Stjepan Radić

Stjepan Radić
Horvát Parasztpárt 1. elnöke
Hivatali idő 1904. december 22. – 1928. augusztus 8.
Utód	Vladko Maček
Született	1871. május 11. Trebarjevo Desno
Elhunyt	1928. augusztus 8. (57 évesen) Zágráb
Sírhely	Mirogoj temető
Párt	Horvát Parasztpárt
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Zágrábi Egyetem Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete
Halál oka	lőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Stjepan Radić témájú médiaállományokat.

Stjepan Radić (Radics István) (Trebarjevo Desno, 1871. május 11. – Zágráb, 1928. augusztus 8.) horvát politikus, a Horvát Parasztpárt első elnöke.

Ifjúsága

Már ifjú korában érdekelte a politika. A politika miatt kizárták a zágrábi gimnáziumból és magántanulóként Károlyvárosban érettségizett. 1891-ben beiratkozik a zágrábi jogi karra, de 1893-ban négy hónapra elítélték, mert bírálta Khuen-Héderváry Károly bán politikáját. Két évvel később ismét elítélték, ezúttal 6 hónapra.

Munkássága

1895-ben a zágrábi Josip Jelačić-téren elégette a magyar zászlót. Emiatt kidobták az egyetemről. Ezután Prágában és Bécsben folytatta tanulmányait. a következő évben Oroszországba utazott, 1897-1899 között Párizsban befejezte a politikai iskolát. Ekkor Prágába költözött és együttműködött a cseh lapokkal. Prágából Zimonyba költözött, és ott a cseh, francia és orosz lapoknak segédkezett.

1904-ben Antun bátyjával megalapították a Horvát Népi Parasztpártot (HPSS – Hrvatska pučka seljačka stranka), amely a Horvát Száborban 9 mandátumot szerzett.

1920-ban a párt nevét Horvát Republikánus Parasztpárt lett (HRSS – Hrvatska republikanska seljačka stranka).

1923 júliusában Londonban, Bécsben és Moszkvában is járt.

1922-ben hozott határozatából idézve: „Horvátország politikai függetlensége jogilag sosem volt megszakítva, s valójában Horvátország mindig állam volt, amely különálló területtel rendelkezett, és saját kormánya volt. (…) A horvát országgyűlés 1918. október 29-én kifejezte óhaját, hogy Szerbia és Montenegró királysággal kíván közös államalakulatban részt venni… A szerb politikusok meghiúsították ezeket a szándékokat, miután 1918. december 1-jén egyoldalúan kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot, habár ehhez a lépésükhöz sem a horvát országgyűlés, sem a horvát nép hozzájárulását nem kérték ki.”

Radić szenvedélyes támadásaival sokat kellemetlenkedett Belgrádnak. 1928-ban mondta a parlamentben : "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkánizálva, macedonizálva van."

Személyisége

Rendkívül színes, de provokatív személyiség volt. Nagyszerű vitakészséggel bírt, de ugyanakkor rendkívül sértően vitatkozott, gyakran megalázta vitapartnereit. Szélsőséges reakciók jellemezték, például egész életében a királyság ellen harcolt, 1925-ben azonban közoktatási tárcát vállalt ugyanabban a királyságban.

Halála

1928. június 20-án udvarhű és a radikális Puniša Račić meglőtte Pavle Radićot, Đuro Basaričekot Stjepan Radićot. Stjepan Radić 1928. augusztus 8-án halt meg Zágrábban.

Emlékezete

A független Horvátországban több utcát, teret, közintézményt is elneveztek róla. Szobrokat is állítottak emlékére. 1993-ban a 200 kunásra az ő képét nyomtatták rá.

Forrás

• Dr. Fredo Culinovics 1958: Slom stare Jugoslavije. Zagreb, 32-34.

Külső hivatkozások

• életrajza (horvátul)