Ugrás a tartalomhoz

„Alvinc” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a apró jav.
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Román település infobox
{{Román település infobox
|román név = Vințu de Jos
|román név = Vințu de Jos
|magyar név = Alvinc
|magyar név = Alvinc
8. sor: 8. sor:
|zászló =
|zászló =
|történelmi régió = Erdély
|történelmi régió = Erdély
|fejlesztési régió= Közép-romániai fejlesztési régió
|fejlesztési régió= Közép-romániai fejlesztési régió
|megye = Fehér
|megye = Fehér
|rang = községközpont
|rang = községközpont
|községközpont =
|községközpont =
|beosztott falvak = [[Borberek]], [[Borsómező]], [[Crișeni]], [[Csókás]], [[Goblipatak]], [[Gura Cuțului]], [[Hațegana]], [[Laz (Alvinc község)|Laz]], [[Mătăcina]], [[Merítő]], [[Pârău lui Mihai]], Poienița, Stăuini, [[Telekvinc]], [[Valea lui Mihai (Fehér megye)|Valea lui Mihai]], [[Valye Vinci]], Vashegy<!--kérnélek bennetek, hogy csak akkor alakítsátok hivatkozássá a házcsoportok nevét, ha szócikket is írtok hozzá, nem hiszem, hogy érdemes lenne egy öt-tíz házból álló tanyáról, de ha mégis úgy gondoljátok, akkor legyetek tekintettel az amúgy is nehezen kezelhető homonimiákra, Crișeni-ből a Kárpátokon innét öt van, Lazból három, Poienițából hat, Stăuini-ból Balsánál is, a Valea lui Mihai pedig eddig Érmihályfalvára hivatkozott, szerintem egyébként jogosan-->
|beosztott falvak = [[Borberek]], [[Borsómező]], [[Crișeni]], [[Csókás]], [[Goblipatak]], [[Gura Cuțului]], [[Hațegana]], [[Laz (Alvinc község)|Laz]], [[Mătăcina]], [[Merítő]], [[Pârău lui Mihai]], Poienița, Stăuini, [[Telekvinc]], [[Valea lui Mihai (Fehér megye)|Valea lui Mihai]], [[Valye Vinci]], Vashegy<!--kérnélek bennetek, hogy csak akkor alakítsátok hivatkozássá a házcsoportok nevét, ha szócikket is írtok hozzá, nem hiszem, hogy érdemes lenne egy öt-tíz házból álló tanyáról, de ha mégis úgy gondoljátok, akkor legyetek tekintettel az amúgy is nehezen kezelhető homonímiákra, Crișeni-ből a Kárpátokon innét öt van, Lazból három, Poienițából hat, Stăuini-ból Balsánál is, a Valea lui Mihai pedig eddig Érmihályfalvára hivatkozott, szerintem egyébként jogosan-->
|polgármester = Gheorghe Vlad (Szociálliberális Unió), 2012
|polgármester = Gheorghe Vlad (Szociálliberális Unió), 2012
|irányítószám = 517875
|irányítószám = 517875
40. sor: 40. sor:
[[Fájl:Alvinc ferences templom.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|A ferences templom]]
[[Fájl:Alvinc ferences templom.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|A ferences templom]]
[[Fájl:Alvinc reformatus templom.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|A romos református templom]]
[[Fájl:Alvinc reformatus templom.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|A romos református templom]]
[[Fájl:Josephinische Landaufnahme pg186.jpg|bélyegkép|260px|jobbra| Alvinc környéke 1769–1773 között]]
[[Fájl:Josephinische Landaufnahme pg186.jpg|bélyegkép|260px|jobbra| Alvinc környéke 1769–1773 között]]
'''Alvinc''' ({{románul|Vințu de Jos}}, röviden {{nyelv|ro|''Vinț''}}, {{németül|Unterwinz}} vagy {{nyelv|de|''Winzendorf''}}, [[erdélyi szász nyelv|szászul]] ''Wints'' vagy ''Wänts,'' {{latinul|Binstum}}) falu [[Románia|Romániában]], [[Fehér megye|Fehér megyében]].
'''Alvinc''' ({{románul|Vințu de Jos}}, röviden {{nyelv|ro|''Vinț''}}, {{németül|Unterwinz}} vagy {{nyelv|de|''Winzendorf''}}, [[erdélyi szász nyelv|szászul]] ''Wints'' vagy ''Wänts,'' {{latinul|Binstum}}) falu [[Románia|Romániában]], [[Fehér megye|Fehér megyében]].


58. sor: 58. sor:
[[1690]]-től a császári kincstár volt az uradalom gazdája. Birtoklásáért [[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] [[1696]]-ban fegyveres hajdúkkal támadt Kapi Erzsébetre. [[1697]]-ben [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]] [[Illyés András]] erdélyi püspök kapta meg, de a [[Rákóczi-szabadságharc|kuruc háborúk]] megakadályozták a birtokbavételt. [[1715]]-től a [[Erdélyi Római Katolikus Státus|gyulafehérvári püspökség]], [[1754]]-től a [[káptalan]] uradalmi központja volt, amelyhez hozzátartozott [[Alsótatárlaka|Tartaria]], [[Maroskarna]], [[Rakató]] és [[Borsómező]]. [[1725]]-ben újraalakították római katolikus [[Plébánia|plébániáját]]. [[1760]]-ban [[Bajtay Antal]] püspök felszámolta a habán közösséget. 24 családot [[Delpini János Teofil]] [[Jézus Társasága|jezsuita]] szerzetes [[1766]] és [[1771]] között katolizált, a többiek szétszóródtak. Református egyházát 1766-ban 75 férfi és 106 nő alkotta. [[1786]]-ban 2146-ban lakták, 98%-uk mezőgazdaságból élt. A [[19. század]]ra mind a morvák, mind a bolgárok elmagyarosodtak.
[[1690]]-től a császári kincstár volt az uradalom gazdája. Birtoklásáért [[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] [[1696]]-ban fegyveres hajdúkkal támadt Kapi Erzsébetre. [[1697]]-ben [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]] [[Illyés András]] erdélyi püspök kapta meg, de a [[Rákóczi-szabadságharc|kuruc háborúk]] megakadályozták a birtokbavételt. [[1715]]-től a [[Erdélyi Római Katolikus Státus|gyulafehérvári püspökség]], [[1754]]-től a [[káptalan]] uradalmi központja volt, amelyhez hozzátartozott [[Alsótatárlaka|Tartaria]], [[Maroskarna]], [[Rakató]] és [[Borsómező]]. [[1725]]-ben újraalakították római katolikus [[Plébánia|plébániáját]]. [[1760]]-ban [[Bajtay Antal]] püspök felszámolta a habán közösséget. 24 családot [[Delpini János Teofil]] [[Jézus Társasága|jezsuita]] szerzetes [[1766]] és [[1771]] között katolizált, a többiek szétszóródtak. Református egyházát 1766-ban 75 férfi és 106 nő alkotta. [[1786]]-ban 2146-ban lakták, 98%-uk mezőgazdaságból élt. A [[19. század]]ra mind a morvák, mind a bolgárok elmagyarosodtak.


[[1784]]. [[November 6.|november 6]]–[[November 7.|7-én]] uradalmának parasztjai feldúlták [[majorság]]ait és nemesi udvarházait. [[Batthyány Ignác]] az [[1780-as évek]] második felében [[Papírmalom|papírmalmot]] alapított a sibisáni határban, a ''Sztrungár-patak''on, az „erdélyi tudós társaság” és saját kiadói tervei számára. A [[manufaktúra]] [[1811]] utánig működött.<ref>Jakó Zsigmond: ''Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata.'' 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 12–13. o.</ref> [[1819]]–[[1820]]-tól járási székhely. [[1837]]-ben Kemény Sámuel és Károly kaszinót alapított. [[1842]] körül „…vásárai közt a [[November 25.|katalin-napi]] érdemli a megemlitést. Sok jó dohány, [[viza]], vizaikra, csiga árultatik el, s vitetik széllyel az egész országba.”<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia'' 1979, 510. o.</ref> [[1848]]-ban előbb Zeyk Antal vezetésével közös román–magyar [[nemzetőrség]]e alakult, de októberben a románok ostrom alá vették a megerősített Martinuzzi-kastélyba családostul behúzódott magyar nemzetőröket. A védők megtagadták a fegyverletételt és tárgyalásokat kezdeményeztek. [[Október 23.|Október 23]]-án a Muntean [[román ortodox egyház|ortodox]] és Cornea görög katolikus pap vezette románok, a magyarok és a szászok kölcsönös védelmi szerződést írtak alá. A magyarok elismerték a [[közteherviselés]]t és kimondták a település általános lefegyverzését. Biztosítékul behívták a reguláris császári erőket. [[1849]]. [[Február 10.|február 10]]–[[Február 12.|12-én]] [[Bem József|Bem]] meglepte és csapást mért Stutterheim [[Szászváros]]ból [[Gyulafehérvár]] felé visszavonuló [[dandár]]jára.
[[1784]]. [[november 6.|november 6]]–[[november 7.|7-én]] uradalmának parasztjai feldúlták [[majorság]]ait és nemesi udvarházait. [[Batthyány Ignác]] az [[1780-as évek]] második felében [[Papírmalom|papírmalmot]] alapított a sibisáni határban, a ''Sztrungár-patak''on, az „erdélyi tudós társaság” és saját kiadói tervei számára. A [[manufaktúra]] [[1811]] utánig működött.<ref>Jakó Zsigmond: ''Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata.'' 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 12–13. o.</ref> [[1819]]–[[1820]]-tól járási székhely. [[1837]]-ben Kemény Sámuel és Károly kaszinót alapított. [[1842]] körül „…vásárai közt a [[November 25.|katalin-napi]] érdemli a megemlítést. Sok jó dohány, [[viza]], vizaikra, csiga árultatik el, s vitetik széllyel az egész országba.”<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia'' 1979, 510. o.</ref> [[1848]]-ban előbb Zeyk Antal vezetésével közös román–magyar [[nemzetőrség]]e alakult, de októberben a románok ostrom alá vették a megerősített Martinuzzi-kastélyba családostul behúzódott magyar nemzetőröket. A védők megtagadták a fegyverletételt és tárgyalásokat kezdeményeztek. [[Október 23.|Október 23]]-án a Muntean [[román ortodox egyház|ortodox]] és Cornea görög katolikus pap vezette románok, a magyarok és a szászok kölcsönös védelmi szerződést írtak alá. A magyarok elismerték a [[közteherviselés]]t és kimondták a település általános lefegyverzését. Biztosítékul behívták a reguláris császári erőket. [[1849]]. [[február 10.|február 10]]–[[február 12.|12-én]] [[Bem József|Bem]] meglepte és csapást mért Stutterheim [[Szászváros]]ból [[Gyulafehérvár]] felé visszavonuló [[dandár]]jára.


Az újvinci morvák [[Hutteriták|habánok]] hagyományos fazekassága a 18. század végére leáldozott. Ezután késeket készítettek a két világháború közöttig, az 1930-as években még hét késes dolgozott Alvincen. A késnek való acélt az [[Első világháború|I. világháború]]ig a helyi boltos közvetítésével [[Nagyszeben]]ből vagy [[Budapest]]ről szerezték be és [[hideg kovácsolás]]sal, majd köszörüléssel munkálták meg. A nyélhez a [[szaru]]t főként a [[szászsebes]]i fésűsöktől szerezték be.<ref>dr. Kós Károly: Az alvinci újkeresztyén késesekről. In K. K.: ''Néprajz és muzeológia.'' Kolozsvár, 2011, 191–194. o.</ref>
Az újvinci morvák [[Hutteriták|habánok]] hagyományos fazekassága a 18. század végére leáldozott. Ezután késeket készítettek a két világháború közöttig, az 1930-as években még hét késes dolgozott Alvincen. A késnek való acélt az [[Első világháború|I. világháború]]ig a helyi boltos közvetítésével [[Nagyszeben]]ből vagy [[Budapest]]ről szerezték be és [[hideg kovácsolás]]sal, majd köszörüléssel munkálták meg. A nyélhez a [[szaru]]t főként a [[szászsebes]]i fésűsöktől szerezték be.<ref>dr. Kós Károly: Az alvinci újkeresztyén késesekről. In K. K.: ''Néprajz és muzeológia.'' Kolozsvár, 2011, 191–194. o.</ref>


[[1870]]-ben elérte a vasút, [[1897]]-ben, az Alvinc–[[Nagyszeben]]–[[Vöröstorony]] vonal átadásával pedig vasúti csomóponttá vált. Az [[1880-as évek]]ben hozzácsatolták a kicsiny, [[1880]]-ban mindössze 539 román lakost számláló [[Sibisán]]t. Az egyesült település a 20. század elején hivatalosan „Alvinc – Újvinc – Borberek – Sibisana egyesült nagyközség”-nek hívta magát.<ref>Szentimrei Jenő: ''Városok, életek.'' 1. ''Útkeresés könyve.'' Bukarest, 1973, 301. o.</ref> A [[20. század]] kezdetén jelentős [[Alma (növénynemzetség)|boralma]]- és [[nemes szilva|szilva]]termőhely volt, évi két [[országos vásár]]ral, szesz- és konyakgyárral és három fogadóval. [[1906]]-ban a [[Román Nemzeti Párt]] első helyi jelöltjeként [[Iuliu Maniu]] nyerte kerületében a képviselőválasztást. Később, [[1936]]. [[Június 30.|június 30-án]] Maniu a Nemzeti Parasztpárt vezetőjeként Alvincen húszezres tömeggyűlést tartott, amelyen megerősítette, hogy továbbra is kitartanak a [[Népszövetség]] és az [[Antant]] oldalán. [[1931]]-ben elvesztette járási székhelyi rangját. A [[Vasgárda]] felkelése alatt, [[1941]]. január 22–23-án a helyi gárdisták gépfegyvereket zsákmányoltak a [[kudzsir]]i fegyvergyárból és lefegyverezték a helyi csendőröket. Egy időre az ellenőrzésük alá vonták a települést, és állásokat foglaltak el a közontban. Rövid összetűzésbe keveredtek a [[Gyulafehérvár]]ról érkező katonai alakulatokkal, majd az erősítés érkeztére megadták magukat.
[[1870]]-ben elérte a vasút, [[1897]]-ben, az Alvinc–[[Nagyszeben]]–[[Vöröstorony]] vonal átadásával pedig vasúti csomóponttá vált. Az [[1880-as évek]]ben hozzácsatolták a kicsiny, [[1880]]-ban mindössze 539 román lakost számláló [[Sibisán]]t. Az egyesült település a 20. század elején hivatalosan „Alvinc – Újvinc – Borberek – Sibisana egyesült nagyközség”-nek hívta magát.<ref>Szentimrei Jenő: ''Városok, életek.'' 1. ''Útkeresés könyve.'' Bukarest, 1973, 301. o.</ref> A [[20. század]] kezdetén jelentős [[Alma (növénynemzetség)|boralma]]- és [[nemes szilva|szilva]]termőhely volt, évi két [[országos vásár]]ral, szesz- és konyakgyárral és három fogadóval. [[1906]]-ban a [[Román Nemzeti Párt]] első helyi jelöltjeként [[Iuliu Maniu]] nyerte kerületében a képviselőválasztást. Később, [[1936]]. [[június 30.|június 30-án]] Maniu a Nemzeti Parasztpárt vezetőjeként Alvincen húszezres tömeggyűlést tartott, amelyen megerősítette, hogy továbbra is kitartanak a [[Népszövetség]] és az [[Antant]] oldalán. [[1931]]-ben elvesztette járási székhelyi rangját. A [[Vasgárda]] felkelése alatt, [[1941]]. január 22–23-án a helyi gárdisták gépfegyvereket zsákmányoltak a [[kudzsir]]i fegyvergyárból és lefegyverezték a helyi csendőröket. Egy időre az ellenőrzésük alá vonták a települést, és állásokat foglaltak el a központban. Rövid összetűzésbe keveredtek a [[Gyulafehérvár]]ról érkező katonai alakulatokkal, majd az erősítés érkeztére megadták magukat.


== Népesség ==
== Népesség ==
81. sor: 81. sor:


== Híres emberek ==
== Híres emberek ==
* Itt született [[1814]]. [[Június 12.|június 12-én]] [[Kemény Zsigmond]] író.
* Itt született [[1814]]. [[június 12.|június 12-én]] [[Kemény Zsigmond]] író.
* Itt ölték meg [[1551]]. [[December 17.|december 17]]-én [[Fráter György]]öt.
* Itt ölték meg [[1551]]. [[december 17.|december 17]]-én [[Fráter György]]öt.
* Itt született [[1570]] körül [[Alvinczi Péter (lelkész)|Alvinczi Péter]] református lelkész, [[Pázmány Péter|Pázmány]] ellenfele.
* Itt született [[1570]] körül [[Alvinczi Péter (lelkész)|Alvinczi Péter]] református lelkész, [[Pázmány Péter|Pázmány]] ellenfele.
* Itt született [[1582]]-ben [[Pongrácz István]], az egyik [[kassai vértanúk|kassai vértanú]].
* Itt született [[1582]]-ben [[Pongrácz István]], az egyik [[kassai vértanúk|kassai vértanú]].
* Itt született [[1639]] körül [[Alvinczi Péter (bíró)|Alvinczi Péter]] királyi ítélőmester, a „második [[Werbőczy István|Werbőczi]]”.
* Itt született [[1639]] körül [[Alvinczi Péter (bíró)|Alvinczi Péter]] királyi ítélőmester, a „második [[Werbőczy István|Werbőczi]]”.
* Itt született [[1735]]. [[Február 1.|február 1-jén]] [[Alvinczi József]] tábornok.
* Itt született [[1735]]. [[február 1.|február 1-jén]] [[Alvinczi József]] tábornok.
* Itt született [[1824]]. [[Január 19.|január 19-én]] [[Lázár Jakab]], az első magyar nyelvű erdészeti szakkönyv szerzője.
* Itt született [[1824]]. [[január 19.|január 19-én]] [[Lázár Jakab]], az első magyar nyelvű erdészeti szakkönyv szerzője.
* Itt született [[1833]]. [[Április 6.|április 6-án]] [[Csató János]] botanikus, ornitológus.
* Itt született [[1833]]. [[április 6.|április 6-án]] [[Csató János]] botanikus, ornitológus.
* Itt született [[1877]]. [[Március 21.|március 21-én]] [[Pakots József]] újságíró, író.
* Itt született [[1877]]. [[március 21.|március 21-én]] [[Pakots József]] újságíró, író.
* Itt született [[1880]]. [[Január 29.|január 29-én]] [[Bodor Aladár]] újságíró, költő.
* Itt született [[1880]]. [[január 29.|január 29-én]] [[Bodor Aladár]] újságíró, költő.
* Itt töltötte fiatalkora egy részét [[Szentimrei Jenő]] író.
* Itt töltötte fiatalkora egy részét [[Szentimrei Jenő]] író.
* Itt élt és itt halt meg [[1912]]. [[Március 4.|március 4-én]] [[Pataky László]] festő.
* Itt élt és itt halt meg [[1912]]. [[március 4.|március 4-én]] [[Pataky László]] festő.
* Itt született [[1946]]. [[Március 31.|március 31-én]] Rodica Lascu-Pop irodalomtörténész.
* Itt született [[1946]]. [[március 31.|március 31-én]] Rodica Lascu-Pop irodalomtörténész.
* Itt töltötte gyermekkora egy részét [[Szőts István]] filmrendező.
* Itt töltötte gyermekkora egy részét [[Szőts István]] filmrendező.


A lap 2015. november 23., 23:43-kori változata

Alvinc (Vințu de Jos)
A Martinuzzi-kastély 1733-ban épült kapuja
A Martinuzzi-kastély 1733-ban épült kapuja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségAlvinc
Rangközségközpont
PolgármesterGheorghe Vlad (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám517875
Körzethívószám0x58[1]
SIRUTA-kód8835
Népesség
Népesség3306 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság61
Népsűrűség38,77 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság227 m
Terület85,27 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 59′ 40″, k. h. 23° 29′ 09″45.994444°N 23.485833°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 40″, k. h. 23° 29′ 09″45.994444°N 23.485833°E
Alvinc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alvinc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Martinuzzi-kastély
Dörre Tivadar rajza a kastélyról
A kastély egyik reneszánsz ablakkerete
A ferences templom
A romos református templom
Alvinc környéke 1769–1773 között

Alvinc (románul: Vințu de Jos, röviden Vinț, németül: Unterwinz vagy Winzendorf, szászul Wints vagy Wänts, latinul: Binstum) falu Romániában, Fehér megyében.

Fekvése

Gyulafehérvártól 14 km-re délnyugatra, a Maros bal partján fekszik.

Nevének eredete

Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Előtagja Felvincre utal. Először egy 1205 és 1235 közötti oklevél 1289-ből való másolatában említették, Wynch Inferiori alakban. Későbbi névalakjai: Wynch (1248), Olwynch (1342/1359), Alsowyncz (1393), Alwincz (1435).

Története

Szász hospes-ek alapították. A 13. századtól a marosi sóút átkelőhelye, vámmal. 1300-ban ferencesek építettek benne templomot. 1370-ben kapott vásártartási jogot, attól kezdve oppidumként, 1430-ban Borberekkel együtt civitasként említették. 1435 és 1526 között kerületével („Alvincszék”) együtt a Királyföldhöz tartozott. 1488-ban 182 egésztelkes gazdát írtak össze. A 15. század során az 1438-as és 1442-es török betörések és a pestis miatt meggyérült szász lakossága mellé a török elől menekülő magyarok és katolikus délszlávok települtek be.

A 16. század elején iskolája működött. 1510-ben magyar és szláv lakói paritásos alapon váltásos bíróválasztást követeltek. 1526-tól Fehér, később Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1526 és 1529 között Radu de la Afumați havasalföldi fejedelem birtoka volt. A Szapolyai és Ferdinánd közti háborúk idején többször gazdát cserélt. 1539-ben Majláth István, Balassa Imre és társaik itt készítették elő korán leleplezett összeesküvésüket. 1546-ban uradalmával együtt Fráter György szerezte meg. Őt 1551. december 17-én itt, kastélyában ölette meg Castaldo császári tábornok saját titkárával, Marco Aurelio Ferrarival. A század folyamán szász polgárai részben a Királyföld városaiba költöztek, részben református hitre tértek. Ekkoriban már román polgárai is voltak. (Románok lakta városrészét egy 1657-ből való irat Oláhvinc-nek nevezi.[2]) 1590 körül utolsó szász papja is elhagyta, templomát a reformátusok kapták. 1597-ben, kétévi raboskodás után itt ölték meg börtönében Zsarnok Áron moldvai fejedelmet. 1601-ben papját, Kecskeméti Búzás Balázst választották erdélyi püspökké és ezzel a következő évig, amikor Szászvárosra költözött, itt volt a püspökség székhelye is.[3]

Bethlen Gábor 1621–1623-ban habán (hutterita) kézműveseket telepített le. Később, miután elveszítették adómentességüket és különböző adókkal terhelték őket, egyre többen elhagyták a települést. A század folyamán egyre több nemes, velük együtt pedig jobbágyok és zsellérek is beköltöztek. 1638-ban három, egymástól független joghatósága működött: a fejedelmi uradalom bírája, az alvinci és borbereki nemesek közösségéé és az alvinci polgárok magyar és román bírája. Később a bolgárok is saját ítélőszéket állítottak fel. 1694-ben a két mezőváros, Alvinc és Borberek élén nemesi hadnagy állt. 1658-ban a tatárok pusztították. Apafi Mihálytól 1664-ben nemességet kapott Ioan Zoba alvinci ortodox esperes.[4] 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés elrendelte az Alvinc és Borberek közti híd felépítését a Maroson. 1690-ben Ciprovci környékéről menekült katolikus bolgárok érkeztek. 1729-ig a románokkal közösen a görög katolikus templomot használták, akkor a hozzájuk kötődő ferences atyák külön templomot, 1731 körül rendházat építettek. 1721-ben 42 nemest, 8 polgárt, 46 román és 6 magyar jobbágyot, 52 román zsellért, 18 bolgár és 15 habán családfőt írtak össze. A habánok („morvák” vagy „fekete németek”) fejlett munkamegosztású kézművességgel, zöldség- és virágkertészettel, a bolgárok kereskedelemmel foglalkoztak. Mind a habánok, mind a bolgárok külön városrészben éltek.

1690-től a császári kincstár volt az uradalom gazdája. Birtoklásáért Apor Péter 1696-ban fegyveres hajdúkkal támadt Kapi Erzsébetre. 1697-ben I. Lipóttól Illyés András erdélyi püspök kapta meg, de a kuruc háborúk megakadályozták a birtokbavételt. 1715-től a gyulafehérvári püspökség, 1754-től a káptalan uradalmi központja volt, amelyhez hozzátartozott Tartaria, Maroskarna, Rakató és Borsómező. 1725-ben újraalakították római katolikus plébániáját. 1760-ban Bajtay Antal püspök felszámolta a habán közösséget. 24 családot Delpini János Teofil jezsuita szerzetes 1766 és 1771 között katolizált, a többiek szétszóródtak. Református egyházát 1766-ban 75 férfi és 106 nő alkotta. 1786-ban 2146-ban lakták, 98%-uk mezőgazdaságból élt. A 19. századra mind a morvák, mind a bolgárok elmagyarosodtak.

1784. november 6–7-én uradalmának parasztjai feldúlták majorságait és nemesi udvarházait. Batthyány Ignác az 1780-as évek második felében papírmalmot alapított a sibisáni határban, a Sztrungár-patakon, az „erdélyi tudós társaság” és saját kiadói tervei számára. A manufaktúra 1811 utánig működött.[5] 1819–1820-tól járási székhely. 1837-ben Kemény Sámuel és Károly kaszinót alapított. 1842 körül „…vásárai közt a katalin-napi érdemli a megemlítést. Sok jó dohány, viza, vizaikra, csiga árultatik el, s vitetik széllyel az egész országba.”[6] 1848-ban előbb Zeyk Antal vezetésével közös román–magyar nemzetőrsége alakult, de októberben a románok ostrom alá vették a megerősített Martinuzzi-kastélyba családostul behúzódott magyar nemzetőröket. A védők megtagadták a fegyverletételt és tárgyalásokat kezdeményeztek. Október 23-án a Muntean ortodox és Cornea görög katolikus pap vezette románok, a magyarok és a szászok kölcsönös védelmi szerződést írtak alá. A magyarok elismerték a közteherviselést és kimondták a település általános lefegyverzését. Biztosítékul behívták a reguláris császári erőket. 1849. február 10–12-én Bem meglepte és csapást mért Stutterheim Szászvárosból Gyulafehérvár felé visszavonuló dandárjára.

Az újvinci morvák habánok hagyományos fazekassága a 18. század végére leáldozott. Ezután késeket készítettek a két világháború közöttig, az 1930-as években még hét késes dolgozott Alvincen. A késnek való acélt az I. világháborúig a helyi boltos közvetítésével Nagyszebenből vagy Budapestről szerezték be és hideg kovácsolással, majd köszörüléssel munkálták meg. A nyélhez a szarut főként a szászsebesi fésűsöktől szerezték be.[7]

1870-ben elérte a vasút, 1897-ben, az Alvinc–Nagyszeben–Vöröstorony vonal átadásával pedig vasúti csomóponttá vált. Az 1880-as években hozzácsatolták a kicsiny, 1880-ban mindössze 539 román lakost számláló Sibisánt. Az egyesült település a 20. század elején hivatalosan „Alvinc – Újvinc – Borberek – Sibisana egyesült nagyközség”-nek hívta magát.[8] A 20. század kezdetén jelentős boralma- és szilvatermőhely volt, évi két országos vásárral, szesz- és konyakgyárral és három fogadóval. 1906-ban a Román Nemzeti Párt első helyi jelöltjeként Iuliu Maniu nyerte kerületében a képviselőválasztást. Később, 1936. június 30-án Maniu a Nemzeti Parasztpárt vezetőjeként Alvincen húszezres tömeggyűlést tartott, amelyen megerősítette, hogy továbbra is kitartanak a Népszövetség és az Antant oldalán. 1931-ben elvesztette járási székhelyi rangját. A Vasgárda felkelése alatt, 1941. január 22–23-án a helyi gárdisták gépfegyvereket zsákmányoltak a kudzsiri fegyvergyárból és lefegyverezték a helyi csendőröket. Egy időre az ellenőrzésük alá vonták a települést, és állásokat foglaltak el a központban. Rövid összetűzésbe keveredtek a Gyulafehérvárról érkező katonai alakulatokkal, majd az erősítés érkeztére megadták magukat.

Népesség

  • 1850-ben 1540 lakosából 693 volt román, 523 magyar, 138 cigány, 99 zsidó és 85 német nemzetiségű; 696 ortodox, 352 római katolikus, 240 református, 134 görög katolikus, 99 zsidó és 19 evangélikus vallású.
  • 1910-ben a hozzátartozó Borberek nélkül 3052 lakosa volt, közülük 2144 román és 639 magyar anyanyelvű; 2016 ortodox, 349 görög katolikus, 297 római katolikus, 242 református, 134 görög katolikus, 102 zsidó, 29 evangélikus és 17 unitárius vallású.
  • 2002-ben 3278 lakosából 3137 volt román, 62 cigány és 61 magyar nemzetiségű; 3029 ortodox, 98 pünkösdista, 63 római katolikus és 26 görög katolikus vallású.

Látnivalók

Gazdasága

Alvincen cipő-, bútor- és bőrgyár működik.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ Hajdú Mihály – Janitsek Jenő: Alsófehér megye. (Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése, 1.) Bp., 2001, 13. o.
  3. ↑ Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kolozsvár – Barót, 2012, 33. o.
  4. ↑ Gudor, i. m., 243. o.
  5. ↑ Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 12–13. o.
  6. ↑ Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 510. o.
  7. ↑ dr. Kós Károly: Az alvinci újkeresztyén késesekről. In K. K.: Néprajz és muzeológia. Kolozsvár, 2011, 191–194. o.
  8. ↑ Szentimrei Jenő: Városok, életek. 1. Útkeresés könyve. Bukarest, 1973, 301. o.
  9. ↑ Szentimrei i. m. 323–324. o.
  10. ↑ Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012, 294–5. o.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Vințu de Jos
A Wikimédia Commons tartalmaz Alvinc témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alvinc&oldid=16908873”