U–867
| U–867 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | IXC/40 típus |
| Pályafutása | |
| Építő | AG Wesser, Bréma |
| Megrendelés | 1941. augusztus 25. |
| Építés kezdete | 1943. február 5. |
| Vízre bocsátás | 1943. augusztus 24. |
| Szolgálatba állítás | 1943. december 12. |
| Szolgálat vége | 1944. szeptember 19. |
| Honi kikötő | Lorient |
| Sorsa | Elsüllyesztették[1] |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
| Hossz | 76,76 m |
| Szélesség | 6,86 m |
| Merülés | 4,67 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
| Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
| Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
| Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (22,55 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
| Legénység | 48-56[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az U–867 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1941. augusztus 25-én. A hajót 1943. december 12-én vették hadrendbe. Egy harci küldetése volt, hajót nem süllyesztett el.[1]
Pályafutása
Az U–867 első járőrútjára Arved von Mühlendahl kapitány parancsnoksága alatt 1944. szeptember 9-én futott ki Kielből. Útja mindössze 11 napig tartott. Az Atlanti-óceán északi része felé tartott, feladata egy automatikus meteorológiai állomás üzembe helyezése volt a Labrador-félszigeten. Szeptember 17-én, a norvégiai Stadlandedtől nyugatra, mindkét dízelmotorja felmondta a szolgálatot a nagy viharban. A hajó megpróbálta elérni Norvégiát az elektromos akkumulátorok segítségével. A német hadvezetés három tengeralattjárót – U–218, U–858, U–1228 – is a segítségére küldött, de az üzenetváltás a britek is fogták, és a támadásra küldtek egy Mosquitót másnap reggel. A repülő az U–867-et nem találta, helyette viszont rábukkant az U–275-re, amelyet megtámadott.[3]
Szeptember 19-én az U–867 akkumulátorai lemerültek, és a legénység kénytelen volt elsüllyeszteni a búvárhajót egy esti légitámadás után. A legénység valamennyi tagja odaveszett a viharban és a szövetséges gépek támadásaiban.[3]