„Tenere fája” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
11. sor: | 11. sor: | ||
A legutóbbi olyan időszak, amelyben a [[Szahara (sivatag)|Szahara]] éghajlata nedvesebb volt 7500-7000 évvel ezelőtt kezdődött és 3500-3000 évvel ezelőtt ért véget. Valószínűleg ez alatt az [[újkőkorszak|újkőkori]] [[pluviális]]{{jegyzet|Esős korszak trópusi és szubtrópusi területeken.}} kor alatt alakult ki az a facsoport, amelynek utolsó maradványa a Tenere fája volt. A fa életkora nem ismert, de tudományos kutatások szerint az ernyőakácok akár 200-650 éves kort is megérhetnek, a Szahara egy másik régiójában, az [[egyiptom]]i [[Keleti-sivatag]]ban élő nomád közösségek tanúsága szerint pedig még ennél idősebb példányaik is lehetnek.<ref>{{cite journal |author=Gidske L. Andersen & Knut Krzywinski |year=2007 |month=június |title=Longevity and growth of Acacia tortilis; insights from 14C content and anatomy of wood |journal=BMC Ecology |volume=7 |issue=4 |pages= |doi=10.1186/1472-6785-7-4 |id= |url=http://www.biomedcentral.com/1472-6785/7/4 |format= |accessdate=2013-10-14 }}</ref> |
A legutóbbi olyan időszak, amelyben a [[Szahara (sivatag)|Szahara]] éghajlata nedvesebb volt 7500-7000 évvel ezelőtt kezdődött és 3500-3000 évvel ezelőtt ért véget. Valószínűleg ez alatt az [[újkőkorszak|újkőkori]] [[pluviális]]{{jegyzet|Esős korszak trópusi és szubtrópusi területeken.}} kor alatt alakult ki az a facsoport, amelynek utolsó maradványa a Tenere fája volt. A fa életkora nem ismert, de tudományos kutatások szerint az ernyőakácok akár 200-650 éves kort is megérhetnek, a Szahara egy másik régiójában, az [[egyiptom]]i [[Keleti-sivatag]]ban élő nomád közösségek tanúsága szerint pedig még ennél idősebb példányaik is lehetnek.<ref>{{cite journal |author=Gidske L. Andersen & Knut Krzywinski |year=2007 |month=június |title=Longevity and growth of Acacia tortilis; insights from 14C content and anatomy of wood |journal=BMC Ecology |volume=7 |issue=4 |pages= |doi=10.1186/1472-6785-7-4 |id= |url=http://www.biomedcentral.com/1472-6785/7/4 |format= |accessdate=2013-10-14 }}</ref> |
||
Nem tudni, mikor pusztult el a fa utolsó társa, de az biztos, hogy több évtizeden keresztül állt magányosan az óriási homoklapály közepén, egy forgalmas sószállító [[ |
Nem tudni, mikor pusztult el a fa utolsó társa, de az biztos, hogy több évtizeden keresztül állt magányosan az óriási homoklapály közepén, egy forgalmas sószállító [[karaván]]út mentén.<ref name="jennings">{{citweb |url=http://www.cntraveler.com/daily-traveler/2013/04/tree-of-tenere-niger-africa-maphead-ken-jennings |szerző=Ken Jennings |cím=The Tragic Story of the World's Most Isolated Tree |weblap=Condé Nast Traveler |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-10-14 |formátum= }}</ref> A Tenerét átszelő, főként sót szállító karavánok számára fontos tájékozódási pontként szolgált. A magányos Akácia élő világítótoronyként működött [[Agadez]] és az oázis város [[Bilma]] közötti úton. Az állattenyésztő nomád [[tuaregek]] szentnek tartották, a fa ágait nem használták tüzelőnek és nem engedték, hogy tevéik megegyék a leveleit.<ref name="jennings" /><ref>{{citweb |url=http://www.atlasobscura.com/places/last-tree-tenere |szerző= |cím=Last Tree of Ténéré |weblap=Atlas Obscura |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-10-14 |formátum= }}</ref> |
||
[[1938]]-[[1939|39]] telén a francia katonaság kutat ásatott a közelében. A munkálatokat vezető Lamotte őrmester szerint a víztartó réteg 33 méter mélyen kezdődött és legalább 36 méterig nyúlt le, a fa gyökerei 35 méter mélyre értek.<ref name="153-1" /><ref name="jennings" /> |
[[1938]]-[[1939|39]] telén a francia katonaság kutat ásatott a közelében. A munkálatokat vezető Lamotte őrmester szerint a víztartó réteg 33 méter mélyen kezdődött és legalább 36 méterig nyúlt le, a fa gyökerei 35 méter mélyre értek.<ref name="153-1" /><ref name="jennings" /> |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
[[Henri Lhote]], francia [[felfedezés|felfedező]], [[néprajz|etnográfus]] kétszer is meglátogatta a fát. [[1934]]-ben „szép zöld levelei és néhány sárga virága” ellenére már betegesnek, törzse elkorcsosultnak tűnt. Huszonöt évvel később, [[1959]]-ben még rosszabb állapotban volt: két ága közül az egyik letört, a másik levéltelen nyúlt az ég felé. Lhote tudomása szerint egy [[Bilma|Bilmába]] tartó teherautó ütközött neki,<ref name="153-1" /> [[Raymond Mauny]] francia történész értesülése szerint azonban egy katonai teherautó tolatott neki az ágnak, ami eltörött, és így le kellett vágni.<ref name="153-2" /> |
[[Henri Lhote]], francia [[felfedezés|felfedező]], [[néprajz|etnográfus]] kétszer is meglátogatta a fát. [[1934]]-ben „szép zöld levelei és néhány sárga virága” ellenére már betegesnek, törzse elkorcsosultnak tűnt. Huszonöt évvel később, [[1959]]-ben még rosszabb állapotban volt: két ága közül az egyik letört, a másik levéltelen nyúlt az ég felé. Lhote tudomása szerint egy [[Bilma|Bilmába]] tartó teherautó ütközött neki,<ref name="153-1" /> [[Raymond Mauny]] francia történész értesülése szerint azonban egy katonai teherautó tolatott neki az ágnak, ami eltörött, és így le kellett vágni.<ref name="153-2" /> |
||
A még élő fáról az egyik utolsó fényképet 1972. augusztusában Pierre Destruel készítette.<ref>[http://www.panoramio.com/map/#lt=17.745105&ln=10.080589&z=-2&k=1&a=1&tab=1&pl=all Arbre du Ténéré], panoramio.com</ref> |
A még élő fáról az egyik utolsó fényképet 1972. augusztusában Pierre Destruel készítette.<ref>[http://www.panoramio.com/map/#lt=17.745105&ln=10.080589&z=-2&k=1&a=1&tab=1&pl=all Arbre du Ténéré], panoramio.com</ref> |
||
A fa [[1973]]-ban pusztult el, amikor egy [[líbia]]i kamionsofőr – állítólag részegen – nekihajtott és kidöntötte. Az akácia fa maradványait 1973. [[november 8.|november 8]]-án a [[niamey]]i [[Nigeri Nemzeti Múzeum |
A fa [[1973]]-ban pusztult el, amikor egy [[líbia]]i kamionsofőr – állítólag részegen – nekihajtott és kidöntötte. Az akácia fa maradványait 1973. [[november 8.|november 8]]-án a [[niamey]]i [[Nigeri Nemzeti Múzeum]]ba szállították és egy külön pavilonban állították ki.<ref>[http://www.pbase.com/bmcmorrow/image/78501964 Arbre du Ténéré pavillon, Musée Nationale du Niger, Niamey], pbase.com</ref><ref>[https://www.flickr.com/photos/62878116@N00/1438069714 A fa maradványa a múzeumban], flickr.com</ref> A fa helyén egy fémből készült, fát formázó emlékművet emeltek.<ref name="153-2" /><ref name="jennings" /> |
||
A világ legmagányosabb sivatagban elpusztult fáját még egyes 1:4 000 000 [[méretarány|léptékű]] térképeken is feltüntetik.<ref name="153-1" /> |
A világ legmagányosabb sivatagban elpusztult fáját még egyes 1:4 000 000 [[méretarány|léptékű]] térképeken is feltüntetik.<ref name="153-1" /> |
A lap 2015. november 13., 21:24-kori változata
Tenere fája | |
Tenere fája 1961-ben | |
Ország | Niger |
Település | Tabelot |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 17° 45′, k. h. 10° 04′17.750000°N 10.066667°EKoordináták: é. sz. 17° 45′, k. h. 10° 04′17.750000°N 10.066667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tenere fája témájú médiaállományokat. |
A Tenere fája (franciául L'Arbre du Ténéré) egy magányos akácia (ernyőakácia, Acacia tortilis[1][2] vagy palesztin akácia, Acacia raddiana[3][4]) volt a nigeri Tenere sivatagban, amelyet a Föld legmagányosabb fájának tartottak az 1973-ban bekövetkezett elpusztításáig, mivel 400 kilométeres körzetén belül nem élt más fa a közelében. A társtalan akácia az életbenmaradásához szükséges vizet 36 méter mélyről nyerte.[5]
Eredete és élete
A legutóbbi olyan időszak, amelyben a Szahara éghajlata nedvesebb volt 7500-7000 évvel ezelőtt kezdődött és 3500-3000 évvel ezelőtt ért véget. Valószínűleg ez alatt az újkőkori pluviális[6] kor alatt alakult ki az a facsoport, amelynek utolsó maradványa a Tenere fája volt. A fa életkora nem ismert, de tudományos kutatások szerint az ernyőakácok akár 200-650 éves kort is megérhetnek, a Szahara egy másik régiójában, az egyiptomi Keleti-sivatagban élő nomád közösségek tanúsága szerint pedig még ennél idősebb példányaik is lehetnek.[7]
Nem tudni, mikor pusztult el a fa utolsó társa, de az biztos, hogy több évtizeden keresztül állt magányosan az óriási homoklapály közepén, egy forgalmas sószállító karavánút mentén.[8] A Tenerét átszelő, főként sót szállító karavánok számára fontos tájékozódási pontként szolgált. A magányos Akácia élő világítótoronyként működött Agadez és az oázis város Bilma közötti úton. Az állattenyésztő nomád tuaregek szentnek tartották, a fa ágait nem használták tüzelőnek és nem engedték, hogy tevéik megegyék a leveleit.[8][9]
1938-39 telén a francia katonaság kutat ásatott a közelében. A munkálatokat vezető Lamotte őrmester szerint a víztartó réteg 33 méter mélyen kezdődött és legalább 36 méterig nyúlt le, a fa gyökerei 35 méter mélyre értek.[4][8]
Pusztulása és emlékezete
Henri Lhote, francia felfedező, etnográfus kétszer is meglátogatta a fát. 1934-ben „szép zöld levelei és néhány sárga virága” ellenére már betegesnek, törzse elkorcsosultnak tűnt. Huszonöt évvel később, 1959-ben még rosszabb állapotban volt: két ága közül az egyik letört, a másik levéltelen nyúlt az ég felé. Lhote tudomása szerint egy Bilmába tartó teherautó ütközött neki,[4] Raymond Mauny francia történész értesülése szerint azonban egy katonai teherautó tolatott neki az ágnak, ami eltörött, és így le kellett vágni.[2] A még élő fáról az egyik utolsó fényképet 1972. augusztusában Pierre Destruel készítette.[10] A fa 1973-ban pusztult el, amikor egy líbiai kamionsofőr – állítólag részegen – nekihajtott és kidöntötte. Az akácia fa maradványait 1973. november 8-án a niameyi Nigeri Nemzeti Múzeumba szállították és egy külön pavilonban állították ki.[11][12] A fa helyén egy fémből készült, fát formázó emlékművet emeltek.[2][8]
A világ legmagányosabb sivatagban elpusztult fáját még egyes 1:4 000 000 léptékű térképeken is feltüntetik.[4]
Irodalom
- Henri Lhote. L'épopée du Ténéré. Paris: Gallimard, impr. (1961)
Jegyzetek
- ↑ Robert Le Roy: Méhariste au Niger: souvenirs sahariens. (hely nélkül): Karthala Editions. 1998. 108. o. ISBN 2-86537-778-4 Hozzáférés: 2013. október 14.
- ↑ a b c L'Arbre du Ténéré—(2). the153club.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 1.)
- ↑ Physiologie des arbres et arbustes en zones arides et semi-arides: séminaire, Paris-Nancy, 20 mars-6 avril 1990. 1993. 406. o. ISBN 2-7420-0019-4 Hozzáférés: 2013. október 14.
- ↑ a b c d L'Arbre du Ténéré—(1). the153club.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 1.)
- ↑ Eric Wagensonner: Eastern Mali to Niger to Timbuktu - 2-19 September 06. Border-Crossings (2007. január 15.) (Hozzáférés: 2013. október 14.)
- ↑ Esős korszak trópusi és szubtrópusi területeken.
- ↑ Gidske L. Andersen & Knut Krzywinski (2007. június). „Longevity and growth of Acacia tortilis; insights from 14C content and anatomy of wood”. BMC Ecology 7 (4). DOI:10.1186/1472-6785-7-4. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
- ↑ a b c d Ken Jennings: The Tragic Story of the World's Most Isolated Tree. Condé Nast Traveler (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 14.)
- ↑ Last Tree of Ténéré. Atlas Obscura (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 14.)
- ↑ Arbre du Ténéré, panoramio.com
- ↑ Arbre du Ténéré pavillon, Musée Nationale du Niger, Niamey, pbase.com
- ↑ A fa maradványa a múzeumban, flickr.com
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Arbre du Ténéré című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- L'Arbre du Ténéré Pierre Destruel fotója, 1972. augusztus, panoramio.com
- L'arbre du Ténéré, symbole de la survie dans le Sahara, agadez-niger.com (franciául)
- Album photo de l'Arbre du Ténéré, agadez-niger.com (franciául)
- L'Arbre du Ténéré, the153club.org (angolul)
- L'Arbre du Ténéré, youtube.com
- Pál Attila: Niger: túlélni a mát, megérni a holnapot, beszelo.c3.hu