Kizil

Kizil (Кызыл)
Az M54 és az A162 jelű utak talákozása Kizil határában.
Kizil címere Kizil zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tuva
Alapítás éve	1914
Polgármester	Vlagyiszlav Tovariscstajevics Hovalig
Irányítószám	667001–667011
Körzethívószám	39422
Testvérvárosok	Lista Honolulu megye Krasznojarszk
Népesség
Teljes népesség	116 015 fő (2017)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Kizil Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 43′, k. h. 94° 27′51.716666666667, 94.45
Kizil Pozíció Tuva térképén
Kizil weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizil témájú médiaállományokat.

Kizil (oroszul: Кызыл) Tuva fővárosa Oroszországban, Szibéria déli részén.

Lakossága: 109 918 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

A Tuvai-medence keleti részén, a Bij-Hem (Nagy-Jenyiszej) és a Kaa-Hem (Kis-Jenyiszej) folyók egyesülésénél helyezkedik el. Itt kezdődik az Ulug-Hem, vagyis a Felső-Jenyiszej.

A város 630 m tengerszint feletti magasságban fekszik, környéke alacsony dombos, sík vidék. A Nyugati-Szajan hegységtől délre, közel 400 km hosszan elterülő Tuvai-medence éghajlata szélsőségesen kontinentális, a csapadék évi mennyisége 180–300 mm. Télen kevés hó esik, a januári középhőmérséklet -25 °C és -34 °C között váltakozik; a nyár forró és néha aszályos, mégis ilyenkor érkezik a legtöbb csapadék.

Itt van az ázsiai kontinens földrajzi középpontja, amit a két folyó találkozásánál emelt obeliszk jelez.

Történeti áttekintés

Oroszország 1914-ben fennhatósága alá vonta és a Jenyiszeji kormányzóság felügyeletére bízta a vidéket. Itt, a két folyó találkozásánál kezdték kiépíteni a terület leendő orosz központját, melynek neve Belocarszk lett. A polgárháború egyik ütközete során, 1919-ben a település nagy része leégett. Hem-Beldir néven (tuvai nyelven; jelentése: 'folyók egyesülése') az 1921-ben megalapított Tuvai Népköztársaság fővárosa volt; 1926 óta neve Kizil (jelentése: 'vörös').

1944-ben az addig névleg független ország a Szovjetunió része, Kizil pedig a megalakított Tuvai Autonóm Terület székhelye lett. 1961-től harminc éven át az itteni autonóm köztársaság közigazgatási központja, 1991 után a Tuvai Köztársaság fővárosa.

A mai város

A háború utáni években könnyűipari, építőipari, élelmiszeripari üzemek sora létesült. Később a városközpontban kormányzati épületeket emeltek és a városfejlesztés során, más szovjet városokhoz hasonlóan, több különálló lakótelepet (mikrorajon) alakítottak ki.

Kizil mellett található Tuva legnagyobb szénlelőhelye (a Kaa-Hem szénlelőhely), de nagyobb arányú kiaknázását visszafogja a kereslet, illetve a vasúti hálózat hiánya. Az itt bányászott szénre épült a város legnagyobb ipari létesítménye, a hőerőmű.

A tanítóképzőt, későbbi tanárképző főiskolát 1952-ben alapították. A főiskola és krasznojarszki egyetemek két kihelyezett tagozatának összevonásával 1995-ben létrehozták a Tuvai Állami Egyetemet. Ez a köztársaság legjelentősebb oktatási intézménye, tizenhárom kara van.

A helytörténeti múzeum 1929-ben létesült és egy évvel később megnyílt a látogatók előtt. Alapításának 80. évfordulóját már a 2008-ban átadott új, múzeum céljára tervezett épületben köszöntötte.

Közlekedés

A Krasznojarszkból kiinduló, Kizilen át a déli országhatárhoz vezető M54 jelű autópálya biztosítja a kapcsolatot északon Hakaszföld és a Krasznojarszki határterület felé, délen a szomszédos Mongóliával. Az A162 jelű autóút Tuva nyugati területein át a köztársaság második legnagyobb városához, Ak-Dovurakhoz vezet. Távolsági autóbusz járatok közlekednek többek között Abakanba, Krasznojarszkba és Ak-Dovurakba.

A városközponttól hat km-re fekvő repülőtérről Krasznojarszkba, Irkutszkba és Novoszibirszkbe közlekednek menetrendszerű járatok. Tuva távolabbi településeire kisebb gépeken vagy helikopteren lehet eljutni.

Kizil kívül esik a vasúti hálózaton, de 2011 őszén bejelentették, hogy megkezdődhet a Novokuznyeck–Abakan–Tajset vasútvonalról leágazó szárnyvonal építése. A 400 km hosszú Kuragino–Kizil vonal megteremti majd a köztársaság gazdaságát is felélénkítő, régóta várt vasúti összeköttetést Tuva fővárosa és Szibéria déli körzetei között.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3. (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2011. október 28. 
• Kizil város hivatalos honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 29.)
• A város története (orosz nyelven). Kizil város. (Hozzáférés: 2011. október 29.)
• A Tuvai Állami Egyetem honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 30.)
• Tuva területe (orosz nyelven). Ecosystema.ru. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
• Kizil–Kuragino: sztrojka nacsalasz (orosz nyelven). Metalinfo.ru, 2011. október 21. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
• A múzeum honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 31.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Kizil témájú médiaállományokat.