„Georges Perec” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Apja, Icek Perec (1909-1940), és anyja, Cyrla Szulewicz (1913-1943), mindketten lengyel származású zsidók, 1934-ben házasodtak össze. George Perec 1936 március 7-én született [[Párizs]] 19. kerületében. |
Apja, Icek Perec (1909-1940), és anyja, Cyrla Szulewicz (1913-1943), mindketten lengyel származású zsidók, 1934-ben házasodtak össze. George Perec 1936 március 7-én született [[Párizs]] 19. kerületében. |
||
Apját 1940 júniusában megölik a fronton. 1941-ben egy vöröskeresztes vonattal jut el Villard-de-Lans-ba, ahol a háború hátralevő részét tölti apai ágú rokonainál. Anyja 1943-ban, a deportálások során eltűnik. [[1945]]-ben visszatér Párizsba, ahol az apja nővére, Esther Bienenfeld, és férje oltalmukba veszik. 1946-54-ig a Claude Bernard gimnáziumban, majd az Étamp-i főiskolán tanul. 1949-ben pszichioterápiás kezelést kap a híres pszichológusnőtől [[Françoise Dolto]]-tól. 1956-ban pszichoanalízisre jár Michel de M'Uzan-hoz. |
Apját 1940 júniusában megölik a fronton. 1941-ben egy vöröskeresztes vonattal jut el Villard-de-Lans-ba, ahol a háború hátralevő részét tölti apai ágú rokonainál. Anyja 1943-ban, a deportálások során eltűnik. [[1945]]-ben visszatér Párizsba, ahol az apja nővére, Esther Bienenfeld, és férje oltalmukba veszik. 1946-54-ig a Claude Bernard gimnáziumban, majd az Étamp-i főiskolán tanul. 1949-ben pszichioterápiás kezelést kap a híres pszichológusnőtől [[Françoise Dolto]]-tól. 1956-ban pszichoanalízisre jár Michel de M'Uzan-hoz. |
||
1958-1959-ig tölti katonai szolgálatait [[Pau]]-ban az ejtőernyősöknél. 1960-ban feleségül veszi Paulette Pétras-t, azután a tunéziai Sfax városába megy, ahonnan csak a következő évben tér vissza. 1962-ben neuropszichologiát dokumentál a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központban (Centre national de la recherche scientifique, röv:CNRS). 1965-ben irodalmi díjat kap (Renaudot díj) ''[[A dolgok]]''-ért, 1967-ben pedig belép az [[Oulipo társaság]]ba. 1976-ban keresztrejtvéyeket gyárt heti rendszerességgel a Le Point nevű lapnak. 1978-ban írja a [[La Vie mode d'emploi]] című főművét, amely sikerének hatására abbahagyhatja munkáját a Kutató Központban hogy minden idejét csak az írásnak rendelje alá. Életének következő hat évét a filmes Catherine Binet mellett tölti, akinek filmet is készít. 1982 március 3-án rákban hal meg és [[Párizs]] legnagyobb temetőjében, a Père-Lachaise-ben temetik el. Sok írását csak halála után adták ki. |
1958-1959-ig tölti katonai szolgálatait [[Pau]]-ban az ejtőernyősöknél. 1960-ban feleségül veszi Paulette Pétras-t, azután a tunéziai Sfax városába megy, ahonnan csak a következő évben tér vissza. 1962-ben neuropszichologiát dokumentál a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központban (Centre national de la recherche scientifique, röv:CNRS). 1965-ben irodalmi díjat kap (Renaudot díj) ''[[A dolgok]]''-ért, 1967-ben pedig belép az [[Oulipo társaság]]ba. 1976-ban keresztrejtvéyeket gyárt heti rendszerességgel a Le Point nevű lapnak. 1978-ban írja a ''[[La Vie mode d'emploi]]'' című főművét, amely sikerének hatására abbahagyhatja munkáját a Kutató Központban hogy minden idejét csak az írásnak rendelje alá. Életének következő hat évét a filmes Catherine Binet mellett tölti, akinek filmet is készít. 1982 március 3-án rákban hal meg és [[Párizs]] legnagyobb temetőjében, a Père-Lachaise-ben temetik el. Sok írását csak halála után adták ki. |
||
[[fr:George Perec]] |
[[fr:George Perec]] |
||
[[en:George Perec]] |
[[en:George Perec]] |
||
A lap 2006. május 12., 14:17-kori változata
Georges Perec (1936 március 7. - 1982 március 3.) francia író, az Oulipo társaság tagja, amely társaság művei matematikai, formai és irodalmi ellentétek haszálatára alapozódott.
Élete
Apja, Icek Perec (1909-1940), és anyja, Cyrla Szulewicz (1913-1943), mindketten lengyel származású zsidók, 1934-ben házasodtak össze. George Perec 1936 március 7-én született Párizs 19. kerületében. Apját 1940 júniusában megölik a fronton. 1941-ben egy vöröskeresztes vonattal jut el Villard-de-Lans-ba, ahol a háború hátralevő részét tölti apai ágú rokonainál. Anyja 1943-ban, a deportálások során eltűnik. 1945-ben visszatér Párizsba, ahol az apja nővére, Esther Bienenfeld, és férje oltalmukba veszik. 1946-54-ig a Claude Bernard gimnáziumban, majd az Étamp-i főiskolán tanul. 1949-ben pszichioterápiás kezelést kap a híres pszichológusnőtől Françoise Dolto-tól. 1956-ban pszichoanalízisre jár Michel de M'Uzan-hoz. 1958-1959-ig tölti katonai szolgálatait Pau-ban az ejtőernyősöknél. 1960-ban feleségül veszi Paulette Pétras-t, azután a tunéziai Sfax városába megy, ahonnan csak a következő évben tér vissza. 1962-ben neuropszichologiát dokumentál a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központban (Centre national de la recherche scientifique, röv:CNRS). 1965-ben irodalmi díjat kap (Renaudot díj) A dolgok-ért, 1967-ben pedig belép az Oulipo társaságba. 1976-ban keresztrejtvéyeket gyárt heti rendszerességgel a Le Point nevű lapnak. 1978-ban írja a La Vie mode d'emploi című főművét, amely sikerének hatására abbahagyhatja munkáját a Kutató Központban hogy minden idejét csak az írásnak rendelje alá. Életének következő hat évét a filmes Catherine Binet mellett tölti, akinek filmet is készít. 1982 március 3-án rákban hal meg és Párizs legnagyobb temetőjében, a Père-Lachaise-ben temetik el. Sok írását csak halála után adták ki.