„Tonika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
funkciós zene |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
[[Kategória:Zeneelmélet]] |
[[Kategória:Zeneelmélet]] |
||
[[en:Tonic (music)]] |
|||
[[ca:Tònica (música)]] |
|||
[[cs:Tónika]] |
|||
[[da:Tonika]] |
|||
[[de:Tonika]] |
|||
[[es:Tónica (música)]] |
|||
[[fa:بنمایه (موسیقی)]] |
|||
[[fr:Tonique (musique)]] |
|||
[[is:Frumtónn]] |
|||
[[it:Tonica (musica)]] |
|||
[[he:טוניקה]] |
|||
[[la:Tonicus (musica)]] |
|||
[[nl:Tonica]] |
|||
[[ja:主音]] |
|||
[[no:Tonika]] |
|||
[[pl:Tonika]] |
|||
[[pt:Tônica]] |
|||
[[ru:Тоника]] |
|||
[[fi:Toonika]] |
|||
[[tr:Tonik]] |
|||
[[uk:Тоніка]] |
|||
A lap 2010. március 3., 19:08-kori változata
A tonika (francia tonique) a dúr–moll tonális zenében a hangnem alaphangja. Ez a hang az adott hangnem névadója, tehát a tonika C-dúrban c, a-mollban a stb. A tonika kifejezés eredetileg Jean-Philippe Rameau-tól származik, Hugo Riemann kezdte el a terminust a tonikára épülő hármashangzat, mint zenei funkció jelölésére használni.
Forrás
Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723
