udvarbírájának és minden egyes tisztségviselőjének, azoknak is, kik ma élnek s az eljövendőknek is, jelen adománylevelünk rendjében a legszigorúbban megparancsoljuk, hogy mostantól fogva a további időkben a szóban forgó Jánost, örököseit és jogutódait a mi fentebb előrebocsátott kegyes kiváltságunk szövegével ellentétben soha, semmiképpen és semmi módon, sem személyükben, sem ingóságaikban, sem bármiféle egyéb javaikban ne merészeljetek és akármiféle más módon ne merészkedjetek akadályozni, megzavarni, illetve kényszeríteni a mi adóink, taksáink és a nekünk járó szolgáltatások – legyenek bár azok akár rendesek, akár rendkívüliek –, rendkívüli hadiadónk és kamarahaszna-adónk megfizetésére; nemkülönben a fentebb leírt helyen lévő, fentebb mondott ház után járó terhek és szolgáltatások teljesítésére; sem pedig az ő fentebb mondott szőleje után járó kilenced megfizetésére. Jelen adománylevelünket átolvasás után vissza kell adni felmutatójának. – Kelt a mi fentebb említett pozsonyi várunkban, március hónap huszadik napján, az Úr ezerötszázötvenkettedik esztendejében, a mi római királyságunk huszonkettedik, egyéb királyságaink huszonhatodik esztendejében.
- P.H.
- Ferdinánd s.k. Oláh Miklós/egri püspök s.k.”
„János herceget”, ahogy önmagát címezte, sohasem törvényesítették, sem apja életében, sem pedig később, így nem használhatta a Jagelló nevet. Személye mégis a Jagelló-ház továbbélését jelenti, hiszen népes családja maradt utána, egyik lánya húsz gyermeket szült.[7] Pozsonyban élt haláláig.
Ősei
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Legközelebbi rokonsági kapcsolat Wass János és Habsburg Miksa között
Jegyzetek
- ↑ Feltételezhetően II. Lajosnak még a házassága előtt, az első szexuális kapcsolatából születhetett. A legkésőbbi, de talán a legkorábbi időpont ezért csak 1521 lehetett, amikor is Mária királyné ez év végén Magyarországra jött, hogy előbb megkoronázzák, majd a következő év elején szentesítsék a házasságát II. Lajossal. A király ekkor 15 éves, így 1521-nél korábbi időpont sokkal kevésbé hihető és reális. A hely a budai udvarhoz való kötődése folytán nagy valószínűséggel a főváros lehetett. Az utolsó eddig ismert kamarai bejegyzése 1580-ból származik, így a halála időpontja ennél korábbra nem tehető. A helye viszont valószínű, hogy az a város, ahol élt, azaz Pozsony.
- ↑ Lásd Kubinyi (1999).
- ↑ Lásd Pallas és Kubinyi (1999).
- ↑ Lásd Tardy (1986: 45).
- ↑ Egino, Eck Graf zu Salm (–1574), Salm Miklós fia.
- ↑ 1548-ban kamarásként kísérte I. Ferdinánd királyt a magyar országgyűlésre, majd lett pozsonyi ispán és Pozsony várának kapitánya, végül haláláig a győri végvidék generálisa: (1560–1574).
- ↑ a b Lásd Takáts (1903: 184).
- ↑ A latin nyelvű oklevél magyar fordítását ismerteti Tardy (1986: 43–45).
Források
- János, II. Lajos magyar király állítólagos törvénytelen fia (7.), In: Bokor József (főszerk.): A Pallas nagy lexikona (magyar nyelven), Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893). Hozzáférés ideje: 2015. március 31.
- Kubinyi András. „Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban. Utódok, örökösök, fattyúk” (magyar nyelven). História 1999 (21), 20–22. o. (Hozzáférés: 2015. március 31.)
- Takáts Sándor. „II. Lajos király fia” (magyar nyelven). Századok 1903 (37), 183–185. o. (Hozzáférés: 2018. március 24.)
- Tardy Lajos: Rémmesék II. Lajos és „természetes” fia körül, In: Tardy Lajos: Kis magyar történetek, Budapest, 40–53, 1986.
