„Monostorapáti” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Története: elgépelés jav. |
||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta a monostort. Mátyás király idején ismét megerősödött a község. |
1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta a monostort. Mátyás király idején ismét megerősödött a község. |
||
1468-ban találjuk először Monostorapáti néven említve. |
1468-ban találjuk először Monostorapáti néven említve. |
||
1477-ben "város oppidum" néven szerepel, amelynek |
1477-ben "város oppidum" néven szerepel, amelynek október havában volt országos vására. |
||
II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét,rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években az elnéptelenedett kolostort szerzetesei elhagyták. A nagy hadútban fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony és Hegyesd várának török hódoltsága alatt. Mivel a község az idők folyamán többízben Hegyesd várához tartozott, a vár 1561-ben történt törökök általi elfoglalása után annak a sorsában osztozott. Hosszú ideig volt török hódoltsági terület, ennek az emlékét őrzi a sok "Török" családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám, stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina nevet viseli. (Geydina török szó, vizes, mocsaras helyet jelent). |
II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét,rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években az elnéptelenedett kolostort szerzetesei elhagyták. A nagy hadútban fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony és Hegyesd várának török hódoltsága alatt. Mivel a község az idők folyamán többízben Hegyesd várához tartozott, a vár 1561-ben történt törökök általi elfoglalása után annak a sorsában osztozott. Hosszú ideig volt török hódoltsági terület, ennek az emlékét őrzi a sok "Török" családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám, stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina nevet viseli. (Geydina török szó, vizes, mocsaras helyet jelent). |
||
A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. |
A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. |
||
A lap 2009. december 7., 08:21-kori változata
| Monostorapáti | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Kistérség | Tapolcai | ||
| Jogállás | község | ||
| Irányítószám | 8296 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1097 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 42,07 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 25,55 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″46.927331°N 17.556750°EKoordináták: é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″46.927331°N 17.556750°E | |||
 Monostorapáti
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Monostorapáti weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Monostorapáti község Veszprém megyében, a Tapolcai kistérségben.
Fekvése
A község a Tapolcát Veszprémmel összekötő út mentén, az Eger-patak völgyében, Veszprémtől kb. 36, Tapolcától kb. 12 km távolságra fekszik.
Története
Monostorapáti a középkorban Almád néven szerepelt. Almád helység megjelenése az okleveles forrásanyag szerint az almádi monostor megalapításához kapcsolódik. A monostor 1121-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy az Atyusz nemzetségbeli Band és két fia: Ogiuz és Miska 1117-ben határozták el az almádi egyház meglapítását. Bánd még a Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére épülő templom elkészülte előtt meghalt. Vagyonát (azt a részt is, amit az egyháznak szánt) két fia örökölte egyenlő arányban.1121-ben készült el a templom. Az egyik fiú, Ogriusz – teljesítve apjának tett ígéretét – az egyháznak szánt vagyon rá eső részét, azaz felét, az egyháznak adományozta. Cselekedetét az előzményekkel együtt Nana veszprémi püspök foglalta írásba. Az alapítólevelet II. István király (1116-1131) parancsára királyi pecséttel erősítették meg. A felszentelést Nana veszprémi püspök végezte. Az alapítólevél számos – főleg Almád környéki – birtokkal, szolgával, állattal és egyházi felszereléssel látta el az almádi egyházat. A monostor a XIV. századtól hites hely volt. 1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta a monostort. Mátyás király idején ismét megerősödött a község. 1468-ban találjuk először Monostorapáti néven említve. 1477-ben "város oppidum" néven szerepel, amelynek október havában volt országos vására. II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét,rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években az elnéptelenedett kolostort szerzetesei elhagyták. A nagy hadútban fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony és Hegyesd várának török hódoltsága alatt. Mivel a község az idők folyamán többízben Hegyesd várához tartozott, a vár 1561-ben történt törökök általi elfoglalása után annak a sorsában osztozott. Hosszú ideig volt török hódoltsági terület, ennek az emlékét őrzi a sok "Török" családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám, stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina nevet viseli. (Geydina török szó, vizes, mocsaras helyet jelent). A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. A XVIII. századra a falu kiheverte a hódoltság okozta károkat, ismét népes hellyé vált. 1787-ben 699 lakosa volt, többségük zsellér. 1855 – kolerajárvány, 95 halott. 1868 tűzvész – 120 lakás égett le. 1877 – felosztanak 600 kateszteri hold közbirtokossági erdőt, hogy a lakosság gazdasági helyzetén mezőgazdasági területekkel javítsanak. 1893-ban a lakosság már 1112 fő. A nyomor egyre általánosabbá vált, így a lakosság a falun kívül keresett megélhetést.A balaton-felvidéki szőlőkbe kapálni, Mencshelyre. Tótvázsonyba aratni, csépelni jártak. Naponta gyalog tették meg az utat a 2-3 óra járásnyira fekvő községekbe. Télen a fő kereseti forrás a favágás volt. A I. világháborúban összesen 132 embert hívtak be. Ezek közül 31 nem tért többé haza, a hadirokkantak száma 27 fő. az 1919-es mozgalom irányítói Babos Gyula tanító és Rakonczy Károly jegyző voltak. Az új rendszernek sok ellenzője volt, így ezek az eszmék nem vertek gyökeret. A két háború között a lakosság csakúgy az Eszterházy birtok cselédje, mint az I vh. előtt. 1930-31-32-ben nagyon rossz termés volt, ez fokozta a megélhetés nehézségeit.
Nevezetességei
Az almádi kolostor romjai – turstajelzés felfestve; A római katolikus templom, amelynek freskóit Xaversich Ferenc készítette; A falu környékén több forrás van (Szentkút, Széles-forrás, Csigáskút), ezek remek kirándulási lehetőséget kínálnak.
Képgaléria
Jegyzetek
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)