Belovai István

Belovai István (Csanádapáca, 1938. január 4. – Denver, 2009. november 6.) alezredes.

Édesapja kötélgyártó mester volt, de a tulajdonában álló néhány holdas területen földműveléssel is foglalkozott.

Belovai István a nyolc általánost szülőfalujában, Csanádapácán végezte el.

1958-ban hívták be kötelező katonai szolgálatra, a Budapesti Őrezredhez sorozták be. A katonaévek letöltése után, parancsnoka javaslatára jelentkezett az (akkor még kétéves) Egyesített Tisztiiskolára, melyet kiváló eredménnyel végzett el. Tisztté avatásakor találkozott a Magyar Hadászati Katonai Hírszerző Központ alárendeltségébe tartozó Mélységi Felderítő és Diverziós Század (később Zászlóalj) toborzóival, akik megfelelő fizikai és szellemi képességekkel rendelkező végzősöket kerestek az (akkor még budapesti) alakulathoz. Belovai három társával a kiválasztottak között volt. 1962. október elsejével kerültek a katonai hírszerzés állományába. Kezdetét vette mélységi, az ellenség vonalai mögött végrehajtandó diverziós bevetésekhez szükséges különleges kiképzésük. Belovai ugyanebben az évben iratkozott be a budapesti Eötvös Gimnázium Esti Tagozatára, az érettségi vizsgát is itt, szolgálati feladatainak ellátása mellett tette le 1966-ban.

Szívizomgyulladása miatt orvosai úgy döntöttek, hogy könnyebb fizikai igénybevételt jelentő beosztásba helyezik. 1963. június 1-jével Belovai István a Katonai Felderítő Szolgálathoz került, értékelő-tájékoztató beosztásba. Feladata az Operatív Csoporttól érkező anyagok feldolgozása és értékelése volt. Olasz nyelvtudása miatt az olasz arcvonalra helyezték.

1965 nyarán letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát. Egy évvel később megszerezte a felsőfokú államvizsgát.

1970 nyarán az olasz nyelvből is letette a felsőfokú államvizsgát.

1970–73 között végezte el a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát (ma Nemzetvédelmi Egyetem).

A Conrad kémgyűrű

Tanulmányai befejezése után Belovai visszatért korábbi munkahelyére, a Tájékoztató Csoporthoz, ahol az USA arcvonalra helyezték.

Itt kerültek először a kezébe a Magyar Katonai Hírszerzés "Hóvirág" (1980-tól "Havasi Gyopár") fedőnevű ügynökének anyagai. Belovai a szigorú konspirációs szabályok értelmében csak az ügynök fedőnevét ismerhette. A dokumentumok részletes adatokkal szolgáltak az Európában állomásozó amerikai, illetve NATO erők eszközeiről, csapataik hadműveleti felépítéséről, és hogy milyen hadászati célokat határoztak meg azok számára. Ugyancsak a "Hóvirág" fedőnevű ügynök révén jutottak el Magyarországra a NATO egyesített erőinek "szigorúan titkos", illetve "kozmikus szigorúan titkos" besorolású anyagai. Ezek a dokumentumok tartalmazták a Kelet-Európa irányából várható támadás esetére kidolgozott védelmi terveket. A NATO védelmének kulcsfontosságú részét képezte az NDK és az NSZK határvonalával párhuzamosan, a Nyugat-Németországban állomásozó V. USA Hadtest védelmi sávjába telepített atomaknazár, melynek felrobbantása megakadályozta volna a Varsói Szerződés támadó csapatainak behatolását. A magyar Katonai Felderítő Szolgálat által beszervezett ügynök kiszolgáltatta az atomaknazár eredeti, írásos és fényképes dokumentációját. Ebben a dossziéban szerepelt az aknazár teljes leírása, műszaki adatai, az atomaknák telepítési koordinátái, telepítési helyeinek és sorszámainak fényképe, az egyes atomaknák robbanási hatásértékei, valamint a robbanásból következő hatásadatok. Ezen információk birtokában a Varsói Szerződés vezetése pontosan tudta, hogy ha megindítják a támadást, az atomaknazár felrobbantása után hol maradnak azok a rések, ahol páncélozott egységeik nagy sebességgel, sértetlenül áthaladhatnak, és lerohanhatják Nyugat-Európát.

A "Hóvirág" anyagoknak volt egy – az akkori szocialista agitációs propagandát ismerve – ugyancsak kellemetlen "mellékhatása". A dokumentumok egyértelműen bizonyították, ami a képzett katonatisztek előtt már addig sem volt titok: a NATO nem támadó jellegű katonai tömb.

Belovai az anyagokat átolvasva felismerte, hogy azokra a Magyar Néphadseregnek semmi szüksége sem volt. A szovjet katonai vezetés által meghatározott feladatok alapján a harcbevetésre tervezett magyar csapatok a potenciális európai hadszíntéren nem találkoztak volna azokkal az erőkkel, melyek hadműveleti terveivel rendelkeztek.

Bár ezt a magyar katonai szabályzat sehol nem írta elő, beosztásából fakadóan Belovai jelentési kötelezettséggel tartozott a Második Főcsoportfőnökség egyik irodájában székelő, szovjet Mihajlovics Krasznyikov ezredesnek. Krasznyikov hivatalos beosztása szerint a budapesti Szovjet Nagykövetség Katonai Hivatalának légügyiattasé-helyettese volt, gyakorlatilag azonban a GRU összekötőjeként közvetlen ráhatása volt a magyar Katonai Felderítő Szolgálat működésére. Krasznyikov ezredes utasításainak parancsereje volt; Belovainak az ő útmutatása alapján kellett meghatároznia az ügynök számára a soron következő feladatot.

1978 decemberére Belovaiban megérett az elhatározás; hogy megelőzze egy atomháború kitörését, tájékoztatja a NATO-t, illetve annak vezető erejét, az Egyesült Államokat az adatkiáramlásról.

1978 és 1980 között példa értékű munkája elismeréseként négy alkalommal részesítették pénzjutalomban, illetve megkapta a "Haza Szolgálatáért" arany kitüntetést is.

1981 nyarára végezte el a hadműveleti-hadászati tanfolyamot, ezzel megszerezte az akkor Magyarországon elérhető legmagasabb katonai képesítést.

1981 decemberében jelölték külszolgálatra. Kiküldetése előtt soron előléptették alezredessé.

1982 szeptemberében családjával megérkezett Londonba, ahol katonai és légügyiattasé-helyettesként kezdte meg diplomáciai szolgálatát.

Egyéves, megelőző tájékozódás után vette fel a kapcsolatot az amerikai katonai attasé helyettesével, Tom Haas alezredessel, akinek egy diplomáciai fogadás alkalmával jelezte szándékait. 1984. május 19-én került sor Belovai alezredes és az USA kormányának képviselője, Richard C. londoni találkozójára. A CIA ügynökei ellenőrizték Belovai állításait, s miután meggyőződtek róla, hogy a birtokában álló információkat valóban csak az ismerhette, aki látta a kérdéses dokumentumokat, együttműködésükről biztosították őt.

Belovai családjával 1984. június 30-án érkezett vissza Magyarországra, évi szabadságra. Nem sokkal később tudta meg, hogy Bányász Rezső, az akkori londoni magyar nagykövet (később alaptalannak bizonyult) vádjai miatt felettesei vizsgálatot indítottak ellene. Feddésben részesítették, de a fenyítését tartalmazó parancsot a szokásostól eltérő módon nem hirdették ki a Hírszerző Szolgálat állománya előtt. Belovai ezek után már nem tért vissza Londonba.

1985. július 10-én, egy a CIA által részére elhelyezett csomag (szaknyelven konténer) felvétele közben, Kelenföldön tartóztatta le a belügyi elhárítás. (Konkrét dokumentumok hiányában csak feltevés, de az időbeli egybeesés miatt is valószínűsíthető, hogy Belovait az 1985 márciusában a KGB-hez átállt, magas beosztású CIA-ügynök, Aldrich Hazel Ames árulta el.) Belovait a BM Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályára szállították. Védőt csak letartóztatása után három-négy nappal, és akkor is csak a BM által megbízhatónak tekintett ügyvédek listájáról választhatott.

Ügyének tárgyalására öt hónapos vizsgálati fogságát követően, 1985. december 16-án került sor. A vádiratot előzetesen nem ismertették vele.

Tárgyalását két nappal megelőzően érkezett Magyarországra George P. Shultz, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere. Villámlátogatásának egyetlen napirendi pontja volt, egy személyes találkozó Kádár Jánossal. A megbeszélés célját a mai napig homály fedi.

Bár Balatoni Elemér ügyész halálbüntetést kért rá, az 1985. december 17-én, első fokon hozott Kat. III. 00028/1985. számú határozata értelmében dr. Rabóczki Ede hadbíró ezredes – ellenállva a hadsereg vezetése, a hírszerzés főnöke és a katonai ügyészség pártvonala felől ránehezedő nyomásnak – Belovai Istvánt életfogytiglani szabadságvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. Belovait az első fokú tárgyalás után Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfegyházba szállították, ahol a – fegyház szabályai ellenére – a halálraítéltek zárkájában helyezték el. Egy hónapot töltött ott, majd a másodfokú tárgyaláson a Hadbírósági Kollégium Korda György honvédezredes hadbíró elnökletével elutasította a katonai ügyész ismételt, halálbüntetésre vonatkozó indítványát, és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság 1986. január 13. napján, másodfokon hozott Katf.I.00028/1985. számú határozata értelmében jogerőre emelkedett az elsőfokú ítélet.

Belovai Istvánt az ítélet kihirdetése után visszaszállították a Kozma utcai büntetés-végrehajtási intézetbe. A fegyházban "különösen veszélyes politikai bűnöző"-ként tartották nyilván. A 105-ös cellában helyezték el, ahol már büntetését töltötte az a Halmi Zoltán, aki 1951–57 között tisztként az ÁVH, később a Belügyminisztérium Külföldi Hírszerzés Csoportfőnökség állományába tartozott, és akit ugyancsak a CIA-vel való együttműködése miatt ítéltek el.

Belovai periratait – köztük az ítéletét – többször megismételt kérése ellenére a mai napig nem kapta kézhez.

Az évek során fia ismételt útlevélkérelmeit – annak ellenére, hogy az ügyben őt nem gyanúsították meg – a hatóságok "külföldre utazása jelentős közérdeket sért" indoklással utasították el.

1990 szeptemberében Belovait Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelemben részesítette, büntetésének hátralévő részét öt év próbaidőre felfüggesztette. A Magyar Köztársaság kikiáltása után majdnem egy évvel helyezték csak szabadlábra.

1990. november 25-én a Katonai Hírszerző Szolgálat egy volt alezredese figyelmeztette: ha teheti, mielőbb hagyja el az országot, mert az életére törnek.

1990. december 23-án, fiával együtt érkezett meg az Egyesült Államokba. 1992-ben Belovai István megkapta az amerikai állampolgárságot.

1998-ban Fedőneve: Scorpion címmel írta meg visszaemlékezéseit. Megszervezte, hogy könyvének megjelenésekor a hivatalban levő összes országgyűlési képviselő asztalára odakerüljön egy-egy példány.

2000-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök ismételten kegyelemben részesítette, és mentesítette a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól.

Belovai István ítélete azonban mind a mai napig hatályos. Elkobzott ingatlanáért, vagyontárgyaiért, a börtönben töltött évekért semmiféle kárpótlásban nem részesült. Nyugdíjra nem jogosult. Magyar katonai rangjától megfosztottan, az Egyesült Államokban, a virginiai Denverben telepedett le. Az USA kormánya ezredesi nyugdíjat folyósított neki.

Belovai István életének 71. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el. Utolsó napjaiig a rehabilitációjáért küzdött.

A Conrad-ügy utóélete, szereplőinek további sorsa

Csak a későbbiekben derült rá fény, hogy Belovain kívül a budapesti Szovjet Nagykövetség Katonai Attasé Hivatal állományában szolgálatot teljesítő Vlagyimir Vaszilijev őrnagy ugyancsak jelezte a Nyugatnak a titokszivárgást. Vaszilijev a Szovjet Katonai Hírszerzés összekötője, Mihajlovics Krasznyikov ezredes beosztottjaként teljes egészében ismerte a "Hóvirág" anyagokat. Vaszilijevet letartóztatták, majd 1986-ban, Moszkvában kivégezték.

A kapcsolatfelvétel után még négy évbe telt, mire az amerikai, a német, az olasz és a svéd elhárítás összehangolt munkával megtalálta az árulókat: az USA Európában állomásozó V. hadteste 8. gépesített hadosztályának titkos irodáján szolgálatot teljesítő Clyde Lee Conrad őrmestert és társait. A kémbanda évtizedes tevékenysége óvatos becslések szerint 5-7 millió dollárjába került a magyar hírszerzésnek. Conradot 1988. augusztus 23-án tartóztatták le Németországban. Perének vezető bírája, Ferdinand Schuth 1990. június 6-án kihirdetett ítéletében így fogalmazott: „Ha háború tört volna ki a Varsói Szerződés és a NATO között, a Nyugat kénytelen lett volna meghátrálni. A NATO rövidesen rákényszerült volna, hogy válasszon a kapituláció, vagy az atomfegyverek német területen való bevetése között. Conrad árulása a Szövetségi Köztársaságot nukleáris csatatérré változtatta volna.” Conradot életfogytiglani börtönre ítélték, továbbá kétmillió nyugatnémet márka eljárási költség megfizetésére kötelezték. Ingó és ingatlan tulajdonát ennek fejében foglalták le. Conrad a dietzi börtönben, 1998. január 7-én, szívroham következtében halt meg.

Kovács László, külügyi államtitkár 1990. január 23-án, a Budapesten akreditált amerikai és nyugatnémet nagykövetek előtt tett nyilatkozatában a Minisztertanács nevében elhatárolta magát a Conrad-ügytől: a „magyar kormány a korábbi politikai és katonai vezetés hibájának, az ország nemzeti érdekeivel nem kellően számoló politikája részének tekinti az ügyet.” Ugyanebben az évben a magyar katonai hírszerzés a Conrad kémgyűrűtől származó anyagokat maradéktalanul visszaszolgáltatta az Egyesült Államok akkor Budapesten szolgálatot teljesítő védelmi attaséjának, Ruth Anderson ezredesnek.

Roderick James Ramsay őrmestert, aki a 8. gépesített hadosztály Hadműveleti Osztályán teljesített szolgálatot, Conrad szervezte be kémkedésre. Ramseyt az FBI 1990. június 8-án tartóztatta le a Florida állambeli Tampában. 1992. augusztus 28-án 36 évi fegyházra ítélték.

Jeffrey S. Rondeau főtörzsőrmester szintén a 8. gépesített hadosztálynál teljesített szolgálatot. Rondeau-t ugyancsak Conrad szervezte be kémkedésre. A főtörzsőrmestert 1992. október 22-én tartóztatta le az FBI, a bíróság 18 év börtönre ítélte.

Jeff E. Gregory főtörzsőrmester is a 8. gépesített hadosztály titkos irodáján teljesített szolgálatot, ahol Conrad őrmester beszervezte. A főtörzsőrmestert a Szövetségi Nyomozó Hivatal 1993. április 15-én tartóztatta le. A bíróság 18 év börtönre ítélte.

Kelly Therese Warren 1986–88 között a 8. gépesített hadosztály G-3 Szekciójában, vagyis a Hadműveleti Osztályon teljesített szolgálatot. Beosztásából következően nem csak a 8. gépesített hadosztályra vonatkozó titkos adatokhoz volt hozzáférése, hanem az amerikai szárazföldi erő, a légierő és a NATO védelmi hadműveleti terveihez, melyek tartalmazták az atom-, illetve a vegyi fegyverek alkalmazásának rendjét is. Kelly Therese Warrent az FBI ügynökei 1997. június 10-én tartóztatták le a Georgia állambeli Warner Robinsban. Kémkedésre szőtt összeesküvéssel vádolták, majd 1999. február 9-én 25 év fegyházra ítélték.

Aldrich Amest 1994. február 24-én, moszkvai útja előtt néhány nappal tartóztatta le az FBI. Egy nappal később a szovjeteknek való kémkedés vádjával eljárást indítottak ellene. A bizonyítási eljárás során fény derült rá, hogy 150, a Szovjetunió, illetve a többi volt szocialista ország területén dolgozó a CIA ügynök kilétét fedte fel a KGB előtt. Mivel ezen ügynökök közül többet kivégeztek (állítólag 1987–88 fordulóján a BM egy magas rangú tisztjét is Budapesten), Amest jó eséllyel ítélhette volna halálra a bíróság. Végül tényleges életfogytiglant kapott, a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül, ezt jelenleg is a Pennsylvania állambeli Allenwood büntetés-végrehajtási intézményben tölti.

Az ügyben futárfeladatokat ellátó, a svédországi Göteborgban élő Kercsik Imre és Kercsik Sándor 1956-os emigrálását is feltehetően már a katonai hírszerzés szervezte meg, orvosi praxisuk fedőcégként szolgált. Letartóztatásukkor a svéd rendőrség megtalálta lakásukon a kapcsolattartást segítő rövidhullámú rádiót, valamint a rejtjelezéshez szükséges kódkönyveket. A Kercsik testvérpár ellen idegen államnak folytatott kémtevékenység miatt emeltek vádat. 1988 novemberében 18-18 hónapos börtönbüntetésre ítélték őket, melyet mindketten letöltötték. Méltányos ítéletük egyfelől annak volt betudható, hogy tevékenységükkel nem sértették Svédország érdekeit, másfelől részletes, beismerő vallomásuknak, melyben a magyar katonai hírszerzéshez fűződő kapcsolataikat részletesen feltárták a CIA előtt. Mivel Németországban még mindig rajta volt a körözési listán, Kercsik Sándort 2004. február 18-án, Frankfurtban ismét letartóztatták. A koblenzi tartományi bíróság előtt beismerő vallomást tett, két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

Az ugyancsak 1956-ban emigrált, az USA szárazföldi erejében szolgálatot teljesítő, majd 1964-ben a magyar katonai hírszerzés egyik tisztje által beszervezett Szabó Zoltán volt Conrad beszervezője. Szabó szolgálati idejének leteltével nyugdíjba ment, és 1982-ben visszatelepült Magyarországra. A rendszerváltozás előtt röviddel értesítették: az USA kormánya nehezményezi, hogy a kémtevékenységgel vádolt, amerikai állampolgár Szabó Magyarországon húzza meg magát. Szücs Ferenc altábornagy, a Katonai Hírszerző Szolgálat akkori főnökének utasítására felszámolták háztartásukat, és 1989 májusában feleségével együtt Bécsbe költöztek. Az osztrák hatóságok idegen ország hírszerző szolgálata részére folytatott kémtevékenységért állították bíróság elé, 1989. szeptember 29-én 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

Zalai Pétert, aki 1985-ben a Gyorskocsi utcai BM Vizsgálati Osztályán Belovai halálbüntetésének egyik fő szorgalmazója volt, 1990. november 7-én nevezték ki a Rendőrség Országos Vizsgálati Osztályának vezetőjévé. A kilencvenes évek végén, ezredesi rendfokozatban, ugyanezt az osztályt vezette.

Belovai egykori védőügyvédje, dr. Mály József az 1998-as képviselőválasztáson az FKgP-t képviselte az Országos Választási Bizottságban.

Belovai elsőfokú perének bírája, dr. Rabóczki Ede később a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett, jelenleg mint nyugalmazott elnökhelyettes a Büntető Kollégium elvi munkáját előkészítő csoportjának tagja, főtanácsadó.

Jegyzetek, források, külső hivatkozás

Forrás

• Belovai István. Fedőneve: Scorpion. Csillagfény 2000 Bt.. ISBN 9635506724 (1998) 
• dr. Gergely Attila (2001). „Magyarok a Hidegháború Tűzvonalában”. Kapu (02). 
• Akadályozza a bíróság a volt hírszerző rehabilitációját. HVG, 2004. július 17. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
• A Magyar Népköztársaság nyugaton lebukott kémei. HVG, 2005. március 12. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
• Felkutattuk a kémkedésért elítélteket (dokumentumok). HVG, 2005. március 16. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
• Kémvadászat. Heti Válasz, 2005. május 19. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
• Meghalt a CIA-nek dolgozó Belovai István. Index, 2009. november 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)

• Még Meddig Kém – Napi Magyarország, 1998. augusztus 6.
• "Én voltam az első magyar NATO-katona" Népszava, 126. évfolyam 306. szám, 1999. január 7.
• PERSPECTIVES: The spy who's still out in the cold – Financial Times, 1999. január 16.
• Belovai István, a hős – Új Idők, 2000. július 15. (Prof. Dr. Bokor Imre, a hadtudományok doktora, egyetemi tanár írása)
• A hazát szolgálták vagy a rendszert? – Magyar Hírlap 2002. július 25.