„János vitéz (daljáték)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
32. sor: | 32. sor: | ||
=== Harmadik felvonás === |
=== Harmadik felvonás === |
||
Jancsi és Bagó vándorútjuk során elérkeznek az '''''Élet tavá'''''hoz. Egy rút boszorkány, aki nem más, mint a gonosz mostoha, megpróbálja elcsalni őket a tó mellől, de Jancsi a tündérek énekéből rájön, hogy itt meglelheti elveszett szerelmét, Iluskát, ezért nem hagyja magát. Az Iluska sírjáról elhozott rózsát bedobja az Élet tavába. A tóból virágok, rózsák nőnek ki, és szemük elé tűnik a tündérek országa, ahol a tündérkirálynő nem más, mint Iluska. A szerelmesek boldog öleléssel találnak egymásra. Iluska meggyőzi Jancsit, hogy maradjon Tündérországban, legen a tündérek fejedelme. De figyelmezteti, hogy ha elfogadja az ajánlatot, soha többé nem hagyhatja el Tündérországot. Jancsi beleegyezik, hogy szerelmével marad, de mikor a haza induló Bagó az ismert szomorú dallamot játsza furulyáján, nem bírja ki, és utána rohan. Haza vágyik, szép Magyarországba. Futtában még vissza kiált Iluskának, hogy ha szereti, ő is velük tart. A tündérek hiába is kérlelik, Iluska sem marad. Lefoszlik róla a tündérruha, és egyszerű parasztruhájában Jancsija után siet. A szerelmesek együtt, kéz a kézben érkeznek haza falujukba, és a faluvégen boldogan lépik át lluska jól ismert kis házának ajtaját. Bagó felakasztja a kerítésre a francia királytól kapott kincseket, és elvesztett boldogságát siratva leheveredik a patak partjára. Leteríti subáját, s bánatosan fújja furulyáját. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2013. április 20., 21:25-kori változata
János vitéz (János vitéz) | |
operett | |
Eredeti nyelv | magyar |
Alapmű | Petőfi Sándor: János vitéz |
Zene | Kacsóh Pongrác |
Librettó | Bakonyi Károly Heltai Jenő |
Felvonások száma | 3 felvonás |
Főbb bemutatók | 1904 - Király Színház |
A Wikimédia Commons tartalmaz János vitéz témájú médiaállományokat. |
A János vitéz Kacsóh Pongrác daljátéka három felvonásban. Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával.
A darab keletkezése
Cselekmény
Első felvonás
A faluba érkezett huszárok parancsot kapnak az indulásra. A francia király segítségére kell sietniük, aki éppen a törökkel hadakozik. A leányok a falu szélén búcsúzkodnak az éppen hadba induló legényektől. Behozzák a háromszínű lobogót, hogy a falu legszebb leánya felpántlikázhassa azt. A piros szalagot Iluska köti fel a zászlóra. Megjelenik a színen Bagó, aki reménytelenül szerelmes Iluskába. Bagó bánatában túl sokat ivott, ezért a strázsamester elkergeti. A huszárok elbúcsúznak és útnak indulnak. A szakasz távozása után ostorpattogtatások közepette megérkezik Kukorica Jancsi, a juhászbojtár. Furulyáján játszva kicsalogatja szép Iluskáját a ház elé. A kis árva lánynak egyetlen öröme és boldogsága a derák Kukoricza Jancsi, akibe szerelmes. Az idillnek azonban hamar vége lesz, hisz Iluska gonosz mostohája ki nem állhatja Jancsit. A mostoha pénzért felbéreli a falu csőszét, hogy a nyájat hajtsa a tilosba, majd lármázza fel az egész falut. A gazdák Jancsinak rontanak, neki pedig el kell menekülnie a nép dühe és a várható büntetés elől. Búcsút vesz szerelmetes Iluskájától, elmegy világot látni, beáll a huszárok közé. Iluskának megígéri, hogy bármi történjék, soha nem felejti el őt, és száz halálból is visszajön érte.
Második felvonás
Bartolo, a francia király tudósa távcsővel figyeli a török eleni csatát, és megállapítja, hogy a franciák vereségét nem lehet elkerülni. Bejelentése nyomán a királyi udvarban nagy a szomorúság. Veszendőbe a korona és az ország. Ekkor megérkeznek a huszárok, élükön Kukorica Jancsival, aki sok hőstettéért már elnyerte a János vitéz nevet. Jancsi a szépséges francia királylány kérésére, a király meglepetésére kijelenti, hogy leszámol a törökkel, megmenti az országot és a koronát. Harcba indulnak, elkergetik a törököket, és a huszárok diadallal térnek vissza. A király hálája jeléül felajánlja Jancsinak a fele királyságot és szépséges leánya kezét is. János vitéz - sokakat meglepve ezzel - nem fogadja el a királylány kezét, mivel Iluskájára gondol, szülőfalujában hagyott szerelmére. Hozzá vágyik a szíve, nála járnak a gondolatai. Eközben furulyaszó hallatszik, és színre lép egy szomorú huszár. Bagó az, a falu trombitása. Szomorú és dermesztő hírt hoz Jancsi falujából. Iluska nincs többé, halálra kínozta gonosz mostohája. Emlékül egy szál rózsát hozott Jancsinak Iluska sírjáról. Jancsi megtört szívvel, kezében a szál rózsával és a francia királytól kapott kincsel, búcsút vesz az udvarától és világgá indul. Vele tart Bagó is, hogy a halálban felkeressék Iluskát, közös szerelmüket.
Harmadik felvonás
Jancsi és Bagó vándorútjuk során elérkeznek az Élet tavához. Egy rút boszorkány, aki nem más, mint a gonosz mostoha, megpróbálja elcsalni őket a tó mellől, de Jancsi a tündérek énekéből rájön, hogy itt meglelheti elveszett szerelmét, Iluskát, ezért nem hagyja magát. Az Iluska sírjáról elhozott rózsát bedobja az Élet tavába. A tóból virágok, rózsák nőnek ki, és szemük elé tűnik a tündérek országa, ahol a tündérkirálynő nem más, mint Iluska. A szerelmesek boldog öleléssel találnak egymásra. Iluska meggyőzi Jancsit, hogy maradjon Tündérországban, legen a tündérek fejedelme. De figyelmezteti, hogy ha elfogadja az ajánlatot, soha többé nem hagyhatja el Tündérországot. Jancsi beleegyezik, hogy szerelmével marad, de mikor a haza induló Bagó az ismert szomorú dallamot játsza furulyáján, nem bírja ki, és utána rohan. Haza vágyik, szép Magyarországba. Futtában még vissza kiált Iluskának, hogy ha szereti, ő is velük tart. A tündérek hiába is kérlelik, Iluska sem marad. Lefoszlik róla a tündérruha, és egyszerű parasztruhájában Jancsija után siet. A szerelmesek együtt, kéz a kézben érkeznek haza falujukba, és a faluvégen boldogan lépik át lluska jól ismert kis házának ajtaját. Bagó felakasztja a kerítésre a francia királytól kapott kincseket, és elvesztett boldogságát siratva leheveredik a patak partjára. Leteríti subáját, s bánatosan fújja furulyáját.
Jegyzetek
Források
- Híres operettek: János vitéz. Budapest, Kossuth Kiadó, 2013. Ill. ISBN 9789630974608