Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-42-2
A hosszú menetelés (egyszerűsített kínai írás: 长征; hagyományos kínai: 長征; pinjin: Chángzhēng) a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadseregének stratégiai visszavonulása volt a Kuomintang () hadserege elől a kínai polgárháborúban 1934 és 1936 között. Elnevezése a KNK hivatalos kiadványaiban a Vörös Hadsereg hosszú menetelése (红军长征, hagyományos kínai: 紅軍長征, pinyin: Hóngjūn Chángzhēng).
Szűkebb értelemben a kifejezést a kínai Vörös Hadsereg Első vagy Központi Hadseregének a Csianghszi () tartományi Jütu ()ból a Sanhszi () tartománybeli Jenan ()ba átvonulására használja a történetírás. Ebben az értelemben 1934. október 16-tól 1935. október 19-ig tartott. Bővebb értelemben a hosszú menetelés magába foglalja két másik hadsereg, a Második és a Negyedik Vörös Hadsereg mozgásait is. Ezek 1936. október 22-ig tartottak.
A legfontosabb és legismertebb átcsoportosítás Csianghszi () tartományból indult 1934 októberében. A Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege, amit egy tapasztalatlan katonai bizottság vezetett, a teljes megsemmisülés előtt állt. A kommunisták védekezésképpen nyugat, majd észak felé menekültek a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang ()-csapatok elől, és 370 nap alatt mintegy 12 500 kilométert tettek meg (legalábbis az utólagos hivatalos kommunista értékelések szerint). Vezetésüket a bizottságtól fokozatosan Mao Ce-tung () és Csou En-laj () vette át. Útjuk Nyugat-Kína legnehezebb terepviszonyai között vezetett először nyugatra, majd északnak, Sanhszi () tartományba.
A hosszú menetelés tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának 90%-át elvesztette. Ez a részsiker alapozta meg Mao Ce-tung () vezető szerepét a pártban.