„Vérengző makrahal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
|||
87. sor: | 87. sor: | ||
*Dooley, J.K., 1990. Pomatomidae. p. 721-722. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2. |
*Dooley, J.K., 1990. Pomatomidae. p. 721-722. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2. |
||
*[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32001R1637 EUR-Lex] |
*[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32001R1637 EUR-Lex] |
||
*[http://www.horgasz.hu/page/20/cikkid/467/html/verengzo-makrahal.html Vérengzõ makrahal Horgász.hu] |
|||
[[Kategória:Percoidei]] |
[[Kategória:Percoidei]] |
A lap 2017. július 8., 10:06-kori változata
Pomatomus saltatrix | ||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Pomatomus saltatrix az Atlanti-óceánból
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
Pomatomus saltatrix (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pomatomus saltatrix témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pomatomus saltatrix témájú médiaállományokat és Pomatomus saltatrix témájú kategóriát. |
A Pomatomus saltatrix a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a monotipikus Pomatomidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
A Csendes-óceán keleti része és az Északi Jeges-tenger kivételével az egész világóceánban előfordul; leginkább a trópusi és szubtrópusi vizekben. Az Atlanti-óceán keleti felén Portugáliától Dél-Afrikáig található meg; ezen a részen a Madeira- és a Kanári-szigetek környékén, valamint a Földközi- és a Fekete-tengerben is vannak állományai. Ugyanez óceán nyugati felén Kanada partjaitól Argentínáig él. Az Indiai-óceánban Madagaszkártól a Maláj-félszigetig és Nyugat-Ausztráliáig sokfelé megtalálható, még Omántól délre és India délnyugati csücskénél is. A Csendes-óceán legnagyobb részéből hiányzik; nyugaton van néhány állománya. Az Ausztráliához tartozó Északi területről és az Indonéziából érkező beszámolók tévesnek bizonyultak. A Kínai Köztársaságból és Hawaiiról érkezett beszámolók bizonyító kutatásokat igényelnek.
Megjelenése
Általában 60 centiméter hosszú, de akár 130 centiméteresre is megnőhet; 25 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 14,4 kilogrammot nyomott. Hátúszóján 8-9 tüske és 23-28 sugár, a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 23-27 sugár ül. Egy sorba rendezett fogai jól fejlettek és hegyesek. Két hátúszója közül az első rövid és a testhez simul. Háta zöldes, oldala és hasa ezüstös.
Életmódja
Egyaránt megél a sós- és brakkvízben, bár a nyílt vizeket kedveli. 200 méter mélyre is leúszik. A fiatalok nagyobb rajokban vadásznak; általában kisebb halakra. A felnőttek rajai lazábbak; olykor több áldozatot ölnek meg, mint amennyit meg tudnak enni. A kifejlett példányok más halakkal, rákokkal és fejlábúakkal táplálkoznak. Agresszív ragadozó hal, amely könnyű zsákmány reményében cápákat és vitorláskardoshal-félék követ. Egyes halászok és búvárok e hal harapásairól számoltak be. Legfőbb természetes ellensége a sötétcápa (Carcharhinus obscurus).
Télen a melegebb, nyáron a hűvösebb vizekbe vándorol.
Legfeljebb 9 évig él.
Szaporodása
A nőstény több évig is ívhat. Az ikrák számát az anyahal mérete határozza meg; egy 31 centiméteres példány mintegy 370 000, egy 54 centiméteres akár 1,2 millió ikrát is rakhat. Az eddigi rekord körülbelül 2 millió ikra.
Felhasználása
Nemcsak ipari mértékben halásszák, de és tenyésztik is. Emberi fogyasztásra általában frissen árulják, de szárítva, sózva vagy fagyasztva tartósítható. A sporthorgászok kedvelik, és gyakran csalihalnak is használják.
Képek
-
Kifogott
-
példányok
-
kézben
-
és
-
lefagyasztva
-
A hal festményen
-
és egyéb rajzok
-
róla
Források
- Pomatomus saltatrix (Linnaeus, 1766) FishBase
- Pomatomus FishBase
- Dooley, J.K., 1990. Pomatomidae. p. 721-722. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
- EUR-Lex
- Vérengzõ makrahal Horgász.hu