Zách János Ferenc
| Zách János Ferenc | |
 | |
| Született | 1754. június 13. Pest |
| Elhunyt | 1832. szeptember 2. (78 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása | csillagász, geodéta |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (29)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Báró Zách János Ferenc, (Zach János Xavér), (Pest, 1754. június 13.[3] – Párizs, 1832. szeptember 2.[4]) csillagász és geodéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kisbolygót és holdkrátert is elneveztek róla.
Életpályája
Középiskolai tanulmányokat a piaristáknál folytatott, majd Bécsben végezte el a katonai akadémiát. Ezután az osztrák hadseregben szolgált és Joseph Liesganig páter (1719–1799) vezetésével végzett földmérési munkálatokat. Az 1770-es évek második felében a lembergi egyetemre került, a mechanika tanárának. Ott tanított Liesganig is. II. József azonban az egyetemet 1780-ban császári rendelettel megszüntette. Zách ekkor Párizsba utazott. Az ottani csillagvizsgálóban ismerkedett meg Jérôme de Lalande (1732–1807) és Pierre-Simon de Laplace (1749–1827) csillagászokkal. 1783 és 1786 között Londonban házitanító volt, Hans Moritz von Brühl gróf, nagykövet házában. 1786-ban II. Ernő Szász–Gotha–Altenburgi herceg szolgálatába lépett, aki őrnaggyá nevezte ki. (Zách később az ezredesi rangig vitte.) II. Ernő herceg a Gotha városában megépült új Seeberg Csillagvizsgálóba nevezte ki igazgatónak.
1790-ben megfigyelte a Mars oppozícióját, 1802-ben pedig a Merkúr átvonulását figyelte meg a Nap korongja előtt. 1798-ban megalapította az első nemzetközi csillagászati lapot, az Allgemeine geographische Ephemerident, majd 1800-ban a Monatliche Correspondenzét, amelyet Gothában 1813-ig szerkesztett.
Munkássága
Munkásságának kiemelkedő jelentőségű része három nemzetközi folyóiratnak a szerkesztése. Ezek az Allgemeine Geographische Ephemeriden (4 kötet, Gotha, 1798–1799), a Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde (28 kötet, Gotha, 1800–1813, ezt 1807-től Bernhard von Lindenau szerkesztette, és a Correspondance astronomique, geographique, hydrographique et statistique, Genf, 1818–1826, 14 kötet.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagságára 1794-ben választották meg.
Részben a Ceres törpebolygó felfedezőjének számít, bár Zách elsősorban a Mars és a Jupiter közötti térségben a Titius–Bode-szabály által megjósolt hipotetikus bolygót kereste. A kisbolygót végül Zách ösztönzésével Giuseppe Piazzi találta meg 1801. január 1-jén.
Emlékezete
- A 999 Zachia kisbolygó és a Holdon lévő Zach kráter viseli a nevét.
- A 64 Angelina kisbolygó az ő Marseille közelében fölállított csillagvizsgálójának a neve után kapta a nevét.
- Budapesten emléktábla jelzi a szülőházát.
Főbb művei
- Novae et correctae tabulae motuum solis (Gotha, 1797)
- Tabulae speciales aberrationis et nutationis (2 kötet 1806)
A következő folyóiratokat is szerkesztette:
- Correspondance astronomique
- Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde
- Allgemeine geograpische Ephemeriden
Irodalom
- Magyar életrajzi lexikon
- A Pallas nagy lexikona
- Zach Ferenc (Term. Tud. Közlöny 1871)
- Vargha, Magdolna (2005): Franz Xaver von Zach (1754-1832): His Life and Times. Konkoly Obs. Monographs No. 5, Budapest.
Források
- ↑ Members of the American Academy Listed by election year, 1780-1799 (angol nyelven). American Academy of Arts and Sciences
- ↑ Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 188
- ↑ http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/magyar_18-19._sz._csillagaszata/20040422_zach.html
- ↑ http://mek.niif.hu/05400/05454/05454.pdf
