Ugrás a tartalomhoz

„Adolfo Celi” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
36. sor: 36. sor:
Szicíliában született, a [[róma]]i [[Accademia Nazionale di Arte Drammatica Silvio D’Amico|Accademia d’Arte Drammatica]] színházművészeti egyetemen tanult. Színpadon aratta első sikereit. Első filmszerepét, [[Luigi Zampa]] rendező ''Un americano in vacanza'' című romantikus filmjében játszotta. Több nyelven beszélt magas szinten.
Szicíliában született, a [[róma]]i [[Accademia Nazionale di Arte Drammatica Silvio D’Amico|Accademia d’Arte Drammatica]] színházművészeti egyetemen tanult. Színpadon aratta első sikereit. Első filmszerepét, [[Luigi Zampa]] rendező ''Un americano in vacanza'' című romantikus filmjében játszotta. Több nyelven beszélt magas szinten.


A háború utáni súlyos helyzetű olasz filmipart elhagyva huszonhárom éves korában, 1946-ban [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]] költözött, [[Argentína|Argentinában]] és [[Brazília|Brazíliában]] spanyol és portugál nyelvű színpadokon ért el sikereket. [[São Paulo|São Paulóban]] megalapította – [[Paulo Autran]] és [[Tônia Carrero]] helyi színésztársaival közösen – a ''Teatro Brasileiro de Comédia'' színházi társulatot.<ref name="sheren">{{cite book | author= Paul Sheren | title= The Portuguese and Brazilian Theatre | publisher= Motley Books | year= 1974 | page = xxviii}}</ref> Tônia Carrerót 1951-ben feleségül is vette. Dél-Amerikai működése alatt, az 1950-es években két filmet és egy tévésorozatot rendezett meg, köztük a ''Tico-Tico no Fubá'' című filmet (1952), mely Brazíliában átütő sikert hozott. A film [[Zequinha de Abreu]] (1880–1935) brazil zenész és zeneszerző életét dolgozza fel, aki a címadó zeneművet alkotta. 1962-ben Celi elvált Tônia Carrerótól és hazatért Olaszországba.
1946-ban, huszonhárom éves korában, a háború utáni súlyos helyzetű olasz filmipart elhagyva [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]] költözött, [[Argentína|Argentinában]] és [[Brazília|Brazíliában]] spanyol és portugál nyelvű színpadokon ért el sikereket. Helyi színésztársaival, [[Paulo Autran]]nal és [[Tônia Carrero|Tônia Carreróval]] közösen [[São Paulo|São Paulóban]] megalapította a ''Teatro Brasileiro de Comédia'' színházi társulatot.<ref name="sheren">{{cite book | author= Paul Sheren | title= The Portuguese and Brazilian Theatre | publisher= Motley Books | year= 1974 | page = xxviii}}</ref> Tônia Carrerót 1951-ben feleségül is vette. Dél-Amerikai működése alatt, az 1950-es években két filmet és egy tévésorozatot rendezett meg, köztük a ''Tico-Tico no Fubá'' című filmet (1952), mely Brazíliában átütő sikert hozott. A film [[Zequinha de Abreu]] (1880–1935) brazil zenész és zeneszerző életét dolgozza fel, aki a címadó zeneművet alkotta. 1962-ben Celi elvált Tônia Carrerótól és hazatért Olaszországba.


=== Visszatérése Olaszországba ===
=== Visszatérése Olaszországba ===

A lap 2021. május 27., 06:31-kori változata

Adolfo Celi
Don Vito Tressoldi szerepében, a La mala ordina c. gengszterfilmben
Don Vito Tressoldi szerepében, a La mala ordina c. gengszterfilmben
Életrajzi adatok
Született1922. július 27.[1][2][3]
Messina[4]
Elhunyt1986. február 19. (63 évesen)[5][1][2][3]
Siena[6]
Származás Olaszország
Nemzetiségolasz
HázastársaTônia Carrero (1951–1962)
Marília Branco (1963–?)
Veronica Lazăr (1966–1986)
GyermekeiAlessandra (1966)
Leonardo (1968)
Pályafutása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Aktív évek1946–1985
Híres szerepeiTűzgolyó (1965)
Joe Petrosino (1972)
Adolfo Celi IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Celi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adolfo Celi, ejtsd: [aˈdolfo ˈtʃeːli], (Curcuraci, Messina, Szicília, 1922. július 22. – Siena, Toszkána, 1986. február 19.) olasz filmszínész, énekes, filmrendező. 1946–1962 között Argentínában és Brazíliában dolgozott, majd hazatérve számos olasz, francia és nemzetközi bűnügyi és kalandfilmben szerepelt.

Élete

Pályakezdése Dél-Amerikában

Első filmszerepében, az Un americano in vacanza-ban (b→j: Adolfo Celi, Valentina Cortese és Leo Dale

Szicíliában született, a római Accademia d’Arte Drammatica színházművészeti egyetemen tanult. Színpadon aratta első sikereit. Első filmszerepét, Luigi Zampa rendező Un americano in vacanza című romantikus filmjében játszotta. Több nyelven beszélt magas szinten.

1946-ban, huszonhárom éves korában, a háború utáni súlyos helyzetű olasz filmipart elhagyva Dél-Amerikába költözött, Argentinában és Brazíliában spanyol és portugál nyelvű színpadokon ért el sikereket. Helyi színésztársaival, Paulo Autrannal és Tônia Carreróval közösen São Paulóban megalapította a Teatro Brasileiro de Comédia színházi társulatot.[7] Tônia Carrerót 1951-ben feleségül is vette. Dél-Amerikai működése alatt, az 1950-es években két filmet és egy tévésorozatot rendezett meg, köztük a Tico-Tico no Fubá című filmet (1952), mely Brazíliában átütő sikert hozott. A film Zequinha de Abreu (1880–1935) brazil zenész és zeneszerző életét dolgozza fel, aki a címadó zeneművet alkotta. 1962-ben Celi elvált Tônia Carrerótól és hazatért Olaszországba.

Visszatérése Olaszországba

1964-ben nagy népszerűséget szerzett Philippe de Broca rendező Riói kaland című olasz-francia kalandfilmjében, amelyet Jean-Paul Belmondo főszereplésével Rio de Janeiróban és Brazíliavárosban forgattak, itt Celi alakította Mário de Castro üzletembert és műkincstolvajt. Celi keresett színésszé vált, 1965-ben fontos szerepet kapott Mark Robson amerikai rendező Az elrabolt expresszvonat című háborús kalandfilmjében, amely szövetséges hadifoglyok szökéséről szól egy náci hadifogolytáborból. Celi a táborparancsnokot, Battagliát játszotta, a szökevényeket Frank Sinatra és Trevor Howard vezették. Ugyanabban az évben kapta legismertebb főszerepét, a főgonosz Largót, a Tűzgolyó című James Bond-filmben. 1968-ban, Mario Bava nemzetközi kooperációban készült krimijében, a Diabolik-ban is az egyik fő gazembert, Ralph Valmont-t alakította, akárcsak a hírneves Fernando Di Leo rendező 1970-es bűnügyi filmjében, a La mala ordinában, ahol Don Vito Tressoldi gengszterfőnökként jelent meg.

1969-ben Vittorio Gassmannal együtt elkészítették a L’alibi című filmdrámát, amelyben mindketten rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is közreműködtek.

Az 1970-es években Celi számos olasz filmvígjáték főszereplője volt, így Mario Monicelli két sikeres komédiájának, a Brancaleone alle Crociate-nak (1970) és a Férfiak póráz nélkül-nek (1972), előbbiben Vittorio Gasmannal, az utóbbiban Ugo Tognazzival és Philippe Noiret-val együtt. Szerepelt a televízióban is. A Joe Petrosino című bűnügyi tévésorozatban ő játszotta a címszerepet. A sorozat New York legendás hírű rendőrfőnökének, Giuseppe „Joe” Petrosinónak (1860–1909), a szervezett alvilág elleni harc úttörőjének életét dolgozza fel, aki az olasz-amerikai maffia ellen elért sikeres akciói után 1909-ben Palermóban meggyilkolt.

Celi nyelvtehetség volt, olasz anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt angolul, franciául, spanyolul, portugálul és németül is. Dél-Amerikában és Franciaországban készült filmjeiben saját hangján beszélt. Angol nyelvű filmjeiben is kifogástalan angolsággal szólt, de erős szicíliai akcentusa miatt mégis legtöbbször szinkronizálták. 1981-ben, a BBC által készített A Borgiák (The Borgias) című tévésorozatban Celi játszotta a főszereplőt, a Rodrigo Borgiát, azaz VI. Sándor pápát. Brian Farnham rendező és a producerek úgy döntöttek, „hagyják” Celit saját hangján beszélni. A Celi dél-olasz akcentusával elmondott archaizáló angol szöveg azonban rossz hatást tett a nézőkre, akik nehezen érthetőnek minősítették. Emiatt a sorozatot a kritika alaposan „lehúzta”.[8]

Magánélete, elhunyta

Celi háromszor nősült. Első felesége Tônia Carrero(wd) (1922–2018) brazil színésznő volt, akivel 1951-ben házasodtak össze, 1962-ben elváltak. Második házasságát 1963-ban kötötte egy másik brazil színésznővel, Marília Brancóval(wd) (1942–1985), akitől később szintén elvált. Első két feleségétől nem születtek gyermekei.[9]

Harmadik felesége Veronica Lazăr(wd) (1938–2014) román születésű, Olaszországban dolgozó színésznő lett, akit 1966-ban vett el. Két gyermekük született, Alessandra(wd) (*1966) és Leonardo (*1968). Alessandra szintén színésznői pályára lépett.[9]

Adolfo Celi 1986-ban Siena városában hunyt el szívinfarktus következtében, 63 éves korában.[10]

Főbb filmszerepei

Filmrendezései

  • 1950: Caiçara (Brazília), forgatókönyvíró is
  • 1952: Tico-Tico no Fubá (Brazília), producer is
  • 1957: Grande Teatro Tupi, tévésorozat, Esta Noite é Nossa c. epizód (Brazília)
  • 1969: L’alibi, forgatókönyvíró is, Vittorio Gassman társrendezővel (Olaszország)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. ↑ https://www.ilgiornaleditalia.it/news/spettacolo/367489/chi-e-adolfo-celi-causa-morte-altezza-moglie-figli-film.html
  7. ↑ Paul Sheren. The Portuguese and Brazilian Theatre. Motley Books, xxviii. o. (1974) 
  8. ↑ Anthony Clark: Borgias, The (1981)] (angol nyelven). BFI Screenonline (screenonline.org.uk), 1981. december 16.
  9. ↑ a b Adolfo Celi. Biography. imdb.com
  10. ↑ Roberto Poppi. Dizionario del cinema italiano, I registi. Gremese, 104. o. (2002) 

További információ

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adolfo_Celi&oldid=23900203”